Informatikai világversenyen szerzett ezüstérmet egy magyar diáklány

Június közepén egy rangos nemzetközi versenyen, az Európai Lány Informatika Diákolimpián (EGOI) szerzett ezüstérmet Éles Júlia. A szatmárnémeti diák sikere nemcsak azért fontos, mert még ma is kevés a női informatikus, hanem azért is, mert a kifejezetten lányok számára rendezett informatikai vetélkedő igazi kuriózumnak számít. Cikkünkben a versenyről, az odáig vezető útról, valamint az informatikában rejlő lehetőségekről beszélgettünk Júliával és felkészítő tanárával, Demeter Csabával.

Forrás: EGOI

Az Európai Lány Informatika Diákolimpia (European Girls’ Olympiad in Informatics, EGOI) kifejezetten az informatika iránt érdeklődő, 20 év alatti fiataloknak szóló nemzetközi verseny. A megmérettetés célja, hogy a fiatal lányok körében népszerűsítse az informatikai pályán való továbbtanulást, valamint a nagy, nemzetközi informatikai versenyeken való részvételt is. Az EGOI szervezői szerint ugyanis a matematikai és informatikai olimpiákon résztvevő lányok aránya igen alacsony: a Svájci Nemzetközi Informatikai Olimpián 2018/2019-ben például a versenyzők mindössze 10%-a volt nő.

A június 13-19. között zajló EGOI-n a világ 43 országából 156 középiskolás lány vett részt, és bár az idei verseny helyszíne eredetileg Zürich lett volna, a pandémia miatt az esemény az online térbe költözött. A magyar csapat résztvevői Szombathelyről versenyeztek, és többen is igen jó eredményt értek el. A legnagyobb sikert a Szatmárnémetiből származó Éles Júlia, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanulója aratta, aki ezüstérmet szerzett. Interjúnkban a versenyen átélt tapasztalatairól, jövőbeli terveiről mesélt.

Mi az, ami megfogott az informatikában?

Az informatikával hatodikos koromban ismerkedtem meg igazán, akkor kezdtem el versenyezni is. Mivel én alapból reál beállítottságú vagyok – a kedvencem a matek – így nem is volt kérdés, hogy az informatikával is versenyszerűen szeretnék foglalkozni. Leginkább az fogott meg az ebben a tárgyban, hogy sokszor egy feladat dupla kihívást jelent: nem elég kigondolni a gyors, hatékony megoldást, azt át is kell adni a számítógépnek.

Mesélj kicsit a verseny hangulatáról. Milyen feladatokat kellett megoldanotok?

A verseny kétfordulós volt, mindegyikre öt-öt óra állt rendelkezésünkre. Négy-négy programozási feladatot kaptunk, a megoldásokat egy online értékelőrendszernek kellett átadni, ami azonnal kiértékelte a programunkat. Így tehát az egész verseny alatt tudtuk, hogy mennyi pontunk van, milyen tesztesetekre nem működött a megoldásunk. A feladatok megoldhatóak voltak, de komoly kihívást jelentettek, pont ezért nagyon élveztem az egész versenyt.

Korábban is megmérettetted magad, vagy ez volt az első komolyabb versenyed?

Hatodik óta minden évben részt vettem a Nemes Tihamér versenyeken, ahol több alkalommal is díjat nyertem, illetve az Országos Magyar Matematika Versenyen és a Nemzetközi Magyar Matematika versenyeken is: előbbin mindig dobogós helyezést értem el. Ezeken kívül a szervezők online gyakorlóversenyeket is tartottak, amiknek nem volt tétjük, a fő céljuk a gyakorlás és a versenyhelyzethez való hozzászokás volt.

Az ezüstérem megszerzése óta gondolkodtál azon, hogy merre tovább, milyen területen képzeled el a jövődet?

Az eddigi elképzeléseim alapján valószínűleg az ELTE-n fogok matematika-informatika szakon tanulni, de nincs még pontos elképzelésem, az viszont biztos, hogy ezen a területen szeretnék majd dolgozni.

Hogy tapasztaltad, lányként ugyanolyan elvárásokat támasztanak feléd, vagy nehezebb boldogulni az informatika világában?

Nem éreztem soha különbséget, nem feszélyezett az, ha esetleg én voltam az egyedüli lány a teremben. Szerintem a női és férfi programozók között nincs különbség, mivel a tehetség, a logikus gondolkodás, a kitartó munka nincs nemhez kötve, ezért azt gondolom, hogy ugyanolyanok az elvárások a női informatikusok felé, mint a férfiak irányába.

Alcím: A fiatalok számára vonzó lehetőség az informatika

Júlia sikerében Demeter Csabának, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium informatikatanárának is komoly szerepe volt. Beszélgetésünk során elmondta, hogy Júlia mindig tehetséges diáknak számított, matematikai felkészültsége és tudása meghaladta a vele egykorú gyerekekét. Amikor elkezdtek algoritmizálással és programozással foglalkozni, hamar kiderült, hogy kiemelkedő teljesítményre képes a programozás területén is. Az EGOI-ra összességében körülbelül másfél évet készültek, az utolsó pár hónapban intenzíven egyetemi oktatók és mentorok segítségével. Időről-időre versenyszimuláláson vettek részt a lányokkal, hiszen egy 5-6 órás versenyen a kitartás is fontos.

„Manapság nagyon nagy a hiány a munkaerőpiacon az IT szektorban. Az informatikusok, programozók könnyen elhelyezkednek, magas fizetést kapnak és nagyon sok egyéb csábító „bónuszhoz” jutnak. A közeljövőben is egy sor olyan szakma fog megjelenni, amelyekről ma még fogalmunk sincs. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az iskolában olyan készségek fejlesztésére kellene koncentrálni, amelyek legalább megpróbálnak felkészíteni ezekre az új kihívásokra. Hosszú távon érdemes lehet a programozás oktatásának súlyát növelni. Arra kell odafigyelni, hogy minél több gyerek ismerhesse meg a programozás szépségét, hogy aztán az alapismeretek tudatában dönthessenek, hogy szeretnék-e folytatni a tanulmányaikat ezen a területen vagy sem.”

Ha felkeltették az érdeklődésedet az informatikai képzések és pályaválasztás előtt állsz, akkor látogass el a programozdajovod.hu, illetve a felvi.hu weboldalakra és tudj meg többet ezekről a szakokról!