Egészen állati Hollywood árnyoldala

A Netflix számos nagysikerű és népszerű sorozatnak adott zöld utat, elég csak a Kártyavárra, Strangers thingsre, Narcosra és társaikra gondolni. Az online szolgáltató, hatalmasra nőtt médiacég aranytojást tojó tyúkjai mellett azonban több, kevésbé ismert, ám zseniális széria is akad, ezek egyike a Bojack Horseman.

Bojack ugyebár túl van a legszebb évein, alkohol- és drogproblémákkal küzd, s képtelen túlnőni saját egóján, aminek eredményeképp lassan mindenki elpártol mellőle. Tisztában van a hibáival, de nem tud megváltozni. Unja, ha megismerik az utcán, de vérig sértve érzi magát, ha nem kérnek tőle autogramot. Igazi ellentmondásos személyiség, de pont ettől válik többdimenzióssá.

Forrás: Netflix

Menedzsere és egykori szeretője, Princess Carolyn kiváló a szakmájában, mondhatni a munkájának él. A kor azonban őt is utolérte és a negyvenet betöltve szembe kell néznie a kérdéssel, hogy családot szeretne, vagy az üres lakásba hazaérni esténként. A negyedik évad egyik legerősebb momentuma is ehhez a dilemmához köthető. A főhős mellé beosztott szellemíró, Diane sem egyszerű eset, tele van ambícióval, dühvel, amit ki akar írni magából, de úgy érzi, senki nem érti meg. Talán ezért is kerül amolyan se veled, se nélküled kapcsolatba a főhőssel.

És a többiek

Az élet pozitív oldalát megragadó lakótárs Todd és az egykori barát Mr. Peanutbutter képviselik a szertelenséget, végtelen naivitást, ami kvázi az ostobaságukból ered. Kezdetben nincs sok szerepük a laza poénokon és a fárasztáson kívül, de fokozatosan válik egyre összetettebbé a jellemük, ami számos emlékezetes pillanatot eredményez. Gondolok itt főleg arra, amikor Todd ráébred, hogy Bojack milyen ember (vagyis ló) valójában és szembesíti a hibáival. Az ilyen pillanatkorért érdemes nézni a sorozatot, mert másodpercek alatt képes katartikus pillanatokat előidézni.

Forrás: Netflix

A szinkronhangok tovább emelik a színvonalat. Will Arnett zseniális a címszereplőként, de a Breaking Bad-ből ismert Aaron Paul vagy épp Alison Brie is kitesznek magukért.

Nem állítom, hogy könnyű menet lesz annak, aki belevág, de ennyire egyedi felhangú, merész és őszinte sorozatot csak a legnagyobbak tudnak létrehozni.

A Bojack Horseman az érzelmi hullámvasút szinonimája is lehetne,

hiszen epizódon belül képes nevettetni, hogy aztán pár perccel később arra eszméljünk, hogy könnybe lábad a szemünk. Szatíra Hollywoodról, jellemtükör az emberről, sziporkázó poénokkal és nem kevés olyan momentummal, ami után nem marad más, csak a katatón merengés a stáblista után. Lehet utánacsinálni!

Péter Zsombor