Vágólapra másolva!
Május utolsó vasárnapján tartjuk a gyereknapot, amikor mindenféle ajándékkal és programmal igyekszünk gyermekeink kedvében járni, de természetes, hogy ezen a napon sem engedünk meg nekik mindent. Ahogy valós barátaikat megszűrnénk (vagy meg is szűrjük), úgy számos olyan képzeletbeli alak is van, akivel nem szívesen eresztenénk össze őket. Öt rajzfilmfigura, akitől ilyen-olyan okból a legtöbb szülő eltiltaná a gyerekét.
Vágólapra másolva!

Mohó Jojó

Egy gonosz majom, aki olykor az emberiség leigázására tör, így érthető módon nem lenne a legjobb társaság gyermekünk számára. A Pindúr Pandúrok legnagyobb ellenfele, aki a szuperhős kislányok megteremtéséig egyszerűen Jojó volt, és a professzornak segédkezett a laboratóriumban. A lányok "születésekor" azonban - egy vegyszer hatására - megalomán őrültté változott, akinek hatalmas agya van, és ettől még veszélyesebbnek számít. Gonoszsága ellenére tud normálisan is viselkedni, nem biztos, hogy egyből kiszúrnánk a defektjeit, ha mondjuk átjönne a gyerekhez játszani: egy epizódból az derül ki, hogy civil állása is van (séfként dolgozik egy japán étteremben), és a zöldségesnél sem lopja, hanem rendesen megveszi a reggelire valót.


+ + +

Johnny Bravo

Ha a szó szoros értelmében nem is, de viselkedését tekintve szintén egy majom a hiú és beképzelt aranyifjú, Johnny Bravo - ki szeretné, hogy a gyermeke is ilyenné váljon? Bár a rajzfilmben egy kislány, Kicsi Suzy választja őt játszótársnak, a valóságban talán inkább a kisfiúkra lenne hatással, akik a Johnnyval való ismeretség után elhanyagolnák a tanulást, és soha többé egy könyvet nem vennének a kezükbe. Helyette naphosszat az edzőteremben lógnának, hogy Johnnyéhoz hasonló felsőtestre tegyenek szert, maradék idejükben pedig a tükör előtt vagy a lányok szemében csekkolnák az eredményt. Ráadásul egy idő után elkezdenénk gyanakodni, hogy Johnny állandó csajozási mániája csak álca, mivel furcsállnánk, hogy huszonéves létére a fiunkkal lóg.


+ + +

Herbert

Ugyanez lenne a probléma (immár egyértelműen) abban az esetben, ha a Family Guy öregembere, Herbert a mi utcánkban lakna és napi kapcsolatba kerülne fiunkkal. A vénséges vén pedofil állandóan köntösben mászkál, és mindenféle ürüggyel megpróbálja becsábítani a házába a környéken lakó fiatal fiúkat, így a Griffin család gyerekét, Christ is. Az ő esetében sikerül is neki, hisz van, hogy Chris betöri az ablakát, és aztán kénytelen ledolgozni a kárt; egy időben pedig újságkihordóként dolgozik, így naponta megfordul Herbertnél - sőt egy epizód álomképében össze is jön, romantikusan táncol a furcsa pár. A Csillagok háborúja sorozatbeli paródiájában Herbert játssza Obi Wan Kenobit, aki azon örvendezik, hogy láthatja Luke (Chris) csinos és izmos testét.


+ + +

Dexter

A tanulást tekintve Johnny Bravóhoz képest a másik véglet Dexter - no nem a szociopata nyomozó, hanem rajzolt névrokona, a saját laboratóriummal rendelkező zsenigyerek. Azt sem nagyon szeretnénk, ha gyermekünk egy ilyen csodabogárral barátkozna, sok sorozatgyilkos is kezdte úgy a "pályáját", hogy a pincében barkácsolgatott naphosszat. Dexter viselkedése ráadásul más szempontból is utal ilyesféle jövőre: ha valami nem úgy sikerül, ahogy ő eltervezte, teljesen kikel magából, dühkitöréseit a családja is nehezen tudja kezelni. Persze ha nem képzeljük mögé a gyilkos potenciált, Dexter akkor is nagyon fura (például miért jár állandóan fehér köpenyben?), a szomszédok előtt sem venné jól ki magát, ha állandóan vendégül látnánk.


+ + +

Dennis, a komisz

Végül egy kézenfekvő eset, amikor azért tiltanánk el gyerekünket valakitől, mert nyilvánvaló, hogy az illető társaságában előbb-utóbb a javítóintézetben kötne ki. Annyi balhét nem nagyon csinált még rajzfilmes gyerek, mint Dennis Mitchell, így bizonyára nem vennénk szívesen, ha fiunk-lányunk vele lógna. Arról nem is beszélve, hogy Dennis, ha épp nem rosszalkodik, akkor is bőven sok egy szülőnek: sohasem látjuk például rendesen menni, mindig fut, illetve a gördeszkáján vagy a biciklijén száguldozik; amúgy pedig mindent összepiszkol, összetör, elront. A kis rosszcsont nemcsak a nyolcvanas évek rajzfilmsorozatában, de képregényben, könyvben, élőszereplős sorozatban, nagyfilmben és videojátékban is borzolta környezete (és az olvasók/nézők/játékosok) idegeit.