Ki mondta, hogy csak a férfiaknak van humoruk?

Egyesek fejében még mindig makacsul tartja magát az előítélet, miszerint a férfiak sokkal viccesebbek a nőknél. Tíz plusz egy példával bizonyítjuk a televízió világából, hogy a "gyengébbik nem" egyáltalán nem gyengébb – akkor sem, ha a humorról van szó.

Modern család: Gloria (Sofía Vergara)

A 2009-ben indult sorozat címében a 'modern' a család összetételére utal: van itt meleg házaspár, kolumbiai bevándorló, a férjénél több évtizeddel fiatalabb, csinos feleség és háromgyerekes nagyfamília is. A Modern család pedig viccet csinál minden sztereotípiából, így nem csoda, hogy az egyik legviccesebb szereplő a dél-amerikai születésű Gloria (Sofía Vergara), aki csak a rosszindulatúak számára tűnik haszonlesőnek jó harminc évvel idősebb, jómódú férje mellett – valójában példás, szeretetteli családban élnek.

Gloriában ezt leszámítva persze megvan minden, amit egy hozzá hasonló nőről feltételezni szoktak: a latin-amerikai temperamentum, a talpraesettség és a rossz nyelvtudás – természetesen ezek mindegyike ezer bájos poénhoz vezet. Gloria legsokoldalúbb gegjei általában a Kolumbia és a gazdag Egyesült Államok-beli kertváros különbségeire utalnak – na meg arra, mennyire mások a szülőhelyén az elvárások egy anya számára, mint az USA-ban.

Persze néha a vicc csak ártalmatlan vicc marad, például amikor azt mondja. „Nálunk, Kolumbiában van egy mondás: a szerelem ott vár a következő sarkon", majd amikor a többiek már nem hallják, hozzáteszi:

Egy olyan negyedben nőttem fel, ahol nagyon sok a prostituált".

A nevem Earl: Joy (Jaime Pressly)

Ez a 2005 és 2009 között futott zseniális sitcom egy kisstílű bűnözőről szól, aki, miután nyer a lottón, úgy dönt, felkeres mindenkit, akivel korábban rosszat tett, és megpróbálja valahogy kiköszörülni a csorbát, hogy helyreálljon a karma. A sorozat tele van jobbnál jobb figurákkal (élükön persze a főhőssel), akik közül az egyik legviccesebb Earl volt felesége, Joy, aki mindent elkövet, hogy megkaparintsa a férfi nyereményét.

A gyönyörű, de lecsúszott (egy lakókocsipark-beli proli szintjén vegetáló) Joy legfőbb jellemvonása, hogy hihetetlenül agresszív. Ehhez kapcsolódik talán a legviccesebb jelenete az egész szériából: amikor ugyanis emiatt egy indulatkezelési program keretében nyugtatókat írnak fel neki, adódik egy olyan helyzet, amikor nagyon is jól jönne az agressziója – az ennek kapcsán előadott monológja egyszerűen páratlan.

Ezt a jelenetet itt nézhetjük meg, fentebb pedig arra láthatunk példát, milyen kiválóan formálja meg a figurát Jaime Pressly, aki még részeget is hihetetlenül viccesen és hitelesen játszik – pedig az köztudottan igen nehéz színészi feladat.

Jóbarátok: Phoebe (Lisa Kudrow)

Mindenki kedvenc romantikus vígjátékszériájában természetesen mindhárom főhősnőnek vannak vicces pillanatai, ám Phoebe egyértelműen kiemelkedik a csajok csapatából, hiszen ezt a karaktert eleve komikusnak írták meg az alkotók. A legtöbbször elvarázsolt űrlényként viselkedő lány kacagtató jeleneteiből lehetetlenség egyet kiválasztani, hiszen Phoebe tényleg szinte az elejétől a végéig folyamatosan megnevettette a közönséget, csupán a viselkedésével.

De voltak persze emellett frenetikus beszólásai („Monica: Phoebe, tudod, mire gondoltam? / Phoebe: Hogy milyen régen szeretkeztél, és szerinted már megváltoztatták a módját?"), vicces megmozdulásai (egy egész epizód szólt arról, milyen komikus, ahogy fut), és persze az is felejthetetlen, ahogy örökzöld slágerét, a Büdös macskát énekli. Az általunk választott részben éppen Joey-t próbálja megtanítani gitározni, a maga sajátos módszerével – biztosak vagyunk benne, hogy nagyon kevesen fogják megállni hangos röhögés nélkül, ha újranézik.

Mindehhez persze a remekül megírt poénok mellett nagyban hozzájárult Lisa Kudrow komikai tehetsége is. Szinte hihetetlen, hogy a sorozat készítői eredetileg nem neki szánták Phoebe figuráját (Janeane Garofalo volt az első kiszemelt). Sőt: a többiektől eltérően őt egy második meghallgatásra is visszahívták, hogy még egyszer bizonyítson.

