Jimmy még Saul Goodmannél is nagyobb kedvencünk

Hat évvel a Breaking Bad – Totál szívás történései előtt Saul Goodmannek nem a drogvilág ügyeivel, hanem saját bátyjával – és saját magával kell megküzdenie. A Better Call Saul második évadában még sokkal inkább, mint az elsőben.

A Breaking Bad rajongói közül sokan úgy gondolják, nem pont Saul karaktere az, aki saját előzménysorozatot érdemelt volna, hiszen a karrierváltó kémiatanárról szóló szériában volt bőséggel nála izgalmasabb figura. Aki azonban adott egy esélyt a 2015-ben indult spin-offnak, valószínűleg nem bánta meg.

Habár a Better Call Saulból hiányzik az a fekete humor, ami a Breaking Badet olyan különlegessé tette, van helyette sok minden más, ami kárpótol. Hiszen nemcsak a mélyére láthattunk Saul Goodman, azaz az itt még igazi nevén, Jimmy McGillként emlegetett hős lelkének, de igen hamar meg is szerethettük. Az elkeseredetten próbálkozó kisstílű jogász az első évadban még főként piti bűnözőknek nyújtott aprópénzért vagy rosszabb esetben kirendelt védőként jogi segítséget.

Az ezekről a kalandokról mesélő izgalmas esetek (lásd: találkozás a Breaking Bad-ben is látható Tucóval vagy épp a sikkasztó, majd elmenekülő hivatalnokkal és kis családjával) után a második szezonban a jellemek még alaposabb kibontása, illetve a karakterfejlődés még mélyebben kifejtett ábrázolása zajlik.

Jimmy/Saul szerepében Bob Odenkirk, még a Breaking Badben Aaron Paullal Forrás: AMC

Az alkotóktól pedig nagyszerű teljesítmény csupán ennek az izgalmával és drámaiságával megragadni a néző figyelmét, ahogy ügyesen kerülik el a csapdáját annak is, hogy az érzelmek megjelenítésekor szappanoperává silányítsák a látottakat. Mint az már az első évadból is kiderült, Jimmy életében két fontos figura van: a bátyja, Chuck és a szerelme, Kim – habár a címszereplő mindkettejükre egyformán felnéz, ők ketten egymás ellenpontjai, és ez a második szezonban még nyilvánvalóbbá válik.

Míg a bizarr mániában szenvedő Chuck (aki mivel azt gondolja, hogy az elektromosság minden fajtája káros a számára, számkivetett remeteként él áramtalanított lakásában) abnormális és hisztérikus, addig a jogászlány minden tekintetben a normalitás és a józanság szimpatikus megtestesítője.

Szintén az első szezon végére derült ki, hogy valójában nem az addig a sorozat főgonoszaként ábrázolt, jól fésült, decens, ám minden ízében ellenszenves cégvezető jogász, Howard Hamlin Jimmy nagy ellensége, hanem a saját bátyja, aki nem bírja elviselni, hogy ügyeskedő, simlis kisöccse is a jog világában csináljon szerencsét, ezért minden erejével azon van, hogy akadályozza szakmai fejlődését és aláássa minden esélyét.

A korábbi sok kis eset bemutatása után a második évadban ott tartunk, hogy Jimmynek kemény és kitartó munkával ennek ellenére sikerült elérnie, hogy egy elismert, nagy ügyvédi iroda tagjaként dolgozhasson együtt Howard és bátyja cégével egy olyan kiemelt fontosságú ügyön, amit nem mellesleg ő göngyölített fel.

Odenkirk a Chuckot játszó Michael McKeannel Forrás: AMC

A főhős próbálkozásai azonban az állítólagos tisztesség világában szélmalomharcnak bizonyulnak. A körülötte lévők – és ez kivételesen nem csak Chuckot jelenti – igazságtalanok vele, és gúzsba kötik: úgy várják el tőle az eredményeket, hogy közben nem hagyják, hogy saját, nem épp szabályos, de egyáltalán nem jogellenes eszközeivel dolgozzon, miközben ő saját természete ellenére elkeseredetten próbál betagozódni soraik közé. Ráadásul akárhányszor humánusnak és jószívűnek bizonyul az őt folyamatosan befeketíteni igyekvő báttyal szemben, megbűnhődik, és egy lépéssel közelebb kerül ahhoz, hogy Chuck tönkretegye.

