Az ittas lányok még kedvesebbek velem – interjú Vastag Csabával
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Talán a legfoglalkoztatottabb és legdrágábban megkapható X-faktoros. Vastag Csaba nemrégiben Himnuszt énekelt a Parlamentben, Orbán Viktorral diskurált, egy diszkóban a megmámorosodott lányok letépték a ruháját, a férfiakat pedig olykor személyesen próbálja meggyőzni arról, hogy nekik sem szégyen a koncertjére járni.
Januárban azt írták rólad a lapok, hogy az összes X-faktoros közül te vagy a legkeresettebb. Így van?
Nem panaszkodhatok, most jövök épp egy MTV-s műsor felvételéről, és elég sok koncertem van lekötve. Azt azonban nem tudom, hogy a többieknek mennyi van, nem figyelem ezt. Én a március 1-jei lemezbemutató koncertem miatt több fellépést le is mondtam, mert mostanában elég sok, bárki számára elérhető, ingyenes fellépésem volt, főleg Budapesten. Nyilván nekem sem érdekem a SYMA-koncert előtt egy héttel Budapesten, egy plázában koncertezni.
220 ezres gázsiról hallani harmincperces fellépésért, ha ez igaz, akkor te vagy a legdrágább X-Faktorból jött előadó. Stimmel ez a szám?
Ilyesmiről szeret írni a bulvármédia, de szerencsére nekem ezzel egyáltalán nem kell foglalkoznom. A szervezőirodák logikusan a saját hasznukra dolgoznak, tehát abból az összegből, amit a megrendelő kifizet, még nem derül ki, hogy mennyi az én honoráriumom, ebből még lejön a szervezőiroda, a menedzsment és a járulékok, az útiköltség. Ha zenekarral megyek, akkor persze többe kerül a fellépés, ha csak egy-két zenésszel, akkor olcsóbb. Ha zenei alapra kell énekelnem, akkor hasonló nagyságrendről beszélhetünk.
Ez gyakori?
Természetesen van olyan is, hogy a zenei alap CD-ről szól, de minden esetben élőben énekelek, és mindig próbáljuk előnyben részesíteni a zenekaros fellépést, de erre nem mindig van lehetőség. Nagyobb költséggel jár, és nem minden rendező tudja ezt megfizetni, hiszen nemcsak a zenészek gázsija jön még az alapárhoz, hanem nagyobb színpad és technika is kell hozzá. A megállapodásokban a helyszíneknek kikötjük, hogy minimum milyen minőségű technikát kell biztosítani, ami azért szükséges, hogy az adott rendezvényből a legtöbbet tudjuk kihozni. A minap egy szervező komolyan kérdezte a fellépés előtt, hogy tegyen-e elemet a mikrofonba. Ezen jót derültem. Hozzászokhatott a tátogó előadókhoz, de én persze kértem bele elemet.
Krasznai Tünde harmadik volt legutóbb, mindenki ismeri, mégis alig hívják. Miért van ez?
Nem tudom, nem követem a dolgait. Zeneileg jó volt, amit nyújtott.
Előfordult már, hogy elmentél valahová, és olyan körülmények fogadtak, hogy inkább nem léptél fel?
Ilyen soha nem volt, bár előfordul, hogy a feltételek nem a legjobbak. De akik azért jönnek el, hogy jól érezzék magukat velem együtt, azok ebből nem vehetnek észre semmit. Én az X-Faktor után megfogadtam, hogy visszaadom a szeretetet, amit kaptam, és elmegyek mindenhová, ha kis helyre, falura hívnak, akkor is. Volt, hogy negyvenfokos lázzal mentem fellépni, mert megtiszteltek azzal, hogy elhívtak, és nem akartam sokaknak csalódást okozni. Persze előfordultak fura helyzetek, mint amikor egy mezőn volt felállítva egy színpad, és a szervező egy egyszerű CD-lejátszóval készült. Pont ezért rögzítjük írásban, hogy milyen legyen a helyszíni technika színvonala. De nem vagyok finnyás, tényleg nincsenek nagy igényeim: nekem nem az számít, milyen az öltöző, hanem hogy milyen a technika. Öltöztem kocsiban, mosdóban ötszázszor, ez nem probléma. Nagyon sokan örülnének annak, ha hívnák őket rendszeresen, még akkor is, ha az az ára, hogy raktárban kell átöltözni.
Januárban Orbán Viktornak énekeltél. Hogyan történt ez?
