Ákostól felpörgött Fábry közönsége

Jóllehet, nem kapkodják a jegyeket Fábryra, de ha népszerű zenész a vendég, akkor telt ház és jó hangulat van a felvételeken. Lehet, hogy az [origo] szerencsésen választott estét?

A nekünk adott hosszabb interjújában Fábry is bevallotta, hogy már nincs meg az a vonzereje, mint nyolc-tíz éve, a jegyek sem úgy fogynak - ráadásul pár bulvárlap arról írt korábban, hogy sokan elmennek félidőben, fél házzal megy a show a szünet után. Elmentünk a Millenárisra, hogy ellenőrizzük az állításokat, de szerencsésen választottunk estét, ugyanis Kovács Ákos popzenész miatt zsúfolt stúdiót, sok fiatalt találtunk, ez pedig Fábryt is inspirálta, nem volt nyoma korábbi fásultságának.

Nézzen sok képet - klikk a fotóra!

A stábtagok készségesen körbevitték a cikkírót a kulisszák mögött, megmutatván az irodát, a vezérlőt, az öltözőket, a kelléktárat, a folyosón pihenő szövegtáblákat: a produkción úgy negyvenen dolgoznak a felvétel napján és közvetlenül utána, amúgy általában nyolc-kilenc ember alkotja az állandó stábot. A díszletet a forgatás napján kezdik építeni, pár óra alatt össze is rakják a gyakorlott kezek, a show után, este 10 körül pedig már bontják is - még a ruhatárnál ácsorog egy-két néző, de már szorgoskodnak a díszletépítők.

Miközben a vezérlőt nézzük, elkezdődik a bemelegítés, a harsány és szándékosan idétlen Szőke-Badár párossal: ők néha bekerülnek az adásba, néha nem, mindez attól függ, mennyire tudják feszesre vágni az interjúkat. Fábry nyitómonológja jól sikerül, ezúttal nem bányász elő interneten évek óta keringő képeket, és csak egy poént kell elismételni a kamerába, nyelvbotlás miatt: valószínűleg a sok fiatal, fizető néző is inspirálja a showmant. Jön Rost Andrea, aki igen közvetlen és bájos, szépen elmeséli a kicsivel korábban egyeztetett sztorikat (minden vendéggel van egy előinterjú), majd énekel egy dalt. Kétszer kell nekirugaszkodnia a musicalrészletnek, mert elneveti a közepét: másodjára már minden pipec. Utána Landthaller Tasziló, Taszi bácsi jön, akinek fordulatos élete azért könnyen megtöltene egy 800 oldalas regényt. A kisöreg fáradhatatlanul adomázik, Fábry pedig vevő a sorjázó sztorikra, vannak bennük magyar bárók, grófok, kínai kommunisták, oroszok, világháború, 1956, rendszerváltás, privatizáció, egyszóval végigsiklanak félóra alatt a XX. századon.

Nézzen sok képet - klikk a fotóra!

A stúdióban ülők egy része azonban nyilvánvalóan Ákos miatt jött, sikítozva, ovációval köszöntik - mindenki kap tapsot persze, de érezni, melyik az udvarias és melyik a megmámorosodott rajongói verzió. A zenészember a szakmához kellő egóval mesél, néha szerénykedik egy kicsit, de alapvetően szórakoztató, és láthatóan zokon veszi, hogy csak pár történetet mondhat: Fábry ugyanis húsz perc után bejelenti, hogy két dalt is hallhatnak a nézők. Senki nem megy haza, cikkíró is csak kisompolyogna a folyosóra egy telefonhívás miatt, de egy szerfelett határozott tekintetű szervező asszony mutatóujja egyetlen határozott lendítésével visszaparancsolja az ülőhelyre.

Ákoson látszik, hogy maradt benne sztori, így szerelés közben magához kap egy mikrofont, és tart egy rendes, spontán stand-up fellépést, úgy tíz percben elmesél egy összetettségében is szórakoztató történetet egy londoni koncertről és utórezgéseiről. A számok alatt a hatkor beültetett, este tízre sem túl bágyadt közönség fele felállva tapsol, ünnepel, ezt elégedetten konstatálja a házigazda is: nagyjából ennyi az egész, jól kell megválogatni a vendégeket, azok érkezési sorrendjét, és akkor nem is megy haza senki a végéig.

Olvasnivaló: interjú Fábry Sándorral