Így jártam anyátokkal: Lily (Alyson Hannigan)

A Jóbarátok 21. századi verziójában mindkét főhősnő nagyon vicces, de Robin kicsit fanyarabb humorával szemben mi most Lilyt választottuk. Lily szinte elválaszthatatlan szerelmétől, Marshalltól, de ez nem jelenti azt, hogy a figurának (és a színésznőnek) ne lennének saját jogon is frenetikus poénjai – vagy hogy ne lenne időnként akár viccesebb is Marshallnál.

Érdekes, hogy a karakter talán legmulatságosabb jelenetei éppen azok, amikor a lány szakít a sráccal, és San Franciscóba megy, hogy beteljesítse képzőművészi álmait. A nagy tervek sajna kútba esnek, Lily pedig visszatérte után próbálja eljátszani, hogy már hidegen hagyja az általa faképnél hagyott fiú – hangosan kimondott lazázó mondatai közben viszont a fejében végig az pörög, hogy

de mi van Marshall-lal?!"

Ehhez hasonlóan két verzióban láthatjuk élménybeszámolóját is, hiszen Lily először nem meri bevallani barátainak, hogy kudarcot vallott. A forgatókönyv és a színésznő közös bravúrja, hogy kétszer egymás után elmondva gyökeresen mást jelent a „rengeteg érdekes emberrel találkoztam" (igazából a buszon, és egyetlen ember több személyiségével) vagy a „neked már nincs mit tanítanom" (a festést oktató tanár valójában elhatárolódásnak szánta a Lily által dicséretnek beállított mondatot).

A fenti jelenet pedig arra kiváló példa, hogy az egyszerre bűbájos és vicces színésznőnek mindössze 7 másodperc elegendő arra, hogy mosolyt csaljon az arcunkra.

Agymenők: Penny (Kaley Cuoco)

A kockák és csinos szomszédnőjük kalandjairól mesélő sitcom legviccesebb állandó női figurája az említett szomszéd lány, Penny. Az Omahából érkezett pincér-/színésznő nyilvánvalóan nincs annyira okos, mint fizikus barátai, de attól még egyáltalán nem buta. A poénok nagy részét sokkal inkább az szolgáltatja, hogy a fiúktól eltérően egy józan, talpraesett, kiegyensúlyozott, a hétköznapi világgal sokkal közelebbi kapcsolatban álló, egy szóval egy normális ember.

A lányt életre keltő Kaley Cuocónak köszönhetően pedig a kémia remekül működik közte és Sheldon, Leonard, illetve Howard között egyaránt (annak ellenére, hogy csak az egyikükkel jön össze). A fenti jelenetben éppen Sheldonnal adnak elő egy emlékezetes duettet, de az sem kevésbé vicces, amikor a lány a kukacoktól majdnem okádó Howardot tanítja horgászni. Itt pedig szerelme, Leonard próbálja vigasztalni, több-kevesebb sikerrel.

A dadus: Fran (Fran Drescher)

Ez a kilencvenes évekbeli sitcom kiemelkedik az eddig említettek közül: az különbözteti meg tőlük, hogy a vicces hősnő nemcsak egy a több karakter közül, hanem az egész cselekmény egy női figurára épül. Nevezetesen Franre, a botcsinálta dadusra, aki ugyanaznap (sőt ugyanabban a percben) veszíti el a vőlegényét és az állását. Ezután inkább nagy szájának, mint rátermettségének köszönhetően egy jóképű és gazdag özvegy, egy Broadway-producer három gyermeke mellé kerül dadának.

A kicsit közönséges, de imádnivaló Fran lényének egy része minden bizonnyal az őt megformáló színésznőből táplálkozik, hiszen talán nem véletlen, hogy ugyanaz a keresztnevük. A karakter komikumához jellemén kívül nagyban hozzájárul harsány orrhangja is, amit Fran Drescher külön ennek a figurának a kedvéért dolgozott ki, és amit a magyar szinkronban Vándor Éva próbál reprodukálni – ahogy azt fentebb hallhatjuk, nagyszerűen.

Cheers: Diane (Shelley Long)

A nyolcvanas évek közkedvelt sorozatában egyértelműen Shelley Longé volt az egyik legizgalmasabb szerep: a botcsinálta értelmiségi pincérnő, Diane figurája. A karakter komikumát értelemszerűen ez az ellentmondás adja: annak ellenére, hogy egy diplomás, kifinomult, értelmiségi nő, le kell ereszkednie a Cheers nevű bár törzsközönségéhez.

Ez az éles ellentét jellemzi Diane és a Cheers tulajdonosának/vezetőjének, Samnek a kapcsolatát is – és ebből származnak talán a legjobb poénok. Az egykori alkoholista sportoló kifejezetten az üresfejű nőkre vadászik, és nem igazán érdekli az intellektus, mégis egymásba szeretnek Diane-nel. Közös jeleneteiket színtiszta élvezet figyelni, hiszen valami miatt mindig szikrázik közöttük a levegő.