Inkább mondjuk azt, hogy ő is ott volt, amikor énekeltem. A Parlamentben volt fellépésem, a diákolimpia díjait osztották ki. Az öcsémmel ott adtunk elő egy saját dalt, illetve én a Himnuszt, ami előtt azért mindig izgulok.
A Király Linda-eset miatt?
Háromszor kellett előadnom eddig a Himnuszt, és előtte való estéken mindig a körmömet rágva aludtam el. Erre a témára itthon mindenki ki van hegyezve, a szöveget mindenki tudja, nagyon figyel, nem lehet hibázni. Először a Parlamentben énekeltem el, utána a Fradi-pályán, ráadásul egy FTC-Újpest meccsen, ahol attól tartottam, ha elrontom, megdobálnak sörösüveggel. A harmadik volt nemrég, izgalmas és megtisztelő élmény volt.
Beszélgettél Orbánnal? Mit mondott neked?
Persze, beszélgettünk, de semmi extrát nem mondott, nem avatott be költségvetési ügyekbe. Az eseményről beszélgettünk, a Himnusz éneklésének módjáról. Magánjellegű dolgokról váltottunk még pár szót, semmi politika nem volt.
Politikai kampánydalt írnál jó pénzért?
Szerintem nem. Van még ilyen egyáltalán? Mindenesetre én nem foglalkozom politikával, nem ez a mozgatórugója az életemnek.
Kétféle pletyka terjeng rólad: az egyik szerint meleg vagy, a másik szerint nagy nőcsábász. Lássunk tisztán ebben a kérdésben!
Ez döntse el mindenki maga, én nem akarom befolyásolni a kedves olvasót (nevet). Mostanában arról lehet olvasni, hogy összejöttem a régi barátnőmmel, ebből lehet arra következtetni, hogy nem vagyok meleg. De hogy kivel járok, arról nem nyilatkoznék, a magánéletem az enyém, és ezt a részét meg is tartanám magamnak.
Ez az imidzsed része? Attól tartasz, hogy elveszítesz sok női rajongót, ha kiderül, hogy harmonikus párkapcsolatban élsz egy nővel?
Nem, erről szó sincs. Szerintem egy ilyen hírtől legfeljebb nyolcéves kislányokat veszítenék el, akik ezt az infót nem tudnák a helyén kezelni. A felnőtt nőknek még szimpatikus is lehet egy olyan férfi képe, aki megbízható társ.
Jó, de sok nyolcéves veteti meg a CD-t az apjával.
Én azt látom, hogy az én zenémet mindenféle réteg vásárolja, nem kislányok vagy apukák. A koncerteken is inkább családok jelennek meg, nagyon színes a közönség összetétele, nyilván sok a gyerek is. Korábban amúgy sokkal több volt a nő. Olyan koncertem is volt, ahol néhány férfi volt csak, és az egyikhez oda is mentem barátkozni, hogy örülök, hogy eljött, nincs ebben semmi szégyellnivaló. Erre mentegetőzni kezdett, mondván, csak a feleségét hozta Nyíregyházáról. Utána azért bennmaradt, és láttam később is, más helyszíneken. Az én zeném amúgy nemcsak hölgyeknek szól, és mostanában egyre több a férfi is a koncertjeimen, ami szerintem azért is van, mert rengeteg a fiatal nő, lehet csajozni.
És a magánéletből kis darabokat sem akarsz adni a médiának vagy a rajongóknak?
Egy eset miatt nem. Röviddel az után, hogy megnyertem az X-Faktort, megjelent egy színes magazinban egy nagyobb riportcikk egy lányról, hogy ő a barátnőm, hosszú szöveggel, képekkel. Úgy, hogy őt meg sem kérdezték erről, fel sem hívták, ami azért volt gáz, mert ő nem akart szerepelni semmiképp. Még a rokonai is belesodródtak olyan szituációkba, amelyekbe nem akartak. Ennek a cikknek a hatására döntöttük el az öcsémmel, hogy nem nyilatkozunk a párkapcsolatainkról. Aki nagyon akarja, megfigyelhet egy napon keresztül, akkor választ kap mindenre – de remélem, ennyire nem elszánt senki.
Hol lennél, ha nem nyerted volna meg az X-Faktort, vagy nem indultál volna rajta?
