Régi nyarak a magyar tévében: Vakáció a halott utcában
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Csukás István nagyszerű gyerekregényéből 1979-ben magyar ifjúsági film készült, mindössze 67 percben – sajnos nem lett belőle hosszabb, négy-öt részes tévésorozat, pedig a regényben bőven volt még cselekmény. A film persze így is szerethető, bár sok helyen eltér az irodalmi műtől. Nyári retrósorozatunk első része: a film a következő oldalon meg is nézhető!
Csukás Istvánt nyilván nem kell különösebben bemutatni, mindenkinek, aki a hetvenes-nyolcvanas években nőtt fel, van a figuráihoz, karaktereihez köthető kedves emléke. A Keménykalap és krumpliorr (1973) és a Nyár a szigeten (1975) mindenkinek ismerős lehet, utóbbi után egy évvel jelent meg könyv formájában a Vakáció a halott utcában (csak utána jött Süsü, A Nagy Ho-ho-ho-horgászés a többiek), amely már címével is felcsigázta sok százezer gyerek figyelmét. A gyerekszereplőkkel hamar azonosulni lehetett, legalábbis a fiúknak, mert ez is inkább a srácoknak szólt, női karakter alig jelent meg a regényben.
A film számos pontot eltér a regénytől, egyfelől dramaturgiai okokból, másfelől a játékidő rövidsége miatt nemcsak húzni kellett rengeteget az eredeti szövegből, hanem teljesen átírták. Egyáltalán nem szerepel benne a hangjátékíró Gajzágó, aki pedig a könyv egyik főszereplője, Kakula Zé egy rejtélyes, félelmetes, titokzatos figura helyett egy szerencsétlen, vígjátéki alak, akit a műsoridő zömében egy nő üldöz, harsány „Jenő, Jenő!"-kiáltásokat hallatva. A Jolán és Nándor utáni nyomozás sem jelenik meg a filmben, ahogy sok már mellékszereplő vagy fordulat sem. A regényben a gyerekek beköltöznek a halott utcába, foglalkozást választanak maguknak a cégérek alapján, de erre még utalás sincs a filmben.
Palásthy György rendező 1978-ban, a Film, Színház, Muzsikában, egy riportban bevallotta, hogy alaposan átgyúrták Csukás kiváló történetét: „Jóformán csak a helyszín maradt változatlan. Meg a lakótelepen egymáshoz csapódó gyerekek mint közösség, vagy ha úgy tetszik, banda. A történet maga valóban megváltozott. Igyekeztünk az íróval és dramaturggal, Békés Józseffel pergőbbé, filmszerűbbé tenni."
„A lebontásra ítélt régi házak sorát a gyermeki fantázia romantikus zsiványtanyává lényegít át. Palásthy György rutinosan és realisztikusan mozgatja gyerekszereplőit, a felnőttek ábrázolása azonban kabarészerű, ezt támasztja alá a színészek kiválasztása is, mint például Csala Zsuzsáé és Halász Lászlóé" – írta 1979-ben a Filmvilág.
A Magyar Nemzet ugyanabban az évben egy „felnőtt krimi" izgalmára összegubancolódott tévéjátékként aposztrofálta a filmet. „A Vakáció a halott utcában azt igyekezett elhitetni, Csukás István forgatókönyve és Palástny György rendezése segítségével, hogy modern lakótelepeken is lehet vidáman tölteni a vakációt feltéve, ha legalább egy régi utca található a közelben."
A Filmvilág ugyanabban az évben még visszatért a filmre, és lehúzta az alkotást: „A Vakáció a halott utcában viszont a felnőtt-szórakoztatás rossz modellje szerint készült. A probléma igaz, valóságos, a film egésze mégis hamis. Ebben a filmben a felnőttek vagy haramiák, vagy ostobák, ám a gyerek-detektívek sem gyermekek. Kisszerű krimi ez, tizenhat éven aluliaknak. Az újságárus Jenő és régi szerelmének burleszk-betétje pedig csak megromlott ízlésű felnőtteket szórakoztatja."
Az Újpesten, a Nyár utca környékén felvett tévéfilm sztorija, ha valaki nem ismerné: a frissen épült lakótelepre sorra érkeznek a beköltöző családok, ám hamar kitör a botrány, sok vadonatúj lakásból hiányzik a kilincs, a villanykapcsoló, a mosdókagyló. Ami mozdítható volt, azt valakik elvitték, a melósok tanácstalanul vakarják a fejüket, az érkezők pedig ingerülten ordibálnak.
Ezzel párhuzamosan összeverődik egy kisebb gyerektársaság, úgy hét és tíz év közöttiek,
akik Ödön úr, a nyúl keresése közben felfedeznek a közelben egy lebontásra ítélt, romos utcát. A legkisebb, pizsamás gyerek megpillant egy halottat, legalábbis egy fekvő embert, akit annak vél, riadóztatja a többieket: végre van valami izgalom az újonnan jött gyerekek számára! Itt jegyezzük meg, hogy Ödön úr többször felbukkan a filmben, fontos szerepe van, emlegetik, mutogatják, de a végén csak nem derül ki, mi lett szegény nyúllal – ma már mindegy, hogy a vágó vagy a dramaturg bánt el vele.
A kalandkeresés során felfedeznek egy pincét, amelynek ajtaját lakat zárja le, ez persze a gyermeki fantáziát meglódítja. Hogy a lányok is végignézzék a filmet, indokolt volt beletenni egy kislány szereplőt is, ő is a bandával tart, amúgy jelentősebb funkciója nincs. Időközben persze a felnőtteknél is zajlanak az események, és olyan színészeket láthatunk, kisebb-nagyobb szerepben, mint Venczel Vera, Harsányi Gábor, Csala Zsuzsa, Hacser Józsa, Ráday Imre, Inke László, többek közt.
A bűnöző csapat csetlik-botlik, ahogy egy vígjátéki elemeket felvonultató tévéfilmben illik, szerencsétlenedésüket látva néha eszünkbe jut a jóval későbbi, világsikert aratott Reszkessetek betörők! is. A szülők szerepük szerint cselekszenek, néha teátrálisan túljátszva azt, aggódnak kisgyerekekért, akik együttesen tűnnek el az éjszakában (nappal pedig építési törmelékben mászkálnak, rozsdás szögek között - valahol jogos tehát a rémület).
A rosszfiúk pedig a kocsmában időznek, hol másutt
(senki más, csak ők hárman), és már ránézésre is meg lehet mondani, hogy ők a csibészek, akiket viszont elér majd az igazságszolgáltatás. A sztori teljesen lineáris, világos, a regénynél sokkal egyszerűbb, könnyed nyári nosztalgiára viszont megfelel – lapozzon, meg is nézheti a filmet!