Az énekesnők vidéken, szegényes körülményes közt éltek gyerekként, erről az időszakról csak ritkán mesélnek. Korábban azt mondták, hogy megszokott volt náluk sokáig, hogy az egész család ugyanabban a kád vízben fürdött le esténként, hogy spóroljanak. Sokszor a karácsony is csak a szeretetről szólt, mert nem volt pénzük ajándékokat venni.
„Amikor Tapolcán szegénységben éltünk, és vajas kenyeret ettünk, mert nem volt más, akkor is vihogtunk, pozitívak és vidámak voltunk anyával. Nem magyarázat az, hogy valakinek rossz az anyagi helyzete, attól még nem kell mindent negatívan látnia, és ezt tényleg tapasztalatból mondom” – mesélte korábban az Origónak Tóth Vera.
Bagi Iván gyermekotthonban lakott, ahogy korábban felidézte, nemcsak társait, de őt is gyakran megverték. Egy szobában tíz-tizenkét gyerek zsúfolódott össze az emeletes ágyakon, és csak akkor vette ki az anyja az intézetből, amikor különböző állami juttatásokra volt szüksége.
„Három- vagy négyévesen többször is voltam különböző családoknál, úgynevezett próbahétvégéken, amikor megnézték, hogy akarnának-e, de senkinek sem kellettem. Végül kilencesztendős koromban a nővérem vett magához, akivel soha nem volt felhőtlen a viszonyom. Tőle a bátyámhoz kerültem, aki aztán egyik napról a másikra kirakott az utcára, mert túl nagy feladatnak bizonyult neki a gyereknevelés. Akkor már idősebb voltam. Egy időben az utcán aludtam, hajléktalanként éltem, vagy ismerősöknél húztam meg magam. Barátok adtak enni, és néha kölcsön egy kis pénzt ételre” – írta könyvében erről az időszakról.
Van még egy oldal, nézze meg! Lapozzon!