Wossala Rozina: Az empátia és a szigor keveredik bennem A konyhafőnökben

Wossala Rozina interjú

Wossala Rozina A konyhafőnök első szériájában versenyzőként tűnt fel, most pedig Fördős Zé és Sárközi Ákos mellett zsűritagként bírálja az ételeket. Az első adásban még nagyon izgult, de úgy érzi, menet közben belejött, és úgy tartja, szakmailag nem lehet belekötni az RTL Klub műsorába. Az a véleménye, hogy a gasztroforradalom nem a fine dining éttermekben, hanem az otthonokban kezdődik, annak pedig nagyon örül, hogy a gyerekeket is megérinti a téma, egyre inkább érdekli őket a gasztronómia - többek közt ezekről mesélt az Origónak.

Negyedik hete képernyőn van A konyhafőnök. Milyenek a visszajelzések, milyennek látják zsűritagként?

Az ismerősök, barátok nagyon büszkék rám. Nyilvánvalóan az ember másként viselkedik egy tévéműsorban, mint a barátaival, másik arcát mutatja egy ilyen versenyhelyzetben, így ők egy új oldalamat ismerték meg. Tudatos, és igazságosan szigorú zsűritagnak látnak, akiben nagyon keveredik az empátia és a szigor. Ez nekik meglepő, mert a magánéletben nagyon laza embernek ismertek meg.

A versenyben azzal vagyok a legkeményebb, akiben a legtöbb fantáziát látom.

Követi az adásokat a tévében?

Egy részt sem hagytam ki eddig, mert édesanyám lett A konyhafőnök legnagyobb rajongója. És az a hihetetlen, hogy nem miattam, hanem a séf miatt! Egészen elképesztő. Én egyébként nagyon

féltékeny tudok lenni az anyai szeretetre,

képes vagyok mellé bújni, amikor a kutyát simogatja, hogy simogasson engem is. Amikor már a harmadik alkalommal is azt mondta tévénézés közben, hogy "Na, ez igazi művészet, ahogy ez a séf főz! Annyira szimpatikus ez az édes ember, ennek arany szíve van...", akkor viccesen rákérdeztem, hogy "Anya, azt látod, hogy én is szerepelek ebben a műsorban?" Aztán jót nevettünk, de én tőle ilyen rajongást még az életben nem láttam. El fogom vinni Sárközi Ákoshoz vacsorázni, aki felajánlotta, hogy majd a kedvenc alapanyagából készít valami finomat.

Igazságosan szigorú zsűritagnak látják a barátai Fotó: Hirling Bálint - Origo

Milyennek látja magát?

Szakmai szempontból maximálisan meg vagyok elégedve a műsorral, a versenyzőkkel, magammal. Azt gondolom, hogy jelen pillanatban A konyhafőnök szakmai szemmel kikezdhetetlen, de tévés szemmel sokat tanulok még magamról. Az első adásban iszonyatosan izgultunk mindannyian, bennünk volt a vizsgadrukk, de ez enyhült menet közben.

Ez az egészséges izgalom,

még utólag, a tévé előtt is megvan bennem. Nekem természetes, hogy megnézem magam, mert azokat a hibákat, amiket a képernyőn keresztül észre lehet venni, idővel így javíthatom, ez az egyetlen tükör hozzá. Látványban, izgalomban, karakterekben egyébként ez egy fantasztikus évad.

A kritikákat, kommenteket olvassa?

Egymillió ember nézi ezt a műsort napi szinten, és három hét alatt az öt legnézettebb műsor közé került. Azt gondolom, hogy ez számít, és nem az a húsz ember, aki indulatosan, név és arc nélkül kommentelget.

A magyar ember sajnos nagyon érzékeny a változásra, és negatívan is kezeli.