Az időt nem lehet visszapörgetni, de biztosan próbálkoznék, dolgoznék ugyanúgy. A zenekarommal azt várnánk, hogy befussunk, hogy felfedezzék a lemezünket. Ha az X-Faktor nem lett volna, akkor is a zenei pályán lennék. Korábban inkább rockosabb vonalon mozogtam, de nem kemény rockot játszottunk, és pláne nem daráltunk csirkéket a színpadon.
Ahogy Nagy Feróék sem, holott ez róluk terjedt el.
Mi sem tettük ezt. Lényeg, hogy rockosabb volt a zenekarom, de a stílus azért közel maradt hozzám.
És ez hallatszik is az új lemezen?
Tizenhat dal van a lemezünkön, ami nagyon sok, hiszen a legtöbb CD-n tíz-tizenkét dal szerepel. Mi írtunk úgy harmincat, és nehéz volt kiválasztani a legjobbakat, hiszen nagy részük saját szerzeményem, saját gyermekem. Lágy elektronikus zene mellett keményebb rock is megtalálható rajta, sokféle irányzat, de én is sokféle zenei stílust szeretek.
Azt mondtad, hogy „lemezünkön", holott szólistaként ismernek téged.
Az emberek csak egy jéghegy csúcsát látják, nagyon sok ember dolgozik velem. Nekem is van egy csapatom, amellyel együtt írjuk a zenéket, szöveget, és van egy menedzsment, amely a sajtómegjelenéseket, fellépéseket szervezi.
A Facebook-oldalad 252 ezer követőnél jár. A menedzser frissíti vagy te?
Egy csapat működteti. Napi több száz levelet kapok, mindre időhiány miatt nem tudnék válaszolni, úgyhogy van egy ember, aki kiválogat közülük párat, azokra személyesen írok. Én meg nem vagyok olyan, aki kiposztolja, hogy most épp letusoltam, vagy ilyesmi. Ha kiírok valamit, annak legyen üzenete, értelme: biztos a kis dolgok is érdekelnének sokakat, de lényegtelen marhaságokról nem írok. Amúgy a lemez interaktív, olyan szempontból, hogy a Facebook-csoporttal közös munka, sok beleszólásuk volt abba, mely dalok kerüljenek fel. Ez egy aktív kapcsolat, a véleményük alakította a dalok sorrendjét is.
Pedagóguscsaládból jössz, édesapád egyetemi tanár, anyukád általános iskolai tanító. Volt művészember az öcséd és előtted?
Apám szerves kémiát tanít, van magas állami kitüntetése, vannak innovációi, és kitalált egy tantárgyat is, amit tanít az egyetemen. Igaz, hogy ő nem művészember, de a zenét már ő is szerette, operát, klasszikus zenét hallgattunk sokat otthon, amikor gyerek voltam. Így én is megszerettem a komolyzenét, volt is nemrég pár koncertem egy szállodában, ahol az egyetlen, csak nőkből álló magyar szimfonikus zenekarral, a Miss Orchestra Sinfonicával álltam a színpadon.
Az X-Faktor előtt már turnéztál rockzenekarral. Merre jártatok?
Sokfelé, Németországban, Lettországban, Erdélyben koncerteztünk többek között, a legtöbbször busszal mentünk, néha repültünk. A kinti koncertek általában közös fellépések voltak helyi zenekarokkal. Remek évek voltak, számtalan zenekarom volt: akármerre mentem fiatalon, mindenfelé együttesek vettek körbe. Az olyan korszak volt, hogy nem érdekeltek a konvenciók, mások ízlése, csak a saját magamé, és közben arról álmodoztunk, hogy majd egyszer a Wembleyben lépünk fel.
Hangszeren is játszottál?
Akkoriban nem. Gyerekként jártam trombitálni, de aztán annak vége lett.
A szomszédok határozott ellenállása miatt?
Nem, átküldtek tubára. De a tuba akkora volt, mint én magam, úgyhogy azt is abbahagytam, nem akartam cipelni egy hatalmas hangszert. A zene viszont nagyon érdekelt, és valamilyen szinten tudok gitározni és zongorázni, azaz, ha valamilyen dallamot le kell játszanom, meg kell mutatnom, nem vagyok elveszve. A lemezre viszont már nem én játszottam fel a gitárt vagy a zongorát, mert profi stábbal dolgozom, a legjobbakkal, és ha ők harminc éve ezt csinálják, akkor nyilván sokkal jobbak, mint én.
Inkább zenét vagy szöveget írsz?
