Már nem minden a nézettség

Vikings
Vágólapra másolva!
Sikeres, azaz profitot hozó lehet egy tévésorozat akkor is, ha jóval gyengébb nézettségi számokat produkál, mint egyik-másik vetélytársa – minden attól függ, milyen nemzetközi megállapodások vannak, partnerként betársul-e a Netflix, az Amazon, lesz-e adóvisszatérítés, illetve van-e jelentős bevétel a termékelhelyezésből. Új modellek a tévéiparban.
Vágólapra másolva!

A kereskedelmi tévéknél alapszabály, hogy minden a nézettség: ha kritika éri produkciójukat azért, mert rossz példát mutat a gyerekeknek, felszínes, blőd vagy az adott időponthoz képest túl erotikus, és a hírműsorból csak vér folyik, akkor a csatornák általában a Nielsen mérési eredményekre hivatkoznak, mondván, csak értelmiségi fanyalgásról van szó, a nép szereti az ilyesmit, ki kell szolgálni a közízlést. Mostanában azonban egyre több példa volt arra, hogy nem a nézettség volt a döntő.

Magyarország ebből a szempontból még sehol nincs a jóval fejlettebb televíziós iparral rendelkező Egyesült Államokhoz képest: itthon éveken át mennek olyan magyar szériák a közmédiában, amelyek gyakran még az M1 meglehetősen szerény átlagos nézettségét sem érik el. A részenként 22 millióba kerülő Hacktion, bár hívei szerint egyre nívósabb, és sokat dobott rajta Anger Zsolt, továbbra is rétegsorozat, és a Munkaügyek sem érdekel tömegeket. Az Átlátszó.hu szerint előbbi tavaly 530 millió forintba, utóbbi 274 millió forintba került az adófizetőnek. A kereskedelmi tévék nem ilyen engedékenyek, Szurdi Miklós Casino című heti sorozatából csak három részt gyárthatott, az RTL Klub, látva a zuhanó nézettséget, nem is rendelt be tőle többet, noha tele volt ismert színészekkel (Xantus Barbara, Szabó Győző, Csuja Imre).

Vikings Forrás: History Channel

A munkahelyi szitkomra éves szinten kiadott 274 millió forint csak hazai viszonylatban – és a gyér nézettséghez képest - tűnik azonban magasnak, mert a külföldön egészen más összegek röpködnek. A vadonatúj Vikings című sorozat tíz része 40 millió dollárba, epizódonként tehát nagyjából 907 millió forintba került – igaz, ezért a pénzért kapott a néző rendes kosztümöket, hajókat, látványt, egyszóval egy történelmi szériát. Ez volt a History Channel első fikciós sorozata, tehát olyan területre keveredett, ahol még nem járt.

Vikings

A Vulture szerint a Vikings pont olyan sorozat, amelynél nem számít annyira a nézettség, a programigazgató nem nézte másnap remegve a számokat, ugyanis nagyon jól bebiztosította magát a cég. Általában egy új széria összköltségének felét, akár 70 százalékát, is a gyártó stúdiótól megrendelő tévétársaság, kábelcsatorna állja, de ebben az esetben a History csak 40 százalékkal volt benne, a többi előteremtése már a partner, az MGM Television dolga volt. A forgalmazó már előre eladta számos tévétársaságnak a vetítési jogot, ebből is érkezett bevétel, és olyan tehetősebb országokban, mint az Egyesült Királyság vagy Németország lehetővé tették, hogy pénzért letöltve jóval a premier előtt megnézhessék a történelmi szériák iránt rajongók. Ez a konstrukció öt-tíz éve még nem működött volna.

A nagy tévétársaságok bevételei az USA-ban is csökkentek az elmúlt években: az Adweek iparági magazin szerint a hagyományos reklámértékesítésből származó bevétel az évad során 650 millió dollárral csökkent, ami nem is csoda, mivel egyre több a szórakozási lehetőség, egyre több platformon fogyasztanak tévés tartalmat 2013-ban, és már nem akkor nézik meg a műsort, amikor adják. A sorozatok indítása előtt nem lehet már csak a szpotbevételekre alapozni, egyre több tényező számít – ilyen az adó-visszatérítés, a nemzetközi forgalmazás, a termékelhelyezés, a tévétársaságok közti előzetes megállapodás, a koprodukció a Netflixszel, az Amazonnal.