Hálás vagyok azért, hogy versenyzőként volt már egy ilyen tréningem, megedződtem ebből a szempontból, rólam ez lepereg. Ennek a műsornak komoly küldetése van, és ezért vállaltuk a zsűrizést Sárközi Ákossal. Mind a ketten azt látjuk, hogy hiányosság van alapanyag-ismeretben, kíváncsiságban és gasztronómiai kalandvágyban az emberekben, ez pedig a háztartásokra fokozottan igaz.

A gasztroforradalom nem a magasgasztrós éttermekben történik, hanem akkor kezdődik el igazán, mikor elmúlik elitista lenni, és megjelenik az otthonokban. Amikor a kislány megkéri az anyukát, hogy együtt menjenek a piacra, és nézzék meg, hogy van-e ott zöld paradicsom, nem csak piros.

Nem foglalkozik a negatív kommentekkel Fotó: Hirling Bálint - Origo

Mennyire érezhető itthon a gasztroforradalom?

Minden szinten érezhető, a fine diningban és a hétköznapokban is. Széll Tamás idén megnyerte a Bocuse d'Or versenyt, aminél komolyabb eredményt nem érhet el a világon a gasztronómiában szakács, de az otthonokban is nyitottabbak lettek az emberek. A legszebb visszacsatolás nekem mindig az, mikor azt meséli egy szülő, hogy a gyereke olyan ételt kért vacsorára, amit A konyhafőnök-ben látott. Hallottam olyat is, hogy a gyerek kérésére megtanultak répapürét készíteni. Az egyik legnagyobb szépsége a dolognak, hogy gyerekek elkezdtek a gasztronómiával foglalkozni,

és az új generáció úgy nő fel, hogy nyitott, kíváncsi,

és a mindenhol megtalálható alapanyagokról is tudja, hogy milyen izgalmasan lehet velünk játszani. Nekünk, akik ebben a szakmában dolgozunk, az a legfontosabb, hogy a jövő éttermi vendégei már egy izgalmasabb gasztrokultúrában szocializálódnak.

Gyerekkorában is érdekelte a gasztronómia?

Inkább tinédzser koromban kezdődött. Úgy gondolom, sikerélménnyel kell párosulnia egy adott témának ahhoz, hogy ott valami elinduljon egy gyerekben. Ha egy tini megtalál valamit, amiben vannak sikerei, és amiben jól működik, akkor az egyik jó irány lesz, mert valami vonzza, hajtja. Elkezdtem a barátaimnak főzni tizenhárom éves korom körül, és mindig nagyon jók voltak ezek az esték. Nem nagy családban nőttem fel, főleg kettesben voltunk édesanyámmal, úgyhogy

számomra óriási élmény volt a közösségteremtés.

Valahogy ebben éreztem meg a főzés szeretetét, erejét, és akkor kezdett el rettenetesen izgatni a gasztronómia. Akkor még nehezebb volt beszerezni bizonyos alapanyagokat, mindennek alaposan utána kellett járni, nagyon izgalmas időszak volt felfedezni a zöldségek, húsok világát.

Tinédzser korában kezdte el érdekelni a főzés Fotó: Hirling Bálint - Origo

Kitől tanult?

Először saját magamtól, recepteket kezdtem el nézegetni, utána pedig egy zöldségesnél megismerkedtem Kovács Lázárral. Adott néhány tanácsot, és mondta a szüleimnek, hogy ha külföldre szeretnék menni tanulni, akkor mindenképp támogassanak, mert van tehetségem a gasztronómiához, és valószínűleg tudok majd ezzel mit kezdeni. Ez nekem is erőt adott, ekkor tizenöt éves lehettem.

Pár év múlva otthagytam az első egyetemet, hogy konyhalány legyek egy étteremben,

ahol a nagy dolgok közelébe ugyan még nem engedtek, de nagyon sok hagymát kellett szeletelni, és nagyon sok krumplit meg kellett pucolni. Később már megengedték, hogy süssek húst, ami nagy pillanatnak számított.

És utána?

