Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Emily Watson nem volt épp a legjobb passzban, amikor a londoni Hotel Café Royal 222-es szobájában találkoztam vele, meg volt fázva, és egyből azzal kezdte, hogy mellőzzük a fotózást, a Ron Howarddal fél órával azelőtt szelfiző spanyol kolléganő csalódottan ejtette hát vissza az asztalra a telefonját.
Watsonnak muszáj volt így is megmondanom, hogy kamaszként mennyire szerettem a Hullámtörés-t, de persze hallhatta ezt már ezerszer, nem váltott ki belőle különösebb hatást – udvariasan megköszönte, és aztán el is kezdhettük a beszélgetést.
Ha meglenne a lehetősége arra, hogy személyesen is találkozzon Albert Einsteinnel, mit kérdezne tőle elsőként?
Húha, ez egyből egy nehéz kérdés, hadd gondolkodjak kicsit... Talán arról kérdezném elsőként, hogy miként tudta megtenni azt, hogy független maradjon mindenféle vallástól és nemzetiségtől (Einstein 16 évesen lemondott német állampolgárságáról, mert világpolgárrá akart válni – a szerk.), mi adott neki erőt ehhez a merész lépéshez?
Milyen embernek látja egyébként Einsteint a sorozat alapján?
Engem lenyűgözött a figurája, főleg az, hogy mennyi energiával élt, mennyire hajtotta a tudásvágy. A természetes intelligenciája mellett valószínűleg ez is kellett ahhoz, hogy ilyen életművet hagyjon maga után – és itt nemcsak a tudományos munkásságára gondolok, hanem arra is, hogy tényleg
mindent a saját szabályai és értékrendje szerint csinált,
elutasítva mindenféle társadalmi, politikai és vallási rendszert és normát. Ehhez ma sincs sok embernek bátorsága, nemhogy azokban az időkben.
Mitől válhatott ő ekkora ikonná, hogy nemcsak a tudományos életben, de a popkultúrában is jegyzik?
Szerintem annyira alapjaiban változtatta meg a világról alkotott képünket, hogy ez nem is alakulhatott volna másként. Emellett persze megvolt az a tulajdonsága, hogy mindenkit meg tudott szólítani, és nyilván a jellegzetes külseje is segíthette abban, hogy afféle celebbé váljon.
Ön a második feleségét, Elsát játssza, aki nem mellesleg unokatestvére is volt Einsteinnek. Az ő viszonyukat hogyan látja?
Elég bonyolult lehetett, jórészt pont amiatt, hogy unokatestvérek voltak. Mintha ikrek lettek volna, hihetetlenül közel álltak egymáshoz, a nő védelmezése, óvó magatartása is kellett ahhoz, hogy a valós világ ellenében létezhessen egy olyan világ is, amelyben Einstein önmaga lehetett. Még azt is elnézte neki, hogy a kapcsolatuk alatt együtt volt más nőkkel, csak mert közben ő maradhatott az első számú nő a férfi életében, a feleség, a partner. Bármilyen furán is hangzik ez, náluk működött.
Úgy általánosságban, milyen lehetett a nagy tudós viszonya a nőkhöz?
Működésképtelen, mármint a legtöbb nővel. Einstein tele volt szerelemmel az élet iránt, és talán pont emiatt soha nem tudott teljesen felnőtté válni – nem véletlen, hogy a gyerekeivel is tragikus volt a kapcsolata. Elsával
pont azért lehettek meg jól, mert a nő nagyon jól ismerte őt,
pontosan tudta, hogy Einstein éppen ettől a gyermekiségtől, a gyermeki kíváncsiságtól, a világra való folytonos rácsodálkozástól tud túlmenni azon a határon, amelyen addig senkinek nem sikerült.
Mennyi kutatást végzett, hogy el tudja játszani a karaktert?
Elolvastam egy ilyen vastag könyvet (mutat körülbelül egy tíz centit – a szerk.), ez már elég volt ahhoz, hogy megismerjem valamennyire Elsát.
És a nő gesztusait, mimikáját nem akarta leutánozni?
Nem, ebben Geoffrey-nak (az Einsteint játszó Geoffrey Rushnak – a szerk.) volt nagy munkája, hiszen neki egy valóban ikonikus, mindenki által ismert figurát kellett megjelenítenie, fontos volt, hogy hasonlítson is rá.
Elsáról viszonylag kevés fotó, még kevesebb filmfelvétel készült,
nem is ismerik annyira az emberek. Viszont mivel unokatestvérek voltak, valamennyire hasonlítaniuk kellett, Geoffrey-hoz hasonlóan engem is megöregítettek a szerephez, más hajat is kaptam.
Mit szólt, amikor Geoffrey Rush-t először meglátta Einsteinként, kisminkelve, parókában?
Meg sem tudtam szólalni, annyira markáns volt az átalakulása. Geoffrey amúgy is egy fantasztikus színész, de azért itt a sminkescsapatnak is sok dolga volt, főleg úgy volt számomra nagy meglepetés Einsteinként látni őt, hogy jól ismerem az arcát, játszottunk már együtt korábban is, A könyvtolvaj-ban például szintén egy házaspárt.
Geoffrey mitől fantasztikus színész amúgy?
Vannak dolgok, amikről nem beszélhetek. De komolyra fordítva a szót, szerintem ez főként a kíváncsiságának köszönhető: akárhányszor valami új helyre megy, meg akar ismerni mindenkit, el akar menni az összes helyi koncertre, színdarabra, tulajdonképpen
fel akarja falni az ottani világot.
Ugyanígy van a szerepekkel is, százszor, újra meg újra át akarja beszélni a rendezővel vagy a színésztársával a figurát, miközben magában is dolgozik rajta, így tudja teljesen magába szívni. Olyan ilyenkor a szerepével, mint a kutya a csonttal, megragadja, és utána sokáig nem is tudja elengedni.
Önnel mi a helyzet ilyen szempontból? Könnyen el tud engedni egy szerepet, ha letudta a munkát?
Azt hiszem, mindig könnyebb elengedni a munkát, ha az embernek már gyerekei vannak, de ez persze mindig függ attól is, hogy milyen szerepet játszom: vannak, amelyeket könnyebb elengedni, másokat nehezebb. Elsával nekem nem volt különösebb gondom, ahogy hazaértem, újra önmagammá tudtam válni.
Mi a következő projektje? (A Géniusz antologikus sorozat, a már megrendelt második évadban egy teljesen új történetet mesélnek el, új színészekkel – a szerk.)
Van pár dolog függőben, de igazából mindig csak várom, hogy megtaláljanak a következő ajánlattal. Szerencsésnek érzem magam különben, hogy Európában élek, hiszen Hollywoodban már nem szívesen foglalkoztatják a velem egykorú színésznőket.
A Géniusz vasárnaponként 21 órától megy a National Geographicon, 20 órától elcsípheti az előző rész ismétlését is. A londoni sajtóbemutatóról szóló beszámolómat itt olvashatja, az első részt rendező Ron Howarddal itt, az Einsteint játszó Geoffrey Rushsal pedig itt beszélgettem.
