Nem mindig robban a hangulat - sztárok a céges bulikon

Vágólapra másolva!

A december a céges bulik időszaka, ilyenkor a zenészek, humoristák, előadóművészek naptára is zsúfoltabb, mennek a tejipari cég évzárójáról egy bank vállalati bulijára, majd egy biztosítócég csapatépítőjére. A Korda házaspárral pókerezni szoktak a dolgozók, Hajós András egyszer beszorult egy vetítő mögé, Kocsis Tibort pedig egy német vagy osztrák vendég próbálta leállítani egy ízben. Az elkérhető fellépti díjakról már cikkeztünk, az árakról itt is olvashat - most ismert előadókat kérdeztünk vállalati bulis élményeikről.

Kalmár Csaba

Vágólapra másolva!

média zene show tévé

Balázs Klári

Mi 45-50 perces a zenés műsort adunk, sokszor táncolnak velünk, énekelnek a dolgozók. Mostanában viszont a cégek már nemcsak koncertre kérnek minket, hanem pókerverseny levezetésére is. A döntős asztalhoz szoktunk beülni játszani, mindketten játszunk, és ez nem bölcs dolog, mert ha nekem kilences pókerem van, az veszélyes helyzet... toleráns és jó feleség vagyok, de kitettem három fiút és a férjemet is a játékból, kis tűz kerekedett belőle! Ilyenkor amúgy zsetonokban játszunk, pénzmozgás nincs, legfeljebb a cég ad egy üveg pezsgőt az első helyezettnek. Hívott már gyógyszergyár, bank, minden műfajból megkerestek.

Egy nagy bank vezetőségi tagját kérdeztem egy ilyen céges bulin, hogy miért kellünk nekik kártyázásra is, és kiderült, hogy a dolgozók egy része szeret pókerezni, a főnökök meg szeretik megfigyelni őket játék közben, ugyanis abból, hogy ki milyen gyorsan dönt, hogyan viselkedik, ha veszít, sok kiderül. Ezeken a rendezvényeken van rendes pókerasztal, hivatásos osztókkal, és van, hogy kis tanítást tartunk előtte. Ha kell, odaülök valakihez, és segítek. Egy cég vezetője nyert egyszer pókeren, és hosszan hálálkodott utána, mert úgy érezte, hogy leég a beosztottak előtt, ha veszít. Életében először játszott! Utána viszont két éven át minden budapesti koncertre kaptam tőle egy virágcsokrot...

Jó értékmérő, ha egy cég visszahív, van, ahol háromszor is voltunk. Ha ráérünk Gyurival, bárhova elmegyünk az országban, de szólóban nem, mert nekünk úgy van felépítve az este, hogy ketten vagyunk. Most decemberben is sok céges bulink lesz, van, hogy napi két fellépésre is elmegyünk. Túl vagyunk közben a nagy koncertturnén, a Syma csarnok megtelt, mind a 19 előadás tele volt, Miskolcon például háromszáz pótszéket is be kellett tenni. (Sajnos Korda Györggyel most nem tudtunk beszélni, mert épp aludt, de itt van egy korábbi interjú vele – a szerk.)

-------------------------

Kiss Ádám

A céges buli azért nehéz műfaj, mert meg kell nyerni azok figyelmét, akiket éppen leköt az, hogy ingyen kaja és pia van, ilyenkor pedig mindig akad, aki megpróbálja kienni a főnököt a vagyonából. Az a legrosszabb, ha a főnök kedvence a fellépő: egyszer 40 percig erőlködtem, de csak faarccal néztek vissza a dolgozók. Másnap egy e-mailt kaptam az igazgatótól, hogy remek voltam, és alig bírta visszatartani a nevetését a felsége…

Olyan is volt, hogy egy ajtó- ablakgyártó cég kért fellépésre, kikötve, nehogy konkurenciát merjek említeni. Megmutatták melyik a főnök, én meg az elöl ülő, egykedvű vezérigazgató úrnak nyomtam folyamatosan az arcába a szöveget, de szeme sem rebbent. Ez nagy kihívás volt, szorgalmasan nyomtam tovább, de mindhiába: a végén kiderült, hogy cseh, de ezt senki nem említette.

Egy másik céges bulin visszatapsoltak, ez nem gyakori. Akkor már 50 perce nyomtam, majd a vezérigazgató úr bólintott és megjegyezte, hogy „most már valami vicceset is!” Természetesen ittas emberekkel is összehoz a sors ilyen rendezvényeken, de innen szép nyerni, mert a részeg ember azt hiszi, hogy ő a humorosabb, bekiabál, próbál szerepelni. Ilyenkor rászólok viccesen, hogy szétültetem, vagy ilyesmi, de ha nem reagálok, talán az a legjobb.

