Újabb német (születésű) Nobel-díjas    

Németországban idén is dagadnak a keblek a nemzeti büszkeségtől: 1998 óta a harmadik német Nobel-díjasnak tapsolhat az ország, ám az örömbe némi üröm is vegyül.

Wolfgang Ketterle, az idei fizikai Nobel-díj kitüntetettje viszonylag fiatalon (1957-ben született) nyerte el a legrangosabb tudományos elismerést. Személyében immár a negyedik olyan német fizikus kap Nobel-díjat, aki nem a hazájában, hanem az Egyesült Államokban végzett tevékenységével szolgált rá az elismerésre.

Ez az az "ürömcsepp", amely egy kissé megkeseríti a németek örömét. Ketterle és társai, vagy az 1998-ban orvosi Nobel-díjban részesült Günter Blobel sorsa azt példázza ugyanis, hogy a mégoly gazdag Németországban nem lehet igazán komoly, úttörő jellegű tudományos kutatómunkát végezni. Vagy ahogyan egy szakember kesernyésen megjegyezte: tudományos alapkutatásra változatlanul csak az Egyesült Államokban nyílik lehetőség. A ritka kivételek csupán e szabályt erősítik.

Ketterle előbb a müncheni Műszaki Egyetemen tanult, fizikusi diplomája megszerzése után a helyi Ludwig Maximilian Egyetemen szerzett doktori fokozatot. Disszertációjának gondozója szerint kezdettől fogva kiváló képességekről tett tanúbizonyságot. Diákként és doktorandusként egyaránt "két lábbal állt a földön" - emlékszik vissza reá egyik tanára -, nagy elszántsággal vetette magát a kutatásba, egyúttal kollégáinak segítésére is jutott ereje és ideje.

A heidelbergi születésű Ketterle 11 évi cambridge-i (Massachusetts állam) tartózkodás után is lágy délnémet beütéssel beszéli az angol nyelvet. A híres "tudósbölcső", a MIT (Massachusetts Institute of Technology) pár évvel érkezése után önálló tanszékkel jutalmazta sikeres kutatásait. Kollégái
egybehangzóan úgy vélik: az ő energiája és hajtóereje nélkül a MIT-csapat aligha érte volna el ilyen rövid idő alatt azt az eredményt, amely végül a Nobel-díjat is meghozta nekik.

A szerény, barátságos fizikus nem felejtette el a gyökereit: egy órával a stockholmi értesítés után telefonon felhívta müncheni tanárait, köszönetet mondva nekik azokért az alapokért, amelyekre a müncheni egyetemi évek alatt tett szert.

Dorogman László