Csövesek is felismerték az x-faktoros Szabó Mariannt

Nem tört össze a szombati show után, és javában szervezik a koncertet azoknak, akik a huszonnégy között estek ki az X-Faktorból. Furcsának találta, hogy utcán élő hajléktalanok is felismerték őt, amint egy színház előtt ácsorgott, az ismertséget pedig mihamarabb kamatoztatná: már csütörtökön stúdióba vonul, hogy felénekljen egy dalt. Szabó Mariannt telefonon kaptuk el, miközben taxiban utazott.

Sokan úgy látták, hallották, hogy Shodeinde Dorka a párbajt feladta, hamis volt. Nem bánt, hogy mégis neked kellett menned?

- Nem láttam az előadását élőben, takarásban voltam. Visszanéztem, de ha csak annyira hallotta az alapot, amennyire én az enyémet, akkor nagyon nehéz dolga volt. Nem hinném, hogy feladta a versenyt, inkább a rutin hiánya lehetett. Nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel. Lehet, hogy más másként látja, nekem ez a véleményem.

Rekedt a hangod. Alapból?

- Folyamatosan beteg vagyok, az első héten megfáztam, majd folyamatosan ráénekeltem. Ödémám volt, a gyulladás miatt sós vizes gargarizálást javasoltak, énektanárom, Fábián Juli ajánlott teákat, gyógykészítményeket, de kaptam sópipát is, ami szinte egy hordozató sóbarlang.

Csalódott vagy, hogy nem jutottál a hármas döntőig?

- Időm sem volt átgondolni az egészet, annyi minden történik velem. Épp most beszéltem a lányokkal, Vecával, Katival, hogy míg ők a szombati show-ra készülődnek, én holnap már stúdióba megyek, hogy felénekeljem saját dalomat, a legjobb barátnőmmel, Mazsival, Samu Krisztával. Ő kiesett sajnos a legjobb ötvennél, ő volt a lány, aki AC/DC-t énekelt a műsorban. Mazsi írta a szöveg nagy részét, egy kis részét én, Popovics Gyuri pedig a zenét szerezte.

Most duettben leszel tehát, utána viszont szólóban?

- Nem hinném, hiszen csapatjátékos vagyok, kell valaki mellém, aki oldalba rúgdos. Zenekarral fogok fellépni, és azt hiszem, hogy a régi zenészbarátok meg is haragudnának, ha hátat fordítanék nekik. A kiesés óta egy szabad percem nem volt, így csak a jövő héten hívom majd telefonon az embereket, addig agyalok egy jó összeállításon - és persze az sem mindegy, ki ér rám, ki szeretne velem színpadon lenni. Szervezkedős időszak ez, mert most épp a huszonnégyből kiesetteknek próbálunk lekötni koncertet, de úgy, hogy ne verjék át őket. Most keressük a megfelelő helyszínt. Nem biztos, hogy mind a tizenkét kiesett eljön, de nagy részük igen. Szirota Dzsenifernek például rengeteg fellépése van: előtte is voltak meghívásai, de most, hogy megmutatta magát a tévében, még többen hívják.

Nagy Feró volt a mentorod. Miben segített?

- Nem csak a mentorom volt ezekben a hetekben, hanem a pótapukám is. Mindig, mindenben segített, sok jó ötletet adott: több olyat, amire nem gondoltam, de jól működött a színpadon.

Van olyan emlék, amit biztosan nem felejtesz el?

- Nem volt egy, igazán katartikus pillanat, inkább álom, egy hatalmas álom volt az egész. Amikor a stúdiót először bejártuk, minden elvarázsolt: "csípjetek meg!" - mondtam a többieknek, hogy tudjam, nem álmodom, annyira szép, monumentális a díszlet.

Pedig láthattál hasonlót, a brit X-Factor-ban.

- Bár a londoni O2-arénában volt a meghallgatás, de annak csak egy szobájában voltam. Egy barátom hívására költöztem ki, vele indultam duettben. Ő már régóta kinn él, az előző versenyen egyedül indult, de nem jutott tovább, ezért gondolta, hogy duettben talán megjön a siker. Szerkesztőségi válogatás volt tehát, a nagy zsűri elé nem kerültem be. Utána hazajöttem, vártam, majd kiderült, hogy továbbjutottunk. Azt hittem, vicc, de megjött a repülőjegy, utaztam is vissza menten. Gyakoroltunk, de a következő körben sajnos kiestünk. Úgy három hónapot voltam kinn összesen, egy megszakítással. Dolgoztam kinn, azaz olyan munkám volt, amit mások is annak hívnak: korábban soha nem volt lehetőségem úgynevezett normális munkára, de kinn egy gyrosétteremben vittem ki az italokat, vettem fel a rendeléseket. Jellemző, hogy ott is délután fél ötre kellett menni, ami nem is baj, mert éjszakázós típus vagyok.

Azért dolgoztál korábban is, itthon karaoke-műsorvezető vagy. Ebből meg lehet élni?

- Lehet, de nekem nincsenek nagy igényeim, nincsenek törlesztőrészleim. Igaz, hogy néha számolgatni kellett a forintokat, főleg a nagyobb számlák befizetése után... Kocsim sincs, arra sem kell költenem. Mindenesetre az énekesi karrier most a legfontosabb, de a karaoke valamilyen szinten megmarad. Vannak helyek, ahol olyan régóta dolgozom, hogy havonta legalább egyszer el kell mennem, és baráti kapcsolat, közös síelés is köt a tulajdonoshoz. Persze olyan intenzitással nem tudom majd csinálni a karaoke-műsorokat, mint korában, de nem szakítok teljesen a múlttal.

Olvastam, hogy azért kezdtél énekelni egy nyíregyházi, iskolai kórusban, mert teszett egy fiú onnan.

- Mit tetszett! Halálosan szerelmes voltam belé, de aztán nem lett mély kapcsolat, csak barátság. Duettet is énekeltünk. Ő sajnos már nincs, autóbalesetben meghalt.

Megismernek már az utcán?

- Igen, az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor vártam a Thália Színház előtt, majd odajött két csöves, két hajléktalan, hogy nem én vagyok-e az a lány az X-Faktor-ból. Aranyosak voltak. Pénzt nem, csak cigarettát tudtam adni nekik.

A produkció nem akarta leszoktatni a bagósokat?

- Nem szóltak nagyon bele. Mindenki úgy rontja el a hangját, ahogy akarja.