Visszatért Bors Máté és Láng Vince

A Magyar Televízió szombattól újra ad két klasszikus magyar sorozatot: 16.30-tól a Bors, 17.25-től pedig az Egy óra múlva itt vagyok első epizódját tekinthették meg az m2 nézői, Bors Máté és Láng Vince is visszatért tehát a képernyőre.

A Bors-sal és az Egy óra múlva itt vagyok-kal két olyan sorozatot kínál nekünk az MTV, amely a hatvanas, hetvenes évek fordulóján készült, de - a fordulatos cselekményvezetésnek és a remek színészi alakításoknak köszönhetően - ma is élvezhető. Mindkét széria háborús időkben játszódik: a Bors közvetlenül az I. világháború után, az Egy óra múlva itt vagyok pedig a II. világháborút megelőző években - elsősorban a történelmi témák kedvelői fogják tehát figyelemmel követni a műsorokat. Sőt némi alapismeret kell is a cselekmény megértéséhez, a Bors-nál például nem árt, ha tudjuk, hogy ki az anarchista és ki a bolsevik, illetve, hogy mi a különbség a fehér és a vörös terror között.

Az 1968-ban készült Bors alapszituációja viszonylag egyszerű: egy csapat magyar együtt szökik meg az orosz hadifogoly-táborból, ahonnan különféle balhéik miatt Szibériába akarják őket átvinni. A szökés természetesen sikerül, de hőseinkre további kalandok, leküzdendő akadályok várnak, tizenöt részen keresztül. Ezeket érzékeltetendő, elég megemlíteni, hogy rögtön az első epizódban elromlik a fék a menekülésre használt vonaton (a címszereplő Bors Máté ugyanis civilben mozdonyvezető), majd cirkuszi előadást kell tartaniuk egy csapat anarchista előtt (mivel történetesen épp egy cirkuszi vonatot sikerült elkötniük), de emellett még a melléjük szegődött bolsevikok bajtársait is segítenek kimenekíteni a börtönből.

Az izgalmas történetet remek karakterek támogatják, kezdve Bors Mátéval (a még hollófekete hajjal parádézó Sztankay István), aki a fogolytáborban is megszerzi a legjobb ételeket és a legjobb nőket (például Pécsi Ildikót, még a mosóporreklám előtti időkből). A társasághoz tartozik a kissé bugyuta Vincze Jóska (Madaras József), az értelmiségi, civilben latintanár Dániel Ede (Antal Imre, akinek zongorajátékát is megcsodálhatjuk) és a bolondos öregember, Sandri bácsi (Rajz János) is. A fentiek mellett ráadásul olyan színészek tűnnek még fel, mint Koncz Gábor, Bujtor István, Zenthe Ferenc, Csákányi László, Garas Dezső, Kern András vagy a Lópici Gáspárként ismert Szilágyi István.

Az Egy óra múlva itt vagyok-ban is egy karakteres színész, Harsányi Gábor játssza a főszereplőt, Láng Vincét. Az 1971-ben készült sorozat hősét a magyar Surdának is tekinthetjük, miután ugyanazt az ügyeskedő kisembert testesíti meg, mint jugoszláv társa. A történet 1937-ben indul, Lángra ekkor épp jó idők járnak, hisz egy gróf mellett kap sofőri állást - hamar kirúgják azonban, és egy kevésbé felemelő munkakörben, köztisztasági felelősként láthatjuk viszont. Hősünk aztán - zavaros történelmi helyzetben kóvályogva - börtönbe kerül, a titkosszolgálat is fel akarja használni, végül a nácik ellen szerveződő ellenállás egyik kulcsfigurája lesz - jobbára akaratlanul.

A fordulatos cselekmény tehát itt is megvan, bár Láng Vince jóval passzívabb, mint Bors Máté: a kalandokat nem annyira ő irányítja, inkább csak sodródik az eseményekkel - köztisztasági felelőssé is úgy válik, hogy betegtársa egyenruhájában szökik meg a kórházból, később pedig a történelem darálja be, vagyis a politikai helyzet, amit képtelen átlátni. A történet az Egy óra múlva itt vagyok esetében is tizenöt részen keresztül zajlik, Harsányi mellett pedig olyan "nagy öregek" jelennek meg kisebb-nagyobb szerepekben, mint Gobbi Hilda, Őze Lajos, Bessenyei Ferenc, Márkus László vagy Kállai Ferenc.