---------------------

Hajós András

Ebben a pillanatban is épp egy céges bulin vagyok, és ilyenre megyek este is. Egy vállalati buli pont olyan, mint egy klubozás, a közönség ismeri egymást, felfokozott a hangulat, a fellépőknek pedig jó gyakorlási lehetőség. Egyfajta verseny is, mert más humoristákkal hasonlítanak össze: „Tavaly jó volt a Kiss Ádám, lássuk, mit tud Hajós!" Egészséges és helyes, ha egy előadó nem kényelmesedik bele a rutinfellépésekbe.

Egyszer egy szőlőbetegségekről szóló konferencián moderáltam, mondtam az összekötő szövegeket, és amikor kérdezték, jeleztem, hogy benn szeretnék lenni végig, úgy elegáns, ráadásul így hallok mindent, amire tudok reflektálni. De nem volt már ülőhely, így a kivetítő mögött, takarásban, kényelmetlenül, 30 négyzetcentiméteren álltam órákat, miközben fitoplazmáról meg peronoszpóráról volt szó. De legalább nem a büféből ráncigáltak vissza, és szerintem az ilyen alázat tart a színpadon. Híre megy annak, ha valaki felkészül az adott cégből, 15 mondatot mond összesen, de az mind a helyén van.

Hajós András Fotó: Hirling Bálint – Origo

Én többféle dolgot csinálok a céges bulikon. Stand-uppal lépek fel, ilyenkor szabad lehetek, kipróbálhatok dolgokat. Zenélni ritkán kérnek fel, de egy szál gitárral ki szoktam állni – az Emil Rulezzel szinte sosem megyünk céges partira. Komoly műsorvezető vagy moderátor is szeretek lenni, voltam is a minap egy nagy bank karácsonyi buliján. Pár éve sokan azt hitték, hogy a céges buli alantas hakni, ahol pénzért eladjuk a művészetünket, viszont a cégekben is – nem meglepő – emberi lények dolgoznak, akik egy zenetréning alatt gyerekké változnak. Most épp ilyen céges zenetréninget tartok, két nap alatt meg kell írni, és meg kell tanulni egy dalt. Öröm látni, amikor mondjuk egy kontrollinggal vagy 80 ember irányításával foglalkozó vezető boldogan gitározik három órája, holott egy napja még nem tudott. A Youtube-bal a zene mindenkié lett, de az elmaradt, hogy hangszert fogjanak az emberek a kezükbe – sportolni járnak, de zenét kevesen tanulnak.

Amúgy én nem vagyok nagyon rákészülős, engem leblokkol, ha van egy meghatározott poénmenet. Én abban hiszek, hogy teljesen összekapcsolódjak a közönséggel. Alaptörténetek persze vannak, felkészülök a cégből egy fellépés előtt, és banki hitelekkel foglalkozó emberek előtt nem poénkodom bankokkal, mert az kínos. Segít, hogy vannak emlékeim a vállalati időkből: én céges környezetben dolgoztam sokáig, 30 éves korom után kerültem az előadó-művészi pályára.

---------------------

Rózsa György

Nekem régebben volt sok haknim, egy nap hat-nyolc előadást is letudtunk. Emlékszem, Debrecen környékén kilenc előadásunk volt egy nap, a hetediknél mentünk befelé, talán a dohánygyárba, mire Kabos Laci bácsi közölte, hogy „én ma már itt voltam, ugyanazokkal a poénokkal nem nevetettem ki magam". Hiába bizonygattuk, hogy ma még nem voltunk ezen a helyszínen, megmakacsolta magát, és tényleg nem ment be... Ez azonban rendes fellépés volt, főleg színházban, kultúrházban, ilyenből rengeteg volt, én főképp a nyolcvanas években jártam ilyenre. Három-négy céges buli azért belefért, mondjuk egy csapatépítő tréning a Balatonnál, különösen, ha épp ott voltam a közelben. Néha játszottam a közönséggel, de akkor sem Kapcsoltam-ot...

Hívtak engem is céges bulikba, de nem szeretek ilyet vállalni, nem az én dolgom. A pénz igazából sose volt fontos: ha nem volt kedvem valamihez, nem vállaltam. Egyszer tettem kivételt egy TV2-es műsor miatt, de megbántam. Most annak örülök, hogy az M3 leadja a korábbi Top show és a Leg-leg-leg című műsoraimat, utóbbi a magyar televíziózás egyik leghosszabb ideig futó sorozata volt, 17 évig ment. A Kapcsoltam-ból néhány adás maradt csak meg, remélem, ebből lesznek új részek, új díszletben, új feladatokkal, 2013-ra hangolva.