Amikor a szüleim megtudták, hogy otthagytam az iskolát, közölték, hogy a családi fészket diploma nélkül bizony nem fogom elhagyni. Felvételiztem egy egyetemre, és

ösztöndíjjal Firenzébe utaztam, ott töltöttem három évet.

Az alapképzés a gasztronómiára épült, mellé pedig a konyhán kívüli vendéglátással kapcsolatos tárgyakat válogattam össze. Menedzsment, rendezvényszervezés, kommunikáció, árukészlet-kezelés, rengeteg olyan dolog, ami ezt kiegészíti. A borokkal is Olaszországban találkoztam először, elkezdtem sommelier-képzésekre is járni, de közben nagyon szerettem volna dolgozni.

Összejött?

Egyik este beszélgetésbe elegyedtem egy Habsburg-leszármazott férfival, akinek étterme volt, és elhívott egy próbanapra, majd fel is vett. Megtanultam, hogy milyen pincérkedni, milyen takarítani, a mosdót rendbe tenni, mosogatni, nagyon kemény munka volt, két évet dolgoztam ott, és szépen lassan haladtam felfele a ranglétrán. Felajánlottak egy üzletvezetői pozíciót az egyetem végén, és óriási dilemma volt, hogy menjek, vagy maradjak.

Otthagyta az egyetemet, hogy konyhalány legyen egy étteremben Fotó: Hirling Bálint - Origo

Hogy döntött?

Nem akartam hazajönni, de amikor a szemeszter végén kiürült a város, és minden barátom hazautazott, egyedül éreztem magam. A legjobb barátaim után mentem Közép-Amerikába. Mexikó mindig nagyon vonzott, elképzeltem, ahogy koktélt mixelek, a parton együtt főzünk, és hippiéletet élünk. Édesanyám ilyenkor itthon a falat kaparta, hogy talán egy másik kontinensen ne telepedjek le. Egy darabig nagyon bejött ez az életforma, de

ott éreztem meg azt, hogy milyen európainak lenni,

és mit jelent az, hogy ilyen kulturális közegből jön az ember. Hiányzott a színház, a kiállítások, úgy döntöttem, hogy hazajövök Magyarországra, és itthon kezdem el építeni az életem.

Könnyen ment?

Még Firenzében tanultam, látogatóban voltam itthon, mikor az akkori LouLou étteremben nagy határozottsággal tartottam előadást a vacsorapartneremnek bor és étel párosításáról. A tulajdonos Rudits Károly odajött, és megkérdezte, hogy ki vagyok. Adott egy névjegykártyát, amit a hazaköltözés után elővettem és felhívtam, be is hívott állásinterjúra. Ekkor ismertem meg mai üzlettársaimat, mentoraimat, Lefkovics Györgyöt és Sztanó Tamást. Nekik köszönhetem, hogy ennyi sikersztorival gazdagodott a pályám az elmúlt években. Akkor nyílt egy új étterem a belvárosban, aminek az üzletvezetője lettem, az azt követő években több étteremnek segítettem a nyitásban, dolgoztam ki koncepciókat, építettem brandeket.

A Mák egyik akkori tulajdonosa, Benkő Zoltán megkeresett az ötlettel, hogy nyissunk egy helyet, az Inniót. Megnyitottuk öt éve az ország legszélesebb választékával rendelkező borbárját, ami különleges borokra specializálódott, és magas gasztronómiát sikerült mellé tenni. Sikertörténet volt, elképesztő jó energiák találkoztak, de

volt bennem mindig egy kis gasztronómiai kielégületlenség, mert nem lettem szakács.

A bárt szerettem volna elérhetőbbé tenni, az elitista faktort lejjebb venni, ő meg akkor ezt pont ellenkezőleg gondolta, úgyhogy úgy éreztem, új projektbe kell belevágnom.

Voltak sikerei, de hiányt érzett Fotó: Hirling Bálint - Origo

Ekkor jött A konyhafőnök?