Mindkettőt, de mások véleményében és munkájában is nagyon bízom. Az sem biztos, hogy jó lett volna, ha mind a tizenhat dal szövegét én írom – így, hogy többen vettek részt benne, sokszínűbb lett az anyag. A Kell, hogy ölelj című dalt legalább három-négy éve írtam egy barátommal, Berkes Gáborral egy ugyanilyen délutánon, de nem találtuk még a helyét. Most pont becsúszott utolsó dalként a CD-re. Én amúgy nem tudok befejezni egy dalt, maximum abbahagyni: akár hónapokig tudok forgatni egy számot, mindig csiszolnék rajta, tennék bele egy kis gitárt itt-ott, ilyesmi. A lényeg, hogy változatos az új lemez, írt rá dalt Müller Péter Sziámi is.
Gondolom, nem egy Kell, hogy ölelj-szerű szerelmes balladát.
Nem, de nagyon jó számot írtunk hárman, vele és Víg Arnolddal. De a Závodi Gábor-féle dalok is karakteresek, tagadhatatlanul belengi ezeket a régről ismert Demjén-dalok atmoszférája. Ezt azonban egy másodpercig sem kell szégyellni, én büszke vagyok rá, hogy nekem is írt.
Az X-Faktor előtt már felléptél tévéműsorokban is, például a Popdarálóban. A tehetségkutatóba direkt casting során kerültél?
Nem, az úgy volt, hogy az öcsém, Tomika egyszer ballagott haza bánatosan a veszprémi hajnalban, talán épp szakított az akkori barátnőjével. Látott egy plakátot, amely az X-Faktort hirdette, és akkor eldöntötte, hogy megmutatja ő a lánynak, hogy kicsoda is ő. Mivel még nem küldték ki neki a friss jogosítványát, nekem kellett vezetnem, úgyhogy autóval elszállítottam a válogatóra. Ott beszélgettem ezzel-azzal, és javasolták, hogy próbáljam meg én is. Onnantól kezdve már nem is foglalkoztam mással.
Az előny volt, hogy pár tévés már ismert?
Tudták páran, ki vagyok, de ez tíz másodpercig fontos vagy érdekes, utána már az számít, mit mutatsz. Az első körös castingon tízezren voltunk, onnan nem lehet a legjobb tizenkettő közé kerülni csak azért, mert már jártam forgatáson.
Említetted az öcsédet, Tamást. Láttad őt A Dalban?
Láttam, igen. Most nem jutott tovább, de tavaly kis híján megnyerte. Én most is drukkoltam neki, jól énekelt, saját szövege is volt, de sebaj, majd jövőre megpróbálja megint. Én nem szólok bele a dolgába, nem mentem el a felvételre sem, és nem is indulok A Dalban sem, mert nem akarom, hogy megint olyan helyzet legyen, ahol szembeállíthatnak minket.
Olyanok vagytok akkor, mint a Klicsko fivérek, akik megígérték anyukájuknak, hogy semmi pénzért nem mennek ringbe egymás ellen.
Igen, ilyesmi. Sajnos volt egy emlékezetes eset, amikor egymás ellen fordított az élet minket, az X-Faktor párbaján. Én azt nagyon nehezen éltem, nem úgy, mint Tomika, aki egész lazán vette, hogy kiesett. Én aznap este nagyon dühös voltam, sok mindenkit elküldtem volna a fenébe: végül is én ejtettem ki a saját öcsémet, noha pont az ő álma volt az X-Faktor. És tényleg milyen kevésen múlnak a nagy dolgok: ha a testvérem hamarabb megkapja a jogsit, ő vezet, én meg el sem megyek a castingra.
A párbaj után már sejtetted, hogy nyerhetsz?
Egy összeesküvés-elméletet szeretnék szertefoszlatni. Senki nem tudatta velem, hogy nyerhetek, nem is éreztem ilyen szándékot az RTL részéről, nem éreztem, hogy bárki kedvence lennék. Ha nem nyertem volna, akkor maradt volna bennem egy kis tüske, és talán morogtam volna, hogy no lám, megnyerették mással. De valójában, így, hogy láttam belülről a show-t, azt kell mondanom, hogy sem gazdaságilag, sem stratégiai szempontból nem érdekük a tévéknek, hogy olyat juttassanak tovább, aki mögött nem áll tömeges szavazóbázis. Az emelt díjas szavazás fontos bevétel, az üzleti logika pedig azt diktálja, hogy az menjen tovább, akire több SMS vagy hívás érkezik. Amúgy sok zenés tévéshow-ban figyeltem meg, hogy kiesik egy esélyes, mert mindenki azt hiszi, hogy biztos továbbjutó, és pont ezért nem szavaz rá. Szerintem Tomikával is ez történt A Dalban.
