Ha tetszett a film, megkapod száz órában
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Most, hogy sorozat készül a nézőket jó eséllyel megríkató Ghost-ból, amelyben Patrick Swayze szelleme a túlvilágról is biztosítja szerelméről Demi Moore-t, és a napokban bemutatott Végjáték című, Harrison Ford-film is kisképernyőn folytatódhat, érdemes áttekinteni azokat a sorozatokat, amelyeknek egy mozifilm volt az alapja. Melyik adaptációnak volt értelme, és melyik bukott meg gyorsan?
Friss hír, hogy az 1990-es, itthon is kedvelt Ghost-ból készül televíziós feldolgozás: a Paramount tévés divíziója dolgozik rajta, az Oscar-díjas Akiva Goldsman és a veterán showrunner Jeff Pinkner ezzel tölti mindennapjait. A filmen pityergett pár százezer néző a kilencvenes évek elején, Whoopi Goldbergnek BAFTA-, Golden Globe- és Oscar-díjat hozott, de a legjobb eredeti forgatókönyvért Bruce Joel Rubin is kapott egy Oscart.
Az itthon novemberben bemutatott Végjáték című sci-fi – amely Harrison Forddal is alulteljesít a pénztáraknál – szintén a tévében folytatódhat. Alapanyag lenne a mozis folytatáshoz is, Orson Scott Card művei, de mivel a tervezett bevételektől jócskán elmarad a film, ezt nem biztos, hogy érdemes erőltetni. A Variety szerint a Lionsgate vezérigazgatója, Jon Feltheimer egy-két hét türelmet kért egy újságírói kérdés után, csak később mondja meg, lesz-e második része a filmnek - ha nem, akkor könnyen lehet, hogy sorozatban folytatják a történetet.
A hazai tévézőknek nem lenne új jelenség, ha egy film folytatását vagy koncepcióját 40-45 perces sorozatepizód formájában látnák újra: A szállító eredetileg egy 2002-es, amerikai-francia akciófilm volt Jason Stathammel, amit viszont a magyarok heti rendszerességgel néznek, és csak pár hete indult itthon, az egy 2012-es amerikai-angol-német-francia széria, olyan szereplőkkel, mint Chris Vance, François Berléand vagy Charly Hübner. Az, hogy Osvárt Andrea is a főszereplők közt van, mindenképp öröm nekünk, és talán ennek is köszönhető, hogy egészen jó a nézettsége: legutóbb 9. volt a heti listán, bő 21 százalékkal ment a kereskedelmi célcsoportban, a teljes lakosságnál meg 7. lett, 1 millió 100 ezer magyar követte, azaz az RTL Klub egyik legerősebb műsora.
Marketingszempontból érthető, ha egy bevált márkát, brandet, címet visznek tovább televíziós adaptációként, hiszen a reklámkampányra sem kell annyit költeni, mint egy teljesen ismeretlen sztori ismertetésére. Nem véletlen, hogy az igazán népszerű mozifilmek javánál felmerül ez az opció: Indiana Jones nevét azért alighanem pár százmillió földlakó ismerte már, amikor 1992-ben elrajtolt Az ifjú Indiana Jones kalandjai, Sean Patrick Flanery főszereplésével, és George Hall-lal mint öreg professzorral. Az IMDb-n kapott 7,1-es átlag azt jelzi, hogy a nézők követték úgy-ahogy, de nem voltak elragadtatva tőle.
Charlie Sheen is ezt az utat választotta a közelmúltban, amikor módszeres alapossággal kikészítette volt főnökeit, akik megelégelték a drogos botrányokat, cinikus beszólásokat, és lapátra tették a legjobban kereső tévés színészt. Nem egy egészen új koncepcióhoz nyúlt (ő vagy az ügynöke), hanem inkább a 2003-as Adam Sandler- és Jack Nicholson-film (Anger management – Ki nevel a végén?) nyomvonalán haladt, ugyanazt a címet adva, ugyanúgy egy dühkezelési kurzusra fókuszálva.
Ki jön, ki marad?
Nagyban befolyásolja egy remake sikerét, és legitimálja is egyben, hogy hány szereplőt tud importálni az eredeti filmből a sorozatba, elhitetve így a nézővel, hogy amit lát, az szerves folytatása a történetnek, és nem csak a befektetők egy próbálkozása, hogy még egy bőrt lehúzzanak egy karakterről vagy sztoriról. A Spinédzserek (Clueless) esete említhető itt: az amerikai romantikus vígjáték 1995-ös sikere szülte a sorozatot, de immár Alicia Silverstone nélkül. A szériában már Rachel Blanchard kapta előbbi karakterét, kis módosításokkal, például kevésbé volt önző, egy kedvesebb, emberibb figurát alakított. Miközben akadt, aki új figurát kapott, többen a régi karaktert vitték tovább: Stacey Dash (Dionne), Donald Faison (Murray), Elisa Donovan (Amber), Wallace Shawn (Mr. Hall), és Twink Caplan (Ms. Geist) is forgatott a sorozattal. Végül három évad, 62 rész készült, de mivel a 8,6 milliós első évados nézettség leesett 3 millió alá az USA-ban, nem volt kegyelem.
