Pataky Attila: Az elmúlástól nem félek, hiszen örökéletű fénylények vagyunk

Budapest, 2020. március 7. Pataky Attila énekes az Edda Művek koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2020. március 7-én. MTI/Mohai Balázs

Pataky Attila 70 évesen összegezte az életét, miután tavaly majdnem belehalt a koronavírusba. "Ha ennyi volt a dolgom, elégedett vagyok" – mondta egy friss interjúban.

Pataky Attila a Borsnak adott interjút, elmondta, hogyan érzi magát 70 évesen, hogyan tekint vissza az eddigi életére. "Rengeteg minden rakódott rám ahhoz, hogy ma azt mondhassam, én vagyok Pataky Attila, aki a közönség szeretetének köszönhetően 47 éve rockénekes és szövegíró. Tudom, honnan jöttem, miért vagyok itt, merre tartok, és ismerem az előző életeim egy részét. Rengeteg erőt örököltem a szüleimtől" – modta, majd arról elmélkedett, hogy a jelenben kell létezni, nem a múlton rágódni vagy a jövőn töprengeni.

Pataky Attila Forrás: MTI/Mohai Balázs

"Régebben ösztönösen éltem, ma már tudom, én teremtem meg a saját valóságom. A gondolatnak és a kimondott szónak teremtő ereje van. Arról beszélj, amit szeretnél, ne fordítva. A karma törvénye szerint azt kapjuk vissza valamilyen formában, amit adunk.

Rockzenészként, főleg fiatalon, követtem el hibákat.

De kamatostul, jó nagy csomagban kaptam vissza mindent. Egyébként engem a jóisten mindig a tenyerén hordott, csak akkor volt baj, amikor leugrottam onnan és azt mondtam, főnök, már tudom, mit csinálok. Nagyon komoly szakrális őrzőim vannak. Vaslapáttal tereltek vissza a helyemre, amikor rossz irányba mentem. Tizenhárom éve élek teljes szerelemben és hűségben Orsival. A szememmel látok, de már a lelkemmel is" – magyarázta.

Pataky tavaly szeptemberben nagyon beteg volt, majdnem belehalt a koronavírusba, erről így beszélt: "Isten mindenkire annyi terhet tesz, amennyit elbír. Tavaly szeptemberben a koronavírus miatt farkasszemet néztem a halállal. Amikor nagyon rosszul voltam, megkérdeztem a mesteremtől, Krisztiántól: Lehet, hogy tévedtek a látók, és nem fogok 85 évig élni?

Egy ponton azt éreztem, elég volt, inkább legyen vége, elviselhetetlenül sok a fájdalom.

Felhívtam a feleségem és azt mondtam: Orsika, lehet, hogy mennem kell. Azt válaszolta, hogy akik szeretnek, mind imádkoznak értem, nem hagyhatom itt őt és őket. Nyitva volt az időkapu, de Orsin kívül Krisztián is megerősített abban, maradnom kell.

Egy ponton azt érezte, elég volt Forrás: MTI/Zih Zsolt

"Reggelente végtelen alázattal és hálával köszönöm meg a teremtőnek, hogy itt élhetek, társam és barátaim vannak. Minden szobában ki van írva, hogy köszönöm, istenem, mindazt az áldást, amiben részem volt, és amiben folyamatosan részesülök. Van mit megköszönnöm.

Az elmúlástól nem félek, hiszen örökéletű fénylények vagyunk.

De az állapotot, amikor az ember már magatehetetlen, nem várom meg. Édesanyám elképesztő akaraterővel, tudatosan ment el, ez példa előttem. Mint lélek, valószínűleg választhatok, hogy vissza akarok-e még térni tenni és segíteni. Huszonvalahány évvel ezelőtt egy tinilány mondta nekem, azért szeretjük a dalaitokat a barátaimmal, mert >>ibések<<, azaz időtállók, boldogítanak és életeket változtatnak meg. Úgy másfél éve megint eszembe jutottak a szavai. Ha ennyi volt a dolgom, elégedett vagyok" – tette hozzá.