Stohl Luca: Vicces páros leszünk apámmal

Vágólapra másolva!
Stohl Luca valamivel több, mint egy éve van képernyőn, hamarosan pedig apjával közösen is láthatjuk az 50 milliós játszmában. Reggel tévézik, délelőtt próbál, este pedig a színpadon táncol. Bár néhányan azt mondogatják neki, hogy válasszon a tévé és a táncszínház között, ő azt mondja, okos döntésekkel, mindkettőt lehet csinálni egyszerre. Testvérei közül Franciskában látja még a „művésznőt”. Interjú.
Vágólapra másolva!

Tavaly ősszel debütált a FEM3 Caféban. Milyen volt az elmúlt egy év?

Változatos. Minden érdekel, amivel foglalkozunk a műsorban. Ezalatt nemcsak a témákat és a vendégeket értem, hanem mondjuk azt is, hogy hogyan épül fel a műsor. Amikor gyerekkoromban volt szerencsém bemenni egy tévéstúdióba, mert mondjuk apukám dolgozott, és

Rám is nagy hatással van annak a varázsa, hogy egy élő adásban, egy perccel a kezdés előtt, még mindenki izgatott, készülődik, aztán elindul a főcím és egy pillanat alatt összeáll ez a gépezet.

Szereti a sokszínűséget?

Témákban nagyon! Jól érzem magam abban a szerepben, hogy egyik percben még a szerelmi kötésekről beszélgetünk, tíz perccel később már egy komolyabb témával, a koraszülöttek világnapjával foglalkozunk, majd megérkezik Bodrogi Gyula és vele zárjuk a napot. Már tényleg úgy érzem, hogy egyre naprakészebb vagyok minden témában.

"Úgy érzem, hogy egyre naprakészebb vagyok." Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mini riportokat is forgat a Vigyázat gyerekkel vagyok! műsornak. Tudatos döntés, hogy a tévézés minél több oldalát megtanulja?

Megkerestek ezzel a lehetőséggel, én pedig azonnal igent mondtam. Azt gondolom, hogy akkor lehetek igazán jó műsorvezető, és akkor vihetek nagyobb műsorokat, ha szépen végigugrálom a ranglétrát. Nekem is fontos, hogy nyugodt legyek, és tudjak olyan helyzeteket kezelni, amikor egy négyéves kisgyerek elsírja magát a kamerák előtt.

Szerkesztés? Vágás?

Ott még nem tartok, de ez is tervben van. Egyelőre nagyon kevés időm van, hiszen a színházi előadások, a próbák és a stúdió között rohangálok. De nem panaszkodom.

Melyik típus? Aki kihasznál minden percet, amikor aludni tud, vagy aki lelkiismeretesen korán felébred, hogy minél több dolog beleférjen a napba?

Régen óriási alvó voltam, most is vannak napok, hogy úgy érzem, ha tehetném, egész nap pihennék a kanapén. De mióta a tévézés és a színház egyfajta rendszert hozott az életembe, korán kelek és nem halogatok annyi dolgot az utolsó percig.

Szépen végigugrálom a ranglétrát Fotó: Csudai Sándor - Origo

A tévé felpörgeti az embert, a színházban pedig talán egyfajta nyugodt összpontosítás kell. Mi segíti a váltásban?

Mindig legalább egy órával az előadás előtt megérkezem a színházba. Ilyenkor átveszem a hely atmoszféráját, tudok fókuszálni a testemre, gyakorolni a mozdulatokat. Azt gondolom, hogy viszonylag könnyen átállok.

Mennyi ideje jut főzni, mosni, takarítani?

Ez változó. Van olyan, hogy egyáltalán nincs időm, de akkor is megoldom, ahogyan bárki más, aki irodában, vagy a közértben dolgozik.

Ha édesapja tévés munkáját nézzük, akkor a nagy volumenű showműsorok jutnak az eszünkbe. Vannak ilyen tervei?

Gyakran gondolkodom ezen, mivel egyre többen mondják azt, hogyan lassan döntenem kell, ha úgy tetszik, akkor műfajt kell választanom a tévézésen belül. Egyelőre, ahol most vagyok, azt nagyon szeretem, de nyilván

Ha pedig a nagyon távoli jövőt nézem, akkor 40-50 évesen hatalmas kihívás és álom lenne egy olyan műsort készíteni, mint Tilla Propagandája. De tisztában vagyok vele, hogy én még az elején vagyok a szakmának, szóval nem sürgetek semmit.

Néhány hónapja Stohl András azt mondta, hogy a lánya már jobb műsorvezető, mint ő.

Áh, ez hülyeség... Nem is tartom magam műsorvezetőnek. Egy táncművész vagyok, aki műsort vezet.

"Egy táncművész vagyok, aki műsort vezet." Fotó: Csudai Sándor - Origo

De a szemében azért azt látom, hogy szerelemmel beszél a tévézésről is.

Hát persze! De mitől lesz valaki jó műsorvezető? Hogy tanulta és papírja van róla, vagy nem tanulta, de gyakorolja és folyamatosan próbál fejlődni? A lényeg, hogy nem hiszem, hogy apánál jobb vagyok. Még. De majd jobb leszek. (nevet)

Emlékszem, hogy amikor apa megérkezett a csatornához (Stohl András ősszel szerződött a TV2-höz, a Sztárban Sztár című műsor egyik zsűritagja volt – a szerző.) bejött a FEM3 Caféba is beszélgetni, és pont én, valamint Németh Kristóf voltunk a műsorvezetők. Az egy kifejezetten jó hangulatú beszélgetés volt. Meg is dicsért, hogy voltak jó kérdéseim.

Stohl Luca, Stohl András és Németh Kristóf Forrás: Facebook/fem3cafe

A családban még ki lehet az, aki ezt a hivatást választhatja? Legyen az színpad, vagy tévéstúdió.

Rebeka húgom egyáltalán nem, őt a vendéglátás érdekli. Az álma, hogy egy saját kis kávézója, vagy franciapéksége legyen. Ő az, aki karácsonykor is mennyei sütiket készít a családnak. Franciska már nagy franc. Rajta látom, hogy megvan benne a művésznő és a dáma. Andris pedig még nagyon pici, ahhoz, hogy ezt lássuk rajta. Anyukámnál is van egy 9 éves Ádámunk, őt sem kell félteni, ha szövegelésről van szó, de a tanulás mellett minden napját a sport teszi ki. Hokizik és kosarazik.

Az interjú folytatódik, lapozzon!