A Spinédzserek-nél tehát sok szereplő megmaradt, ellenben a Teen Wolf-nál már nem, és ennek egyik oka, hogy túl sok idő telt el a film és a sorozat között. Az eredetiben még az azóta Parkinson-kóros (de más sorozatban szereplő) Michael J. Fox játszotta el a vérfarkassá változó középiskolás fiút – ezt viszont bő két évtizeddel később már nem tehette, így amikor 2009 júniusában az MTV bejelentette, hogy adaptációra készül, már nyilvánvaló volt, hogy új színész kapja a főszerepet. A széria el is indult rendben 2011-ben, azóta is megy, itthon az AXN adja. Mivel az eredeti film 1,4 millió dolláros befektetéssel 80 milliót termelt világszerte, és számos országban vetítették, nem az volt a meglepő, hogy újra elővették, hanem az, hogy miért vártak vele ilyen sokat. Amúgy animációs sorozat készült belőle még 1986-ban, de nyilván más az élőszereplős széria, és más, ha rajzfilmben dolgozzák fel kedvencünket.
Épp ezért morognak a Star Wars-fanok, mert a Csillagok háborúja-univerzum épp eléggé ismert, kedvelt, hogy újabb sztorikat helyezzenek el benne, de egyelőre nem látszik dátum, hogy mikor készülhetne olyan SW-széria, amely nem animáció. Ugyanis rajfilm akadt már egy pár, mint például a Star Wars: A klónok háborúja (5 évad, 108 rész), és készül is épp egy újabb, a Star Wars Rebels, de a rajongók mégis inkább azt várják, hogy valódi, hús-vér színészek fogják a kezükbe a fénykardot, de legalábbis a kis hengert. Amikor ez kerül szóba, az a válasz, hogy éveken belül lesz ilyen, de momentán annyira sokba kerülne, még blueboxtechnikával is, hogy nem hozná vissza a pénzét. Márpedig ha nincs remény a profitra, egy Disney-szintű cég sem vág bele csak jótékonykodásból.
Halhatatlanok, robotok
Valószínűleg szintén nem jószívűségből vitték tovább a Hegylakó történetét – de legalább nem rontottak sokat az eredeti filmen, nem rombolták le a mítoszt. A szériát 1992-ben indították, Connor MacLeod helyett Duncan MacLeoddal a főszerepben. Adrian Pault és a halhatatlanok új sorát Christopher Lambert jelenléte legalizálja, ugyanis a mozifilmek főszereplője feltűnt a sorozat első részében, a pilotban.
A széria nemzetközi siker lett, különféle tévés díjakra jelölték, hat évig futott, és egyenletes szórakoztatást nyújtott, nem is övezte olyan utálat, mint a 2. vagy a 3. mozifilmet, amelytől a legtöbb Highlander-rajongó irtózott. Trükköt azért bele kellett vinni a sztoriba, így a készítők elegánsan túlléptek azon, hogy Connor elvileg elnyerte a fődíjat az első film végén, mivel egyedül maradt, mint halhatatlan. Később kiderült, hogy van még vagy ötszáz – de erről már csak Adrian Paul tudna mesélni hitelesen.
Már a Hegylakó-nál is központi téma volt az idő, ugyanez állt a Terminator-sorozatra is, amelyet 2008-ban indítottak, nagy reményekkel, de hiába szerepelt benne Lena Headey vagy Summer Glau, a női keménység szépséggel keverve nem alkotott ütőképes elegyet, így két évad után lekerült a műsorról (és már az első szezon számai sem voltak kielégítőek). A sztori a Terminator 2 után játszódott, és ahogy a nagy klasszikusok feldolgozásai esetében lenni szokott, sokan bánták, hogy egyáltalán hozzányúltak a mítoszhoz, mások pedig nézték volna még pár évig a szériát.
A lista természetesen még hosszú, volt előzménye a Szívtipró giminek, a Roborzsarunak, a Rendőrakadémia-sorozatnak, a Buffynak, a Csillagkapunak vagy a Nikitának, az itthon nemrégen indult Hannibal-szériának. Melyik a kedvence, és miért? Írja meg nekünk!