Az akkori párom úgy érezte, le kellene kötnöm a feles energiákat, és pont akkor kerestek szereplőket a műsorba. Elmentem a castingra, és bekerültem. A történetet mindenki ismeri, a döntőben második helyen végeztem. Érdekes látni, hogy mire helyezi az ember rosszul a hangsúlyt. Engem ott semmi nem érdekelt, csak hogy mi van a tányéron, és hogy gasztronómiailag mit ugrok meg. Lehetetlen megugrandó léceket állítottam magam elé,

túlhúztam az egészet, feszült voltam, stresszes,

nem irányítottam jól. Utólag átgondolva, higgadt fejjel, egyetértek ezzel a döntéssel. Ha akkor megnyerem a tízmillió forintot és a díjat, akkor lehet, hogy most nem ülök itt, és nincs mögöttem ez a jó csapat és a Bestia.

És ott, akkor kudarcként élte meg?

Nagyon. Bennem egy világ dőlt össze, mert azt gondoltam, hogy mindent megtettem, de már tudom, hogy rosszul csináltam. Utána jött a Bestia, hamar felálltam.

Mindig vágya volt egy saját étterem?

Igen, nagyon vágytam rá. Az élmény már az Inniónál megvolt, akkor átéltem. Egyszer egy telt házas este

olyan zokogórohamot kaptam, hogy ki kellett mennem a helyről.

Ott esett le. Leültem szemben a padra, és néztem kívülről a telt házas estét, próbáltam felfogni, hogy az enyém, és itt vagyok. Ültem a padon, és csipkedtem magam, mert el sem mertem hinni. Mikor besétáltam A konyhafőnök stúdiójába zsűritagként, ugyanezt éltem át, ugyanígy kellett csipkednem magam. Sok ilyen pillanat kellene az ember életébe. A Bestia egy önmegvalósulás, mindenhez van közöm, és mindent tudok róla, attól kezdve, hogy milyen papírra és milyen betűtípussal nyomtattuk az étlapot, odáig, hogy tegnap hányan ültek be, és mit rendeltek, vagy hogy a zöldséges milyen árut hozott reggel.

Jár más éttermekbe inspirációért?

Mindig bizakodva megyek el új helyekre, és mindig remélem, hogy inspirálni fognak, találkozom új dolgokkal. Hála istennek egyre több ilyennel találkozom az országban, egyre bátrabbak a kollégák. Azt kellene elérni, hogy az emberek többet járjanak étterembe.

Mi kapcsolja ki, mi tölti fel?

A munkám is kikapcsol, szeretek az étteremben lenni a vendégekkel. Én nagyon komolyan vettem a dalai láma tanítását, hogy találd meg, amit szeretsz, és akkor soha többet nem kell dolgoznod. Általában a délelőttöket tartom meg magamnak, azok az órák szólnak rólam.

Minden érdekel, ami a gasztronómiával kapcsolatos, de az extrém sportokért is rajongok.

Gyerekkoromban snowboard-versenyző szerettem volna lenni, nagyon szeretem, de ha tehetem, búvárkodom is. A flaszterben élem az életem, úgyhogy nekem nagyon fontos, hogy a természettel találkozzak, erre is igyekszem időt szánni.

Minden érdekli, ami a gasztronómiával kapcsolatos Fotó: Hirling Bálint - Origo

Milyen tervek vannak még? Magazin, könyv, esetleg saját műsor?

Ezeket mind szeretném, és még sokkal többet. El fog jönni mindennek az ideje, sok tervem van, mert olyan gasztronómiai szemlélet van bennem, amit szívesen átadnék. Az életemnek olyan szakaszában tartok, amikor végre elégedett vagyok, kinyíltam, nincs bennem semmi feszültség, úgyhogy még több mindennek tudok teret adni, ami bennem van. Jöhet az alkotás.