Stephen King A búra alatt című regényéből épp a napokban indult sorozat, ráadásul olyan, amely részenként hárommillió dollárba, nagyjából 677 millió forintba kerül. Ez nem kispénz az USA-ban sem, és alighanem megnyugodhattak a készítők, hogy ragyogó nézettséggel nyitott, ráadásul kedvező kritikákat is kapott. Nem bíztak azonban semmit a véletlenre, nem rettegtek a CBS-nél a Nielsen számaitól, mert előzetesen olyan megállapodások köttettek, amelyek biztosították, hogy nem lesz ráfizetéses a széria. Nézzük ezeket!

A búra alatt Forrás: CBS

Még sehol nem volt A búra alatt sorozat, de februárban a CBS már megegyezett az Amazonnal, hogy annak kiemelt előfizetői négy nappal a CBS-premier előtt már láthatják a sorozat adott epizódjait, de bárki, aki fizet érte, letöltheti némi pénzért a részeket, pay-per-view alapon. A Vulture szerint 750 ezer dollárt kap ezért a CBS, azaz a sorozat összköltségének negyede ezzel meg is van.

Az adóvisszatérítés sem elhanyagolható tényező, ugyanis A búra alatt a kedvező feltételeket kínáló Észak-Karolina államban forgott. A nagy tévés produkciók, akárcsak a mozifilmesek, oda mennek, ahol a leggazdaságosabban lehet forgatni (nem véletlenül forgatták itthon a Borgiákat vagy a Válaszcsapás című sorozatot több másik mellett), márpedig ebben az esetben egy bennfentes szerint 400 ezer dollár jön vissza részenként.

Egy jelentős író ismert regényéből készült sorozatot látatlanul is el lehet adni külföldre, több tucat tévétársaságnak. Stephen King neve, A búra alatt ismertsége is biztosíték volt sokaknak, így ebben az esetben jelentős nemzetközi megállapodások köttettek: részenként 1,9 millió dolláros bevételről lehet olvasni ebben az esetben.

El sem indult, már pénzt hozott

A nemzetközi forgalmazással, a visszakapott adóval, a fizetős, netes metódussal, az Amazonnal együtt a sorozat pénzügyi szempontból már nem is lehet bukás – ráadásul még nem számoltunk a termékelhelyezésből bejövő pénzekkel, a későbbi szindikációs sugárzással, és a szpotbevételekkel. A széria tehát már azelőtt (anyagi) siker lett, hogy bemutatták volna, és eladtak volna reklámidőt alatta. Mivel a CBS gyengébben hozó esti szériái is hoznak úgy 500 ezer dolláros reklámbevételt részenként, és A búra alatt ráadásul parádés számokkal nyitott, elégedetten hátradőlhet pár illetékes a csatornánál.

A legtöbb hosszabb távon futó sorozatot ezen túl el lehet adni regionális, kisebb tévéknek is, ezt nevezik szindikátusi sugárzásnak. A lokális csatornák, kábeltévék ismétlésre akkor vesznek át szériákat he ezek elérik a 80-100 részt, így éri meg nekik leadni a korábban, országos tévén látott műsorokat. Ebből nem kis bevétele származik a nagyoknak, de az ABC Studios – amely olyan sorozatokat gyárt, mint a Botrány vagy az Egyszer volt, hol nem volt még egy lépéssel előrébb jár, ugyanis leszerződött a Netflixszel, így annak előfizetői pár hónappal a premier után már láthatják is az ismétlést. Bennfentes információk szerint az előbbi szériákért 400 ezret kaphat a gyártó (persze részenként), de a CW is agresszíven nyomult, ennek eredménye, hogy a Vámpírnapló egy-egy epizódjáért 650 ezer dollárt is kaphat a partnertől.