Egy szuperhős sem mindig szuper

Az amerikai kultúra szerves része a szuperhőskultusz, amely olyan emberekre vagy emberfeletti lényekre irányul, akik különleges képességeik révén állandóan megmentik a bajba jutottakat. Még egy szuperhős sem mindig szuper azonban, köztük is vannak béna alakok, akiknek - használhatatlan képességük vagy kinézetük okán - sehogy sem sikerül kivívniuk az emberiség tiszteletét. Íme öt menő és öt béna szuperhős a tévéből, persze szubjektíven válogatva.

Akik mellett nem izgulnánk

Batman

A harmincas évek végén keletkezett karakter először 1966-ban került képernyőre, az Adam West főszereplésével készült változatot a Viasat mutatta be itthon. Miután képregényhősről van szó, kézenfekvő, hogy több rajzfilmsorozat is foglalkozik vele: 1992-ben elkészült a Batman: The Animated Series, 1997-ben a The New Batman Adventures, 1999-ben pedig az ötvenkét epizódot megért Batman Beyond jött ki ugyanattól a szerzői csapattól.

Superman

A szuperhősök közül először Superman ihlette meg a tévéseket, az Adventures of Superman - melyben George Reeves öltötte magára a jelmezt - 1952-ben indult, és a műfajban jó teljesítménynek számító hat évadot, 103 epizódot ért meg. Ennél is jobban megy az ifjú Superman kalandjait bemutató Smallville, amely már a tizedik évadját kezdte az ősszel. Futott még a Lois és Clark: Superman legújabb kalandjai (a Született feleségek későbbi sztárjával, Teri Hatcherrel), és természetesen a Kryptonról származó kolléga is kapott rajzfilmsorozatot, 1996-tól négy éven keresztül ment a Superman: The Animated Series.

Pókember

A képregények tévés adaptációinak aranykorát a hetvenes évekre tehetjük, ekkor került képernyőre a Pókember történetét feldolgozó a Csodálatos Pókember is, Nicholas Hammond főszereplésével. A sorozat aztán tizennégy rész után befulladt, nem találkozott a rajongók ízlésével, akik sok karaktert hiányoltak az adaptációból. A későbbiekben a sztorinak több tévés változata is készült, de a nagyfilmek mellett valahogy egyik sem vált sikeressé - maga a karakter ettől azonban még menő marad.

Hulk

Jóval sikeresebb volt annak idején a Hulk-ból készült tévésorozat (The Incredible Hulk, 1978), mely Bill Bixby főszereplésével öt évig bérelte ki magának a helyet a képernyőkön - annak ellenére, hogy a zöld szörnyeteg Jekyll és Hyde-szerű kalandjai képregényben közel sem olyan sikeresek, mint a Pókember. A megvalósítás, illetve az adaptáció pontossága azonban sokak kedvencévé tette a figurát.

Flash

A világ leggyorsabb emberéről 1990-ben készült egy sorozat, John Wesley Shipp (Dawson apja a Dawson és a haverok-ban) főszereplésével. A kettős életet élő szuperhős csak egy évadot töltött el a nézők otthonaiban, mégis nagy rajongói bázis épített ki magának - rövid életét a kritikusok azzal magyarázták, hogy a sorozat túl komplex volt az átlagos néző számára.

---------------------------------------

Akik nem sokat segítenének, ha baj lenne

Nightman

Johnny Domino szaxofonos egy villámcsapást követően tesz szert különleges képességére: telepatikus úton kapcsolatba tud lépni a Gonosszal - ezt persze arra használja, hogy egy lépéssel előtte járjon. A történetből 1997-ben készült sorozat (Matt McColmmal a főszerepben), melyben a főhős - az üldözések szünetében - testhez tapadó pólóban fújja a szaxofont különféle éjszakai bárokban.

Atom Anti

Egy hangya mint szuperhős? Már az ötlet is különös, amivel a Hanna-Barbera rajzfilmgyártó cég állt elő 1965-ben: Atom Anti ereje valamilyen laborbalesettől sokszorozódott meg, olyannyira, hogy a rendőrség már nem is végzi a dolgát, miután a kisméretű szuperhős mindenkit elintéz. Ellenfelei között olyan rémes alakokkal találkozhatunk, mint a Karate Hangya vagy a Vérengző Bolha.

Phoebe Halliwell

A Bűbájos boszorkák legcsinosabbika (Alyssa Milano alakításában), akinek képességei azonban hagynak némi kívánnivalót maguk után: míg testvérei tárgyakat mozgatnak, robbantgatnak és fagyasztgatnak, pusztán az akaratuk erejével, addig Phoebe csak látomásokat kap néha. Az ő kunsztja mindössze az empátia, melynek segítségével csupán át tudja érezni, hogy mások mit éreznek.

Hiro Nakamura

A Hősök sci-fi-mániás programozója, aki hősként is pont úgy néz ki, és úgy is viselkedik, mint egy sci-fi-mániás programozó. Az átlagemberek közül, akik hirtelen rájönnek, hogy valamilyen különleges képesség birtokába kerültek, Hiro az egyetlen, aki örömmel veszi felfedezését, és egyből hősies dolgokra szeretné használni, hogy tud az időben utazni.

A Mosómedve

Egyszeri szuperhős, a South Park egyik epizódjában tűnik fel Eric Cartman alteregójaként - a dagi kissrác egy ideig ugyanis egy mosómedve-jelmezben próbálja megtisztítani a várost a bűnözőktől. Hőstetteit azonban senki nem ismeri el, és így senki sem kíváncsi arra, hogy kit rejt az álruha: Cartman bármennyire is szeretné már felfedni kilétét, South Park lakóit inkább a rivális szuperhős, Mysterion érdekli.