Harminc százalék a túlélésre, hetven a halálra

Hiába gyakorolja a vívást jó ideje, ha valaki jól bánik a karddal, akkor másodpercek alatt végezne vele - állítja Kit Harington. A Trónok harca Havas Jonja imád Izlandon forgatni, mert ugyan rettentő hideg van, de a helyi emberek nagyon jó fejek. A Vadak tábora lenyűgözte, és máig megilletődik, ha elballag mellette egy jó kétméteres statiszta, Másnak, zombinak öltözve.

Milyen körülmények között látjuk viszont az ön által alakított Havas Jont a harmadik évad első epizódjában?

Meglehetősen szorult helyzetben láttuk utoljára Havas Jont. Megölte Félkezű Qhorint, és reménykedett, hogy ezzel sikerül bebizonyítania a Vadaknak, hogy közéjük tartozik. Így most valójában kém a Vadak táborában. Szerencséjére hű támogatója is akad, Ygritte, akinek a szavára erősen adnak a Vadak, de nem igazán lehet tudni, mi lesz a sorsa. Az már bizonyos, hogy találkozhat Mance Rayderrel, de kétséges, hogy Mance elfogadja-e, és hisz-e majd neki. Jon tehát kénytelen belemenni egy helyzetbe, ahol érzése szerint harminc százalék az esélye a túlélésre, és hetven a halálra. Szóval nem igazán van biztonságban! Távolabb van a szülőföldjétől, mint valaha, messze kívül a komfortzónáján...

Mi a karakter küldetése?

Eleinte egyértelmű számára, mit kell tennie: úgy érzi, jóvá kell tennie a hibát, amelyet elkövetett. Magát okolja az Éjjeli Őrség többi tagja, köztük Félkezű Qhorin haláláért. Nem ölte meg Ygritte-et. Mindenkit bajba sodort, aztán magukra hagyta őket. Jóvá kell tennie a vétkét, mégpedig úgy, hogy összeszed annyi információt, amennyit csak tud, majd visszatér a Falra, és átadja a Fal parancsnokának - ha ott találja. Úgy érzi, ez a feladata.

Meginog akárcsak egy pillanatra is az Éjjeli Őrséghez való hűségében?

Eleinte hű marad az Őrséghez, de ahogy a történet halad, látni fogjuk, hogy időnként elmosódnak számára a határok. Megérti, hogy a Vadak nem gonosz nép, ahogy azt mindig mondták neki, és sok szempontból könnyebb lenne, ha ezentúl közéjük tartozna. Vajon ezt az utat választja majd?

Havas Jon olyan embernek tűnik, aki mindig azért küzd, hogy elfogadják. Így látja?

Igen. Az első évadban láttuk, ahogy az Éjjeli Őrségben végre megtalálja a helyét. Soha nem volt igazán Stark - bármennyire szerette is az apját és a testvéreit, valójában mégsem volt közülük való. Mindig is szeretett volna tartozni valahová, és az Éjjeli Őrségben végül teljesült is ez a vágya, de még ott is csak Fattyúnak és Lord Havasnak szólították. Egyáltalán nincs könnyű helyzetben, úgyhogy szerintem megbocsátható, ha szeretne a Vadak közé tartozni: hogy feledhesse fogadalmait, nőkkel hálhasson, családja lehessen, és a saját életét élhesse a Falon túl. Nehéz döntés vár rá. Egy magafajta fiatalember számára igencsak sivár az élet az Éjjeli Őrségben.

Hogyan alakul Ygritte és Jon kapcsolata? A lány játszadozik Jon érzéseivel.

Szerintem Jon elsősorban nem azért nem ölte meg a lányt, mert nem akart meggyilkolni egy nőt - egyértelmű, hogy kezdettől fogva vonzódik Ygritte-hez. Amint először egymás szemébe néztek, Jon azonnal érezte, hogy megmozdul benne valami. A lány is ugyanígy érzett, megszületett egy érzelem, és ez csak még tovább nehezíti Jon helyzetét. Érdekes lesz követni, hogyan alakul a viszonyuk az epizódok során, már csak azért is, mert egyfolytában viaskodnak egymással, és Jon minduntalan veszít. Rémes az a nő! (nevet)

Fizikailag is megküzdenek?