Sokat lépsz fel diszkókban. Ennyi koncert után van még kedved elmenni szórakozni Pesten?
Nincs. Annyira nincs, hogy épp ma van a születésnapom (az interjú február 11-én készült), de nem megyek este sehová, nagyon sok kocsmát, bárt, éttermet látok amúgy is. Néha persze elmegyek a haverokkal dumálni, de nem így szoktam kikapcsolódni. Inkább sportolok. Konditerem, bicikli, régen kosaraztam, kézilabdáztam. Veszprémi vagyok, ott mindenki kézilabdázik, én kapus voltam. Tizenkét évig táncoltam, akrobatikus rock and rollt.
Volt mentoroddal, Feróval milyen a kapcsolatod?
Nagyon jó, kimondottan remek csávó. Nem csak a tévének szólt ez a barátság, sokat voltunk együtt koncerteken. Nem fiatal már, de közben néha tizenéves szinten mozog.
Tegyük fel, hogy elmegy a hangod, mihez kezdesz akkor?
28 évesen nyertem meg a műsort, de előtte is csomó mindent csináltam. Nem hibernálva vártam azt, hogy legyen egy tévéshow, ami előrelendít. Dolgoztam téeszben, voltam segédmunkás, és vannak vállalkozásaim.
Mifélék?
Régebben ingatlanközvetítéssel foglalkoztam, most más felé ment a cég. Az jó időszak volt, szerettem az üzlettel foglalkozni, remélem, van hozzá érzékem.
Mit kell még tudni a SYMA-buliról?
Ez tényleg egyszeri nagykoncert lesz, ilyen technikát nem viszünk magunkkal sehová. Olyan látványelemek lesznek, amelyek Magyarországon páratlanok, és a vendégek is sokat adnak majd hozzá. A Facebookon adagolom őket, de azt már elmondhatom, hogy a ByTheWay ott lesz, ők a barátaim is egyben, fellép Müller Péter Sziámi, Nagy Feró és természetesen az öcsém is. Vannak még tervek, de csak akkor árulom el a neveket, ha már biztosan jönnek. Azért lesz mérföldkő a koncert, mert eddig általában négy zenésszel léptem fel, de utána egy új korszak jön, bővül a zenekar, például fúvósokkal. Az új dalokban már sok olyan hangszer szól, amely korábban nem volt, és egy klasszikus rockzenekari felállással már nem lehet ugyanúgy eljátszani őket.
Fesztiválokra mész nyáron?
Én nagyon szeretem a fesztiválok hangulatát, jó arcokkal lehet találkozni, rendes a vendéglátás. Volt olyan, ahol 28 ezren voltak, nyilván nem miattunk mentek el oda az emberek, de legalább nem mentek el, amikor játszottunk. A Szigeten már voltunk, talán EFOTT-on is, de igazából összefolynak már a helyszínek. Néha már arra sem emlékszem, mi volt a múlt héten, gyakran van az, hogy elindul miniturnéra az együttes csütörtökön, fellépünk minden este többször, több helyen, most vasárnap például Sopronban volt két koncert. Aztán hétfőn kezd éledezni az ember, és konstatálja, hogy megint elmúlt egy hét, majd mindössze két-három nap van háttérmunkára és regenerációra. Azt hittem, hogy a január nyugisabb lesz, de az idén többet dolgoztam, mint tavaly decemberben, amikor pedig a céges bulik is nagyobb számban vannak.
Extrém koncertélményed volt?
A színpadra felszaladó lányok nem extrémek, szerencsére, ilyen megesik. Egy diszkóban nemrég majdnem letépték az összes ruhámat, az érdekes eset volt. A lányok, ha ittasak, akkor még kedvesebbek velem.
Te is elengeded magad egy-egy buli után?
Akárhová mész, mindenhol van legalább egy olyan személy, akinek az a missziója, hogy téged leitasson. Ha viszont négy buli van lekötve egy estére, akkor nem kezdhetek el poharazni az elején, úgyhogy nagyon észnél kell lenni, rövidet pedig eleve csak nagyon ritkán iszom. A negyedik helyen ugyanis nem érdekel senkit, milyen voltam pár órával korábban egy másik buliban.
Tényleg nem voltak botrányaid három év alatt?
Vagy csak nem lett belőlük újsághír!