Agyonlőttek, megmérgeztek, sikítva zuhantam - történetek a magyar szinkronról

A Magyar Rádió 20-as stúdiója, Kozák László, Pápai Erzsi és Bessenyei Ferenc színművészek, 1965 Fortepan/Szalay Zoltán

Szacsvay László akkor sem tudta, ki a gyilkos egy filmben, ha épp a főszereplőnek adta a magyar hangját, Képessy Józsefet pedig egy rendőr vonta félre egy éjszakai karambol után. Pápai Erzsi olyan dicséretet kapott, aminek hallatán más felkapja a vizet és azonmód kioszt egy pofont, Básti Lajost pedig még Norvégiában is elismerték. Szinkrontörténeti barangolás, 3. rész.

Pápai Erzsit csúnya, szürke verébnek nézték

Mint majdnem mindenkinek a szinkronszakmában, a Jászai Mari-díjas magyar színésznőnek, érdemes művésznek is volt erről a munkáról pár sztorija. Itt az egyik: „Amikor Székely István Budapesten forgatta a Lila akác új változatát, egyik nap találkoztam vele a filmgyár udvarán. Elújságoltam neki, hogy a BBC Erzsébet királynő című, hatrészes televíziós sorozatában a címszerepet alakító Glenda Jacksont szinkronizálom" – mesélte egy interjúban.

Kozák László, Pápai Erzsi és Bessenyei Ferenc Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

Székely István arcán mosoly suhant át: „Nemrégiben Londonban egy fogadásra voltam hivatalos, egyszerre csak egy csúnya, nagy pofacsontú, szürke veréb lépett a terembe. Ez volt a zseniális Glenda. Fantasztikus, hogy mennyire hasonlít maga Glenda Jacksonra!" – mondta lelkesen Pápai Erzsinek, de egy pillanat alatt rájött, hogy ez nem hangzott túl jól, máris sápadtan kért bocsánatot. „Elhárítottam a szabadkozást. Én tényleg hasonlítok Glenda Jacksonra, és ezt a hasonlóságot minden hátrányos oldalával együtt boldogan vállalom" – jelentette be büszkén.

Básti Lajos, az egykori Maigret felügyelő

„Juli lányom előtt is mindig nagy bajban vagyok ezzel a derék pipás fickóval. Hiába magyarázom, hogy a szinkronizálás bonyolultabb és nehezebb feladat még a nyomozásnál is. Egy délelőtt vagy egy délután a Maigret-sorozatból két-három különböző filmet is szinkronizálok párhuzamosan, és össze-vissza, így lényegében nekem teljes áttekintésem vagy vezérfonalam egyik filmhez sincs" – panaszolta egy interjúban. Sok színész van így ezzel: csak egy darabot lát a sorozatból, filmből, és fogalma nincs, mi történik például a többi húsz szereplővel.

Ruttkai Éva és Básti Lajos Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

„Ha olykor valaki rákérdez Maigret következő húzását illetően, a legnagyobb zavarban vagyok, mert nem tudok válaszolni rá. Ugyanúgy, ha nagy ritkán, véletlenül együtt nézhetem meg Maigret-t otthon a családommal, nem tudok mit mondani Juli lányom kíváncsi kérdéseire sem. Határozottan érzem ilyenkor a pillantásából, hogy nincs jó véleménnyel rólam, mert vagy irigynek, vagy roppant tájékozatlannak tart" – mesélte egykor.

Évekig cuppogtatni fogom a hüvelykujjamat

Sok éven át szinkronizálta már Rupert Davies-t: „Ha szabad így fogalmaznom, már jól össze is szoktam vele, és ahogy most hallom, a Magyar Televízió megvásárolta az angoloktól a befejező húsz Maigret-filmet is. Mindebből éles detektívlogikámmal, amit valószínűleg mégis csak Maigret-től sajátítottam el, arra kell következtetnem, hogy még jó pár évig cuppogtatni fogom a hüvelykujjamat, miközben Maigret pipája füstjét eregeti!"

De bonyolult volt a Maigret-sorozat magyarítás? Úgy tűnik! „Ami mégis munkát, de egyben izgalmas és élvezetes játékot jelent számomra, az az én színészi hozzátennivalóm: sokszor lefordíthatatlan anglicizmusok magyarizálása, a poénok megkeresése. Ez ugyanis csak kisebb részben szövegfordítási probléma, inkább a hangvétel és a magatartás árnyalataiban rejtőzik el.

És ez Maigret esetében még kétszeresen áttételes,

hiszen az angol humor már eredetileg sem áll mindig a legjobban egy tipikusan francia detektívfelügyelőnek. Gyakran meg is érzem, most franciáskodnak, és nekem igyekeznem kell ennek a különleges angol-francia vegyelemnek megadni a magyaros ízét."

Egy sztorit is mesélt, miszerint egyszer feleségével, Zsuzsával sétálgattak Oslóban, és eléjük lépett egy ugyancsak ott turistáskodó magyar házaspár. Elmondták, hogy épp tegnap látták a helyi tévében norvégül Maigret felügyelőt, és nekik sokkal jobban tetszett, ahogy a „művész úr", Básti Lajos csinálja. „És tudott ez a lelkes házaspár norvégul?" – kérdezte tőle a riporter, mire Básti felkacagott: „Egy kukkot sem!"

Dallos Szilvia is gyilkolt

1987-1991 között a Szinkronika című lap felelős szerkesztője volt: annyiféleképpen próbálhatja ki az ember a hangját, ahány színésznőt szinkronizál, vélte. „Voltam már Girardot, Moreau, Alina Janowska, Martine Carol, Aleksandra Slaska, Sandra Milo, még annyi más! És hányféleképpen haltam már meg krimikben! Kidobtak az ablakon, s zuhanás közben sikoltanom kellett. Agyonlőttek. Megmérgeztek. Volt, hogy én gyilkoltam" – emlékezett egy régi interjúban.

Egyik legérdekesebb élménye, amikor Jirina Bohdalovát szinkronizálta a Komédia a kilincscsel című filmben. „Csaknem végig részeg nőt alakított, még énekelt is úgy. Nehéz dió volt. Először arra gondoltak, hogy igyam én is. Jaj, dehogyis szabad, egy csöppet sem! Alacsony a vérnyomásom... Két napig próbáltuk, hogyan csináljuk. Nekigyürkőztünk. Végül is megittam egy pohár vizet. Sikerült olyan józannak maradnom, hogy ez a részegség teljes illúzióját keltette. Még énekeltem is!"

Sok mindenre kell figyelni: „Mozogni csak annyit szabad, amennyire a gesztusok engedik és megkívánják. Nem lehet az ember nyakában lánc, mert csörög. Karján óra, mert ketyeg. Nem viselhet suhogó ruhát, mert suhog; új cipőt, mert nyikorog."

Lapozzon, a cikknek nincs vége, vannak még sztorik!