Nem, csak szavakban, de folyamatosan. A lány szüntelenül zsörtölődik és veszekszik vele, Jon pedig elhajtja. Tipikus tinédzserkapcsolat: Jon tetszik neki, és ezért állandóan kellemetlenkedik vele. Ugyanakkor Jon éppen ezért marad a közelében: igazából rettentően vonzza a lány.

Zavar, elfojtás, düh - a legjobb érzelemkoktél, amelyet egy színésztől egy szerep megkívánhat, nem?

De igen! Amint elolvastam a forgatókönyvet, azonnal láttam, hogy Jonban egy sor olyan tulajdonság és érzelem lakozik, amelyet én is, és a közönség is azonnal át tud érezni. Itt van például az anyjához fűződő megannyi probléma. Fogalma sincs, ki az anyja, kívülállónak érzi magát, soha nem fogadták be, ő pedig mindig úgy érezte, bizonyítania kell. Nyilvánvaló, hogy hatalmas ambíciói vannak. Az első évadban mindig ehhez a tulajdonsághoz tértem vissza - a lelkében dúló viharhoz. Rengeteg szorongás gyötri szüntelen. Éppen ezért annyira szerencsés, hogy találkozik egy olyan nővel, mint Ygritte, aki egy kicsit kimozdítja befelé fordultságából. Egy kicsit olyan Jon számára, mint Samwell volt az első évadban - aki jött, bolondozott, megnevettette, és hirtelen megláthattuk Jon emberi oldalát. Ygritte is ugyanígy hat rá. Szüksége van arra, hogy valaki minduntalan feltörje a burkot, amellyel körülveszi magát.

Maga a forgatás, a szerep eljátszása szempontjából milyen volt a Vadak között lenni?

Volt egy remek jelenet Izlandon, amikor azt vettük fel, ahogy Jon belép Mance Rayder táborába, és a rendezői utasítás értelmében minden vadnak zordan kellett néznie Jonra. Mit mondjak, nagyon kellemetlen egy érzés volt. Mintha betolakodnék valahová, ahol egyáltalán nem vagyok biztonságban. Mindenesetre nagyon izgalmas volt felvenni ezt a jelenetet.

A Vadak főhadiszállását is Izlandon építették fel?

Igen. Ami a Falon túli világban játszódik, azt mind Izlandon forgattuk. Ami pedig a Faltól délre történik, azt Észak-Írországban. Nagyon szépen kirajzolódik az ellentét: a jég vad és kietlen birodalma a Falon túl, és a gyönyörű északír táj délen.

Milyen volt Izlandon forgatni?

Beleszerettem abba az országba. Nem tudok elég jót és szépet mondani róla. Komolyan mondom, hogy életemben nem jártam még ehhez fogható helyen. Gyerekkoromban egyszer már jártam ott osztálykiránduláson, és emlékszem, hogy már akkor is rettentően tetszett. Az izlandiak csodálatos emberek, megvan bennük az a bizonyos skandináv, északi nyugalom és érettség, de ha egy kicsit megkapargatjuk a felszínt, kiderül, hogy totál őrültek - már a legjobb értelemben! Imádom őket, az országukat, és mindenkit biztatok, hogy ha teheti, menjen el oda, mert fantasztikus.

Milyen annyi réteg szőrmét és prémet viselni jelmezként?

Körülbelül egy óra volt reggelenként teljesen beöltöznöm. Először a termorétegeket kell felvennem, aztán a síalsókat, vagyis modern ruhákat, hogy ne fázzak a többi hatalmas jelmezben. Ez egyébként fontos része a folyamatnak - az egy óra, amíg beöltözöm, tényleg segít, hogy mire a díszletek közé érek, Észak Havas Jonjának érezzem magam. Nagyon nehéz az öltözék, ugyanakkor ebben az időjárásban minden réteg nagyon fontos, mert rettentő hideg van.

Hogyan tud így egyáltalán mozogni a harcjelenetekben?

