23 éve írták alá a Camp David-i egyezményt

Vágólapra másolva!
1978. szeptember 17-én a Fehér Házban Anvar Szadat egyiptomi elnök és az izraeli miniszterelnök, Menahem Begin aláírta a Camp David-i egyezményt.
Vágólapra másolva!

Camp David (1978.szept.17.) Begin, Carter és Szadat

Az egyezséget 12 napos megfeszített tárgyalássorozat előzte meg Jimmy Carter amerikai elnök Camp David-i rezidenciáján.

A végső békeszerződést - az elsőt, melyet Izrael egyik arab szomszédjával kötött - 1979 márciusában írták alá. A két államférfit erőfeszítéseikért 1978-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki.

Egyiptom-izraeli konfliktus

Egyiptom és Izrael között hadiállapot állt fenn Izrael állam 1948-as megalakulása óta. Camp David közvetlen előzménye azonban az Izrael elsöprő győzelmével végződő 1967-es, úgynevezett hatnapos háború volt, amelyben Izrael elfoglalta a korábban Egyiptomhoz tartozó, Afrikát Ázsiával összekötő 23 500 négyzetmérföld kiterjedésű Sínai-félszigetet, illetve a Gázai övezetet, Szíriától a Golán-fennsíkot és Jordániától Kelet-Jeruzsálemet és Ciszjordániát.

Mikor Anvar Szadat 1970-ben Egyiptom elnöke lett, egy olyan ország élén találta magát, mely gazdaságilag romokban hevert, és aligha engedhette meg magának, hogy szomszédja ellen végeláthatatlan háborúskodást folytasson.

Szadat tisztában volt azzal, hogy politikai céljait - békét teremteni, visszaszerezni a Sínai-félszigetet és helyreállítani annak stabilitását - az adott körülmények között nehezen érvényesítheti, mivel Izrael fényes győzelme után Egyiptom aligha számíthat kedvező békefeltételekre.

Szadat ezért merész lépésre szánt el magát: megtámadja Izraelt, arra számítva, hogy - akár még egy sikertelen - katonai akció is meggyőzheti Izraelt a béke szükségességéről.

1972-ben 20 000 szovjet tanácsadót utasítottak ki Egyiptomból, miközben Kairó kereste a kapcsolat lehetőségét Washingtonnal. Az Egyesült Államok támogatása nélkülözhetetlen volt Egyiptom számára, mivel Izrael legfőbb szövetségeseként csak ő vállalhatta magára a közvetítő szerepét.

A Jom Kippur-i háború

1954-1970 Gamal Abd el Nasszer
1970-1981 Anvar Szadat
1981- Hoszni Mubarak

Amerika légi úton rengeteg fegyvert szállított Izraelnek, ugyanakkor Nixon elnök egy héttel késleltette a katonai segély indítását, mert már nem volt szükség egy elsöprő izraeli győzelemre.

A novemberben létrejött tűzszünetet már az Egyesült Államok biztosította. Bár Egyiptom ismét katonai vereséget szenvedett, kezdeti sikerei jelentősen növelték Szadat közel-keleti tekintélyét, így kiváló lehetőséget teremtettek a békefolyamat megkezdéséhez.

A megbékélésre azonban még így is évekig kellett várni, miközben a világ végigkövette Kissinger taktikázásait, Nixon bukását, Carter győzelmét, a cionizmus ENSZ-elítélését, Izraelben a Likud győzelmét; és egyre inkább elhalványodott egy közel-keleti megbékélés esélye.

Annál is inkább, miután 1977-ben a szélsőséges Begint választották miniszterelnökké Izraelben, aki többek között a héjának becézett Saronnal és Dajannal alakított kormányt.

Azonban 1977. november 9-én az egész világot, még saját minisztereit is meglepve Szadat bejelentette, hogy kész ellátogatni a knesszetbe (izraeli parlamentbe). Az első megdöbbenésből felocsúdott Beginék nem mulasztották el lecsapni a felkínált labdát és azonnal meghívni Szadatot, aki arab politikusként először tette a lábát Izrael földjére.

"Tudomására hozom az egész világnak, hogy hajlandók vagyunk veletek igazságosságra alapozott állandó békében élni" - hangzottak a megdöbbentő szavak, amelyek nemcsak az arab világ ellenérzéseit váltották ki, de - amire Szadat az elszigetelődés árán is titokban számított - nem hozták meg Izrael közeledését sem.

A béketárgyalások - mindezek ellenére - döcögve ugyan, de elindultak. Amikor azonban végképp holtpontra jutottak, Jimmy Carter 1978 szeptemberében meghívást küldött Szadatnak és Beginnek Camp Davidbe, a Catoctin-hegyek között húzódó elnöki birtokra.

A tárgyalások nehezen haladtak előre, mert Egyiptom igyekezett egy átfogó arab-izreali rendezést kieszközölni, míg Begin csak az Egyiptom-Izrael kérdés megoldásáért utazott az Egyesült Államokba.

Az USA elnökének közreműködésével azonban végül sikerült kidolgozni a közös békeegyezmény tervezetét. A szeptember 17-én szignált dokumentum teljes kivonulást írt elő Izrael számára a Sínai-félszigetről, amiért cserébe Egyiptom lemondott Ciszjordánia "rendezéséről".

Camp David Maryland állam északi részén Frederick megyében fekszik, Washingtontól 113 km-re. A 81 hektár területű gyönyörű természeti környezetet szinte tökéletes biztonsági rendszerrel vették körül, hermetikusan elzárva a nyilvánosság elől. Franklin D. roosevelt hozta létre 1942-ben, és három évvel később Truman tette hivatalos elnöki pihenőhellyé. 1953-ban kapta mai nevét, amikor Eisenhower elnök unokájáról elnevezte.

A nyugati országok lelkesen fogadták a békeszerződés hírét, ám az arab világban Szadat elsősorban kritikát kapott. 1979-ben az Arab Liga kizárta tagjai közül, míg a Szadat nevével fémjelzett politikai irányvonal belső ellenzéke hazai válságok sorát robbantotta ki. 1980. október 6-án, a Jom Kippur-i háború évfordulóján a megemlékező katonai parádét megtekintő Szadat szélsőséges muzulmán csoportok áldozata lett.

Szadat halála ellenére a békefolyamat Egyiptom új elnöke, Mubarak felügyelete alatt tovább folytatódott. 1982-ben Izrael eleget tett az 1979-es szerződés követelményeinek, és visszaadta a Sínai-félsziget maradékát Egyiptomnak. Egyiptom és Izrael között ma is béke van.

BK.