------------------------

Csobot Adél

A céges felkérések mindig kicsit mások, hiszen ilyenkor egy másfajta, zártabb környezetbe érkezünk, és így a fellépés hangulata teljesen máshogy szokott alakulni. Én mindig ügyelek a részletekre (ruha, fejdísz, smink), amikor színpadra állok. Egy fellépésen szintén egy különleges kreációban álltam a közönség elé, amikor egy hölgy kifejezetten szerette volna a rajtam lévő ruhát megvásárolni. Hosszas egyezkedés után próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez az egyik legkedveltebb szettem, így egy közös fotó után beletörődött, hogy ez a ruha az én szekrényemben marad.

-------------------------

Antal Timi

Különleges eseményekre is hívnak minket, volt egy 60. házassági évforduló, amelyre sok idős ember közé engem hívtak fellépőnek: csak én táncoltam, mindenki ült... A kedvenc céges bulim amúgy tavaly volt, egy RTL-es parti, ahol nagyon sokan voltak: akkor jöttünk ki az X-Faktorból, és nagyon meghatott, olyan emberek voltak ott, és szórtak ránk konfettit, akik hónapokig szurkoltak nekünk. Egy céges bulin sokkal felszabadultabb a hangulat, mint egy koncerten. Mindig olyan dalokat viszek, amelyekre lehet bulizni. Persze olyan is volt, hogy ajánlatokat kaptam a céges bulikon, vagy párkapcsolatról faggattak, de tudni kell kezelni az ilyen helyzeteket.

---------------------------

Muri Enikő

Céges bulin az ember valahogy mindig igyekszik jól viselkedni, miközben a cég dolgozói ilyenkor sokkal felszabadultabbak. Ezerszázalékosan kell kezdened, méghozzá egy gyors dallal nagyon oda kell tenned magad, hogy megnyerd a zajos közönséget, és az sem mindegy, hogy előttem fellépett-e valaki, kialakított-e valamiféle hangulatot. A céges bulin olyan emberek trécselnek, akik együtt dolgoznak régóta, ilyenkor értékelik az évet, nagy beszélgetések mennek, ott kell valami olyat alkotni, hogy odafigyeljenek. Voltam olyan céges bulin is már, ahol nem szépen megterített asztalok voltak, hanem sörpadok, bogrács – teljesen más volt a hangulat is. Egy fiú és egy lány hangosabbak és élénkebbek voltak, az első sorban végigtombolták és táncolták az egészet, de én ezt nem bántam, mert ettől a többiek is odajöttek.

----------------------------

Kocsis Tibor

Én azért szeretem a céges bulikat, mert ott azonnal látszik, ha jól összeszokott a munkaközösség. Persze van, ahol halvérűek, nagyon visszafogottak, de a legtöbb helyen családias a hangulat, és látszik, hogy igazán jól akarják érezni magukat. Ha nagyon sok nő van a cégnél, sokszor alakul ki önfeledt bulizás, együtt táncolunk, pörgünk a közönséggel. Előfordul ilyenkor, hogy a kezembe csempésznek egy-két telefonszámot, ami nagyon imponáló, de ezzel a lehetőséggel még sohasem éltem, az ilyet nem tartom szerencsés dolognak. Nem lehet tudni, hogy valóban rám kíváncsi-e valaki, vagy csak az ismertségem miatt vagyok érdekes: a valód énemet elfedi az énekes, aki vagyok. A híres embert beragyogják a lámpák, és ez érdekessé tesz, de ez nem a valóság.

Persze a céges bulikon – miképp egy falunapon, bálon vagy fesztiválon – mindig van legalább egy ember, aki sokkal jobban érzi magát, mint a többség, de ezzel nincs semmi baj. Volt példa arra, hogy a lelkesek felmásztak a színpadra, amikor egy diszkóban léptem fel, de atrocitás nem ért soha, nem kellett rossz szájízzel lejönni a színpadról.

Egy kellemetlen élmény azért eszembe jut, egy wellness-szállodában léptem fel, a magyar közönség nagyon lelkes volt, de egy német vagy osztrák vendégnek nem jelenthettem túl sokat, nem ismert, és a ráadás számnál odajött a bálterem közepére, ahol énekeltem, és hosszan magyarázott valamit, talán azt, hogy hagyjam abba. Amúgy ez kifejezetten egy báli rendezvény volt, nem csöndes hétvége... Neki volt kellemetlen, ezt a közönség éreztette is vele azonnal. De az ilyen helyzetekre is fel kell készülni, előfordulhat bármi, meg kell tanulni kezelni a váratlan szituációkat.