Elég fura az egész, mert farmerben, szabadidőruhában, tréningalsóban gyakorlunk, hogy a küzdős jelenetek folyamatosak, gyorsak és szépek legyenek. Aztán az ember felveszi a jelmezt, kimegy a negyvencentis hóra, és persze egyből semmi nem megy olyan szépen és elegánsan, mint a próbán. De persze nem is szabad túl elegánsnak lennie egy harci jelenetnek. Például amikor Jon megküzd Félkezű Qhorinnal, a végső összecsapás előtt már sok mérföldön át vonszoltuk magunkat a mély hóban. A rengeteg kosztümben pedig ezek után elég nehézkes megverekedni. Vagyis a jelmezek is erősen befolyásolják a körülményeket.

Sokat fejlődött a vívótudománya a három évad alatt?

Hogy mi lenne, ha igazi éles helyzetben kellene megvívnom valakivel? Azt szoktam mondani, hogy ha az illető tényleg jól bánik a karddal, akkor másodpercek alatt végezne velem. Ugyanakkor az ember tényleg megtanul valamelyest vívni. Nagyon jó érzés, hogy évadról évadra egyre természetesebben fogatom a kardot.

Az előző évad végén tömegesen jelentek meg a Mások. Mit gondol arról, hogy a Trónok harcá-ban nagyobb súlyt kaptak a természetfeletti erők?

Az első évadban mindenki azt mondta, "igazán szuper a Trónok harca: fantasyregény, de nincs benne varázslat. Tényleg teljesen a valóságra épül." Aztán, ahogy haladunk a történetben, kezd megjelenni a mágikus elem - ahogy a könyvekben is - és idővel sok fura lénnyel találkozunk: szellemekkel, boszorkányokkal, sárkányokkal. Szerintem ez az egyik legizgalmasabb dolog. Az ember észre sem veszi, ahogy elragadja a történet, és egyszer csak igazi fantáziavilágban találja magát sárkányok és jeges zombik között - de mindezt nagyon okosan adagolva. Számomra valójában éppen erről szól a sorozat: arról, ahogy az emberek világai széthullnak. Egy nyugodt és biztonságos világban kezdődik a történet, de mire eljutunk a mai helyzetünkbe, mindenkinek az élete darabokra hullik a mindnyájunkat körülvevő mágikus erők működése miatt, valamint mert közeleg a tél. Minden a darabjaira esik szét. Éppen ezt szeretem ebben a sorozatban.

Többet kellett a zöld háttér előtt dolgoznia?

A Trónok harcá-ban annyira kevés a zöld hátteres jelenet hogy az szinte hihetetlen. Ha valamit meg lehet csinálni a valóságban, akkor biztos, hogy úgy veszik fel. Persze ha mindenképpen kell, akkor használnak zöld hátteret, de alig van jelentősége. Ezért aztán az emberrel történnek fantasztikus dolgok, például amikor kint van a helyszínen, és egyszer csak elsétál mellette egy két méter húszas fickó szellemként.

Ebben az idényben melyik díszlet vagy helyszín ragadta meg leginkább?

Minden évadban van valami, amitől extázisba esem. A mostaniban az a jelenet volt ilyen, amikor Izlandon belépek a Vadak táborába. A forgatáshoz felépítettek egy sátorvárost, és több száz helyi statisztával dolgoztunk együtt. Fantasztikus és gyönyörű volt.

Ha megtehetné, mely másik szerepet játszaná el szívesen?

Mindig nagyon tetszett Tyrion alakja. Persze nyilván nem tudnám eljátszani, ráadásul szerintem Peter fantasztikusan alakítja. Amikor a könyveket olvastam, mindig imádtam a Havas Jonról szóló részeket, mert tudtam, hogy őt fogom játszani. Ugyanakkor a Tyrionról szóló fejezetek is nagyon tetszettek. A két hős közötti kapcsolat dinamikája is nagyon érdekes, mivel kifejezetten kedvelik egymást. Ahogy én látom, mindketten kívülállók.

Az interjút az HBO-tól kaptuk. Az [origo]-nak Daenerys hercegnő megformálója itt nyilatkozott, Peter Dinklage-interjúnkat itt találja, az íróval készült anyagunkat pedig itt.