Az Exatlon Hungary második évadja Kihívók-fölénnyel kezdődött, az első öt adásnapból ötöt nyertek, néha kicsit nehezebben, néha végtelenül könnyen. Sokszor csak pár centin vagy már másodpercen múlt egy futam, de a sport már csak ilyen, néha tizedmásodpercek, milliméterek döntenek, elég egyetlen rossz mozdulat, és oda az előny, jön a hullámvölgy.
Érkezett egy tízszeres világbajnok a pirosakhoz, Mórádi Zsolt, aki parádésan mutatkozott be, csütörtökön, a kiesésről döntő napon például négyből négyet nyert. Könnyen kiszámolható, ha a sérült Kótai Mihály marad, aki előtte sem halmozta a bravúrokat, akkor 10-6, esetleg 10-7 a Kihívóknak, és minden marad a régiben, a kékek ünnepelnek, a pirosak búslakodnak.
Péter kiesése viszont feszültséget teremtett a Kihívóknál, a Bajnokok lelkének pedig jót tett a két győzelem, még ha minimális különbséggel is sikerült nyerni. Pénteken viszont egyik medált sem sikerült elhoznia a piros csapatnak, azaz nincs teljes összeomlás a kékeknél, de a sokat hangoztatott csapategység megbomlott.
A legutóbbi adásban Péter búcsúzott a Kihívók csapatából, és mivel emberileg nagyon szerették, a játékban maradt hét társát természetesen megérintette érzelmileg a távozás.
Zalán eztán kicsit hosszabban tolmácsolta a kék csapat férfijátékosainak véleményét a nők felé: úgy látták, hogy az utolsó két napon nem minden lány hajtott eléggé, volt olyan, aki csak félgőzzel ment a pályákon, tudva, hogy úgysem eshet ki – hiszen előre lehetett tudni, hogy most fiú kieső következik. Ez a felszólalás sértődést és értetlenkedést szült, íme:
Leírni nem szabad őket: külön-külön mind erősek és gyorsak - és a négy medál is náluk, a pirosaknak nem jutott. A lányok a fagyos hangulatú elemzés után persze külön meg is beszélték, mi a probléma, íme: