Vágólapra másolva!
"Ez a mai nap kicsit más / Angyalbőrben minden kicsit más" - sokan bizonyára a mai napig emlékeznek a dalszövegre, pedig az már több mint húsz éve született. A kissé idétlen, bárgyú, valóságtól elrugaszkodott, de a maga korában még szórakoztató Angyalbőrben azonban nemcsak egy slágert adott az országnak, de kis túlzással egy fiatal színészgenerációt is, melynek tagjai ezzel a sorozattal váltak szélesebb körben ismertté. A szériával és a katonasággal kapcsolatos emlékeit elevenítette fel az [origo]-nak Kálid Artúr. 
Vágólapra másolva!

Az 1988-ban készült Angyalbőrben a Magyar Honvédség (erősen megszépített) mindennapjait mutatta be, így a sorkatonaságot már megúszók is megtanulhatják belőle, hogy miként kell fejben sakkozni a fogdában, vagy hogy mi a teendő egy parancsot megtagadó, érzelgős honvéddel - sőt a figyelmes szemlélő akár lóversenyes fogadási technikákat is elsajátíthat a sorozatból.

A széria elég nagy sikert aratott annak idején, hisz a katonai környezet a teljesen eltérő karakterek összeeresztése mellett arra is lehetőséget adott, hogy viccet csináljanak belőle. Na persze csak finoman, hiszen az Angyalbőrben kicsit propaganda is volt, az átalakulás előtt álló honvédséget kívánta népszerűsíteni azzal, hogy bemutatta, milyen jópofa dolgok történnek a katonákkal. Ezt a vonalat erősítette a Moho Sapiens bevezetőben említett főcímdala is: a fárasztó kiképzések bemutatása mellett a refrén már arról szólt, hogy van "csupa formás gyönyörű lány / akik kedvelik a bakát".

Maguk az igazi bakák - legalábbis akik a csobánkai (a történet szerint vasbogdányi) kiképzőbázison gyakorlatoztak - bizonyára nem örültek túlzottan a sorozat megjelenésének, a két rendező, Szurdi Miklós és Gát György ugyanis nem találta elég látványosnak a kiképzés körülményeit, ezért egy valóban embert próbáló pályát építtettek a régi helyére - ami aztán úgy is maradt, így szegény honvédeknek ezután már a nehezített akadálysort kellett teljesíteniük.

A forgatás idején a valóságban is a sorkatonai szolgálatát teljesítette Kálid Artúr, aki - akkor még Békési-Kálid Artúrként - Póst, az érzékeny hárfaművészt játszotta. A színész ma inkább színpadon játszik (egy időben a Vígszínház tagja volt, majd szabadúszó, 2008-tól pedig a Bárkában játszik), volt Ádám Az ember tragédiájá-ban, valamint a S.Ö.R.-ben és a G.Ö.R.CS.-ben is szerepel. A kilencvenes évek vége felé feltűnt olyan tévéjátékokban, mint az Istálló vagy a Szabadság tér 56., A boldogság színe című filmjét pedig október 17-én láthattuk az m1-en.

"Szerintem többen is elmondhatjuk, hogy az Angyalbőrben a lehető legjobbkor jött, egy olyan pályaindítás volt, ami a mai napig hatással van ránk. Sokan panaszkodnak, többek között én is panaszkodhatnék, hogy nagyon kevés mostanában a tévés megjelenési lehetőség, viszont ezt a sorozatot állandóan ismételgetik, így nagyon sokan a mai napig onnan ismernek. Hozzátenném persze, hogy közben volt egy Ki mit tud? is, és a kettő egymást egészen megerősítette" - mondja Kálid Artúr, amikor arról kérdezzük, hogy színészként mit adott neki az Angyalbőrben.

Szerencsére nem azonosították sokáig Pós szerepével, mert a sorozattal párhuzamosan már elkezdte a főiskolát, és - a többiekkel együtt - nemet mondott egy lehetséges folytatásra. "Gát György, aki ennek a producere és a rendezője volt, felajánlotta rögtön, hogy a főiskola helyett csináljunk folytatást. Ha akkor mi abba belemegyünk, és nem a nehezebb utat választjuk, akkor vélhetően egy Kisváros- vagy Família Kft.-szerű népszerűséget hozott volna hosszú távon, meg anyagi biztonságot és minden egyebet, de mi a főiskolával a másik utat választottuk. Nem határolt be tehát különösebben a szerep, egy általános ismertséget hozott, de nem volt olyan, hogy az utcán utánam kiabáltak volna, hogy Pós" - emlékszik vissza a színész.

Kálid és egykori karaktere között amúgy sincs túl sok hasonlóság, mint ahogy a valódi sorkatonai szolgálat és a sorozatban látottak között sincs. "Ami összefügghet a katonasággal, az az élmény, amit szerintem minden katona átélt: hogy hogyan lehet minél többet linkelni, és viszonylag egészségesen megúszni az egészet. Ebben a sorozat elég vad ötleteket mutatott fel, de a saját életemben is volt erre alkalom. Én például kihasználtam, hogy nekem akkor volt a Ki mit tud?-nak a hajrája, és a parancsnokunktól kaptam egy olyan ígéretet, hogy ha a kiképzés, vagy egyáltalán, a laktanyai lét akadályozza a felkészülésemet, akkor nyugodtan szóljak. Így nem mentem el 7 km-es menetgyakorlatra, mert nem volt hozzá kedvem, de rá tudtam fogni arra, hogy nekem készülnöm kell."

A többiek is leszereltek

A szerb származású Rabót, pontosabban az őt játszó Szerednyei Bélát már az Angyalbőrben idején sem kellett bemutatni senkinek, hisz négy évvel azelőtt a címszereplő szerelmét alakította a Lindá-ban. A színész azóta - csupán a tévés szerepeket említve - feltűnt többek között a Pasik-ban, illetve a két főszereplő, Gálvölgyi János és Bajor Imre show-iban; Nils Holgerssonnak és a Hupikék törpikék Tréfijének pedig a hangját kölcsönözte.

A kiskatonák és Karádi őrmester (Usztics Mátyás)

Szerednyeivel ellentétben a szakasz műszaki zsenijét, Édert játszó Rajkai Zoltán az Angyalbőrben nyomán vált ismertté, a filmművészetit is csak öt évvel a sorozat után végezte el. A diploma megszerzése után a Katona József Színházhoz szerződött, amelynek azóta is tagja. Olyan filmekben láthattuk, mint a Presszó, a Rosszfiúk vagy legújabban Mátyássy Áron szakmai és közönségsikereket egyaránt bezsebelt alkotása, az Utolsó idők; emellett játszott az HBO Magyarország saját gyártású sorozatában, a Született lúzer-ben is.

Görög Lászlóról (az eminens katona, Szabó Dezsőke alakítója) jó ideig Hernádi Judit párjaként hallhattunk, de persze színészként is megállta a helyét: számos filmben feltűnt (Szamba, Franciska vasárnapjai, Presszó), a Filmmúzeumon pedig műsort vezet Páratlan évek címmel. A produkció civil szemmel, a nézők emlékei alapján ábrázolja az 1945-től egymást követő "páratlan éveket", vagyis 1945-öt, 1947-et, 1949-et és így tovább, egészen a nyolcvanas évekig.

Az Angyalbőrben főcíme:


Görög László a Família Kft.-ben Kriszta barátját, Lacit játszotta, és az Angyalbőrben után itt láthattuk komolyabb szerepben egykori "szakasztársát", Juhász Illést is. Ő a katonai sorozatban Klammer Pétert alakította, aki igen félénk a lányokkal szemben, így társai kezdetben arra gyanakodnak, másmilyen lehet a nemi irányultsága. A Família Kft.-ben is egy hasonlóan mulya karaktert jelenített meg, ő volt Kövér Vili, akit rendszeresen tarkón csaptak egy "Vili, te nagyon hülye!" felkiáltással. Usztics Mátyás a Nemzeti Kamara Színház igazgatója, a Magor-mozgalom és a Magyar Gárda Egyesület alapítója. Korábban a Kisváros-ban is láthatták sokat a nézők.

Mészáros Zoltán 1990 után több német produkcióban szerepelt, például 2009-ben a Das experiment-ben. 2003-tól kezdve sokat rendezett, főleg rövidfilmeket, 2006 óta számos hangoskönyv készült segítségével. Színházban játszott Szolnokon, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Münchenben, többek között.

A katonákat alakító színészek között ott volt még többek között Dózsa Zoltán (a börtönviselt Géczi), Faragó András (a falánk Mamut) és Bede Fazekas Szabolcs (a társaság egyetlen családos tagja, Csergő), egy másik szakasz katonái között pedig például Kálloy Molnár Pétert vagy a tavaly elhunyt Selmeczi Rolandot is láthattuk.