Fodor Imre műsorvezetőként idén került a Balatoni Nyár csapatába, korábban azonban már dolgozott a produkción, még ha a nézők nem is láthatták. „Volt most bennem egy furcsa áhítat, mert amikor tíz évvel ezelőtt elindult ez a műsor, akkor rendezőasszisztensként, pár évvel később pedig technikai rendezőként dolgoztam rajta. Rátonyi Krisztával is dolgoztam együtt, ő már akkor műsorvezető volt: ezért is voltam nagyon izgatott, hogy most én állhatok ott mellette" – mondta az Origónak.
„Emellett azért is izgultam, mert ez egy nagy műsor, sokkal jobban oda kell figyelni, mint a korábbi munkáimnál. Az Én vagyok itt-et nagyon szeretem, szuper műsornak tartom a magyar televíziós palettán, a Balatoni Nyár viszont a Duna Televízión megy, a zászlóshajója a nyári menetrendnek.
Az első három hét így nagyon kemény volt, mostanra érzem csak, hogy belerázódtam
– de nemsokára már az utolsó két hetünket kezdjük Krisztával. Valószínűleg az utolsó héten már kifejezetten jól fogom magam érezni, pont, mire vége lesz a műsornak, a nyárnak" – tette hozzá.
Mióta a Balatoni Nyár-ban szerepel, többen meg is ismerik az utcán, bár ő ezt nem nagyon veszi észre, nem szokta figyelni – csak a húga és a barátai szoktak szólni neki, ha mellettük valakik róla beszélnek. Vannak persze direktebb helyzetek is, egyet el is mesélt: „Múltkor a lóversenypályán vége volt a versenynek, de még egy barátommal beszélgettünk kicsit, amikor három srác kifelé menet odakiabált: művész úr! Mondtam nekik, hogy nem vagyok művész, hisz se színházban, se filmen nem szerepeltem soha, de ők erősködtek, hogy a tévében láttak engem, igenis művész úr vagyok.
Olyan zavarba jöttem, hogy az hihetetlen,
még a fülem is vörös lett. Egyáltalán nem tudom kezelni az ilyen helyzeteket."
A lóverseny az egyik szenvedélye egyébként, amit már a Balatoni Nyár-ba is be tudott csempészni: „Hál' istennek, nagyon jó szerkesztői csapat van a műsornál, akik kikérik a véleményünket, kíváncsiak rá.
Apróbb gegekkel mindig előállunk, de volt, hogy komplett témát ajánlottam, amit el is fogadtak.
Augusztus végén futják a Magyar Derbyt, aminek van némi balatoni kötődése, hisz az 1800-as évek végén, az 1900-asok elején Siófokon is rendeztek lóversenyeket: nem is akármilyeneket, nyaranta négy napra a legnagyobb zsokék és trénerek vonultak le a fővárosból. Erről is lesz majd szó a derbyhez kapcsolódva, nekem ez szívügyem. Családi örökség nálunk a telivérek szeretete, nagybátyám, Száraz György például a Magyar Lovaregylet elnöke" – árulta el a közmédia műsorvezetője.
Édesapja közben szintén a televíziónál dolgozott, tőle is sokat tanult: „Apám mindig azt tanította, hogy öt percig mindenre lehet kíváncsinak lenni,
a harangöntéstől a betonozásig mindenben van öt perc szépség.
Itt, a Balatoni Nyár-ban nincsenek is hosszabb beszélgetések öt-hat percnél, de el tudja őket vinni a kíváncsiság. Életemben nem fogtam például horgászbotot, de percekig tudok beszélgetni a bojlis és feeder technikákról, tényleg érdekel, hogy mi a hóembercsali lényege. Fő, hogy megmaradjon az emberben a kíváncsiság" – vélte.
És hogy a Balatonhoz miként viszonyul? „Nagy szerepet játszik az életemben a Balaton, már gyerekként is jártam ide. 1980-ban születtem, és 1990-ig Tihanyban töltöttünk sok nyarat: volt egy idős házaspár, akikkel a szüleim jóban voltak, a házuk alsó szintjét kaptuk meg egy-egy hónapra. Emellett tévés üdülőkben is nyaraltunk, de aztán volt egy időszak, amikor nem láttam annyit a Balatont. A rendszerváltás után ugyanis mindenki megőrült, hogy el lehet menni a tengerhez, akkor mi is elutaztunk Görögországba párszor" – mesélte.
„Aztán visszatértünk a Balatonhoz, mert édesapámnak nagyon nagy vágya volt, hogy legyen itt egyszer egy pici háza – amit végül meg is adott neki a jóisten. Csopakon lett a miénk a régi csőszház, egy igazi kis nádfedeles házikó fent a hegyen, amiben az volt fantasztikus, hogy eleinte se vécé, se fürdőszoba nem volt benne. Ezek végül két év alatt készültek el, én úgy tanultam meg vezetni, hogy friss jogosítvánnyal hordtam le Budapestről Csopakra a burkolóanyagot meg a cementet" – emlékezett vissza.