Betegségéről beszélt Zalatnay Sarolta

Zalatnay Sarolta már majdnem hat évtizede van a pályán, útja tele volt sikerekkel és rengeteg nehézséggel is. Cini most őszintén beszélt küzdelmeiről, és arról, hogy áll az élethez, miközben zenésztársai egymás után mennek el.

Zalatnay Sarolta rendkívül szerencsésnek tartja magát, hiszen a mai napig fiatalokat megszégyenítő lendülettel szórakoztatja közönségét. "Hál' Istennek anyukám génjeit örököltem, aki még nyolcvanévesen is úgy futott, mint a nyúl, és jól nézett ki. Belülről még engem is hajt minden, főleg a színpadon. De azért néha az jut eszembe, vajon ez nem ciki-e már. Tényleg ugyanolyan formában tudok színpadra állni, mint régen? Közben nem szeretek túlzottan meggondolt lenni, mert az nem én vagyok. Még hetvenévesen sem szeretném túlgondolni az egészet. Persze a szervezet jelez, el kell menni dokihoz, és az orvosok mindig találnak valamit, juszt is. De azért boldog vagyok, amikor az utcán megismernek. Néha még az jár a fejemben, hogy úristen, most mit néznek rajtam: engem vagy azt a kis fölösleget? Kicsit másképp élem már meg, ha felismernek" ‒ vallotta be Cini a Nők Lapjának, amit a Blikk szemlézett. Az énekesnő arról is őszintén beszélt, mit bánt meg az életében.

Forrás: Zalatnay Sarolta /Instagram

Legalább egy kicsit elgondolkodnék ezen az angliai történeten, a lehetséges megoldáson.

Benkő Lacival ‒ Isten nyugosztalja ‒ és a bandával elindultunk Angliába a nagy kommunizmusból, mindenki úgy hívott minket, hogy Omega Red Star és Red Sarolta. Érdekesek voltunk, és keletről jöttünk: a kettő jól összeadódott. Megvolt a sanszunk a világhírnévre. Jó volt az időzítés, a helyszín, és most jön a 'de'. Ha itthon azt mondják, hogy tessék szíves lenni hazajönni és leadni az útlevelet, akkor választhattál, hogy igen vagy nem. Anyámat, akit imádtam, és akivel a mai napig beszélgetek, nem tudtam itt hagyni. Nagyon kár, hogy késői gyerek vagyok, harminchat éves volt, amikor születtem, és ezzel 1948-ban idős anyának számított. De ha fiatalabb lett volna tíz-tizenöt évvel, akkor sokkal többet tudtunk volna együtt élni, az biztos" - mondta Zalatnay Sarolta, akit, ahogy fogalmazott, rosszul érint, hogy elmennek az évek.

Nem az a gond, hogy félek az öregségtől, mert már késő lenne félni, hanem rosszul érint, amikor egyszer csak egy mennykő belecsap a drága Balázs Fecóba... Vagy a korosztályomból Somlóba, Benkőbe...

Ez a generáció szépen megy el sorban. Szerintem nincs olyan közöttünk, aki ne gondolná azt: a francba, mikor jön el az a pillanat, hogy én vagyok a következő? Az, hogy empatikusak vagyunk, még inkább előhozza az ilyen érzéseket. Hiába a siker, utána hazamegyek, becsukom az ajtót, ülök az asztalnál, és azt mondom, a kutya úristenit! Nagyon sokszor úgy képzeltem el, hogy egy életet fogok leélni valakivel, de ez soha nem jött össze. Ebben én is hibás voltam, persze" – magyarázta őszintén a pop-rock énekesnő. "Mondok egy másik fontos dolgot. Fénykoromban kiderült, hogy rákos vagyok. Apukám is ebben halt meg, én mindig féltem, hogy örököltem-e a hajlamot. Jártam szűrésre, aztán egyszer közölték, gond van. Annyira akartam gyereket, Annyit jártam mindenféle kezelésre, hogy előhozta a hajlamot. Megállapították 2002-ben a betegséget, megműtöttek, kivették a méhemet. Ugyanebben az évben, egy-két hónap különbséggel, jelentem meg a Playboy magazin címlapján. Ott vagyok, mint szexszimbólum, ötvennégy évesen! A másik oldalon meg már nem vagyok nő. Borzasztó az egész. Így jött Niki az életembe, aki akkor hároméves volt. Örökbe fogadtam egy gyermekotthonból. De hát csoda élete lett! A rák miatt komoly halálfélelem gyötört, akkor azt hittem, ennyi. Most úgy érzem, még mindig nem elég. Próbálom bepótolni, ami eddig elmaradt, a veszteségeket... Drága halottaimat, barátaimat, a kórházat, a börtönt, az elszalasztott lehetőségeket. Minél hamarabb. Nem! Nem várok holnapig!"