A simlis Jimmy annyiszor bizonyítja, hogy valójában nemes lelkű és aranyszívű férfi, hogy egyre inkább egyértelmű: nem ő itt a tanmesebeli skorpió, aki nem tud kibújni a bőréből, és felfalja a vad folyón átkelve az őt hátán cipelő békát, hanem éppen Chuck. Bármit csinál öccse, a megkeseredett, saját világában rekedt, rosszindulatú, előítéletes és kicsinyes férfi nem tud a saját természete ellen cselekedni, és nagylelkűen megbocsátani neki.

Miközben arra nézvést csak minimális magyarázatot kapunk, miért gyűlöli ilyen engesztelhetetlenül saját testvérét Chuck, Jimmy jellemére vonatkozóan láthatunk egy lélektanilag hitelesítő flashbacket (egy, a hős gyerekkorába visszavezető nyitó képsorból kiderül, hogy ő csak azért ügyeskedik folyton, mert elhitették vele: a világban csak kétféle embertípus van, és ő a farkasok és bárányok közül inkább az előbbi csapatba akar tartozni).

Rhea Seehorn (Kim) Forrás: AMC

Jimmy ennek ellenére a bátyja iránt érzett szeretettől vezérelve bármeddig vállalná a pofozózsák szerepét – csupán akkor fordul ellene, amikor Chuck a szerelmét, az ártatlan és kívülálló Kimet támadja.

Mindezt pedig kifejezetten megrázó figyelni,

főleg, mivel a mélyben végig ott munkál az a suspense, hogy – a Breaking Bad-ből, illetve az első évad első epizódjának opening creditjéből – mi már tudjuk, mi lesz a most még tisztességes emberként próbálkozó, ám később criminal lawyerként („nem büntetőügyvédként, hanem bűnöző ügyvédként”) tevékenykedő Jimmy sorsa.

Az azonban nagyon nem mindegy, milyen út vezet el odáig. Ezen az úton pedig több, a Breaking Bad-ből ismerős arc is kíséri hősünket. A már említett Tuco ezúttal csak epizódszereplő, a másik régi ismerős, Mike Ehrmantraut viszont a második évadban még nagyobb teret kap. Míg a saját egyéni becsületkódexe alapján működő idős férfi az első szezonban csak Jimmyhez való viszonya miatt jelent meg, most külön szál kapcsolódik hozzá, amely szinte már külön sorozatot alkot a sorozaton belül. Ehrmantraut figurájának köszönhetően pedig az első részekben még

a Jimmyhez is kötődő bűnügyi vonal leválik a főhősről,

és az öreg karakteréhez csatlakozik. Az alkotók így a címszereplő tekintetében minden további nélkül koncentrálhatnak a fentebb részletezett jellemfejlődésre és a tisztességes világban folytatott szélmalomharcra.

Michael Mando, Raymond Cruz és Jonathan Banks (Nacho, Tuco és Ehrmantraut) Forrás: AMC

A bűn világából érkező izgalmak tehát megmaradnak, csak már nem a főhőshöz kötődnek, ami nagyszerű ötlet, hiszen így a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. A néző további nyeresége pedig, hogy ily módon Ehrmantrauthoz is egyre közelebb kerülünk érzelmileg.

Az öreg szervezett bűnözés ellen indított keresztes háborúja a második szezonban olyan súllyal jelenik meg, hogy szinte már nem is egy, hanem két (na jó, mondjuk, hogy másfél) főhősünk van.

A sorozat pedig mindkét szálat illetően jókora cliffhangerrel zárul

– az viszont sejthető, hogy mindkét kedvencünk még egy lépéssel közelebb kerül ahhoz, hogy végérvényesen lecsússzon. Ennek szomorú krónikáját az alkotók ígérete szerint 2017 februárjában követhetjük tovább – és bízhatunk benne, hogy – a szó ártatlan és nemes értelmében véve – felnőtteknek szóló élményben lesz részünk ezután is.