Már az nagyon vicces, ahogy először találkoznak (ezt láthatjuk fentebb), itt pedig egy fergeteges válogatást nézhetünk meg „se vele, se nélküle" kapcsolatukat jellemző romantikus és kevésbé romantikus torzsalkodásaikból.

Már megint Malcolm: Lois (Jane Kaczmarek)

A Már megint Malcolm című családi sitcomban láthattuk először egy sorozat kulcsszerepében brillírozni a Breaking Bad – Totál szívás főszereplőjét, Bryan Cranstont. A hat-, később héttagú család mulatságos kalandjairól szóló széria női versenyzőjének, a Cranston alakította férfi feleségének viszont keményen meg kell küzdenie a nézői figyelemért, hiszen ő az egyedüli nő a csapatban. Lois, a négy- (később öt)gyermekes családanya (Jane Kaczmarek alakításában) emellett keményen küzd a csupa férfiból/fiúból álló família tagjaival is.

Olyannyira, hogy a cselekmény tetemes része általában ekörül forog. Jó példa erre a fenti összeállítás is, amit a Már megint Malcolm első évadának legjobb pillanataiból válogattak össze. S habár talán nem Lois a legviccesebb az összes karakter közül (nekünk az ifjú zsenipalánta, Dewey a személyes kedvencünk), az biztos, hogy ő szolgál rá leginkább a közönség együttérzésére.

Egy rém rendes család: Peggy (Katey Sagal)

A családi sorozatok szentségével leszámoló Bundy família kalandjainak középpontjában ugyan általában a családfő, az életunt, embergyűlölő cipőárus, Al Bundy állt, de azért női hozzátartozói sem maradnak el sokban tőle. Lányával, Kellyvel kapcsolatban a legfőbb humorforrás, hogy milyen buta – felesége, Peggy esetében azonban már sokkal összetettebb a képlet.

Az egyedül Bundy szemében visszataszító, valójában dögös vörös Peg egyáltalán nem ostoba, sőt – viszont nem szeret dolgozni, olyan lusta, hogy a háztartást sem vezeti, és legfőbb szórakozása, hogy hogyan szúrhatna ki Allel a lehető legváltozatosabb módokon.

Az ezt megjelenítő helyzetkomikum mellett természetesen nagy szerep jut a jellemkomikumnak is, és Katey Sagal színésznő számos remekül kidolgozott aprósággal dobja fel a figurát, az álnaiv mórikálástól kezdve keresztbe tett lábának türelmetlen rángatásáig – és még azt az ízléstelen leopárdmintás cicanadrágot is úgy tudja viselni, hogy vonzó legyen.

Tara alteregói: Tara/Buck (Toni Collette)

A Toni Collette főszereplésével készült Tara alteregói nem egy tipikus sitcom, hiszen nem a felszabadult nevettetés a célja – sokkal inkább a fekete humor eszközével ér el sokszor vicces, máskor viszont nyugtalanító hatást. Az inkább moziszínészként ismert Collette itt egy családanyát játszik, akiben egy ritka személyiségzavar következtében több én is lakozik. A tudathasadásos Tara megformálása igazi jutalomjáték a színésznő számára, hiszen így – a központi figura mellett – egyszerre lehet pimasz és kihívó tini, tökéletes háziasszony, sőt még középkorú férfi is.

Habár kacér és közönséges tizenévesként is megfizethetetlen élmény Collette-et figyelni, a legviccesebb átalakulást természetesen akkor produkálja, amikor Buck, a vietnami veterán bőrébe bújik – pontosabban a mocskos szájú, erőszakos kamionos bújik az ő bőrébe. A fenti részlet első felében erre láthatunk példát, itt pedig végigfuthatunk Tara Buck hathatós közreműködésével véghez vitt leszbikus kalandján.

+ 1
Schütz Ila

Mivel hazánkban a sitcom műfaja csak viszonylag későn, a rendszerváltás után honosodott meg (lásd a '91-ben indult Família Kft.-t), nem dúskálunk annyira vicces sorozatszínésznőkben – a televízióban tevékenykedő remek magyar komikáink azonban természetesen vannak és voltak. Schütz Ila például számos kabaréjelenetben bizonyította komikai vénáját, a legtöbbször Sztankay István partnereként.

Egy, kettejük főszereplésével készült, rövid tévés bohózatot itt tekinthetünk meg, de mi ezenkívül kiemelnénk Schütz egyik nagyszerű filmszerepét is, amit a 2002-es Valami Amerikában nyújtott Terka néniként, a takarítónőként (a híres befüvezős jelenet a fenti válogatás 3 perc 35 másodpercénél kezdődik). A sors tragikus fintora, hogy ez a nagyszerű nevettető élete utolsó éveiben depresszióban szenvedett, és tíz hónappal a vicces Terka nénis alakítás után öngyilkos lett.

A női előadóművészek remek humorára természetesen jó például szolgálnak a stand-up komikák is – róluk itt írtunk korábban.