Egy vasa sem volt a fess vőlegénynek

Ha a magyar ember párválasztó valóságshow-ra gondol, akkor minden bizonnyal a Nagy Ő ugrik be neki Noszály Sándorral vagy Molnár Anikóval. Igen, a klasszikus forma adott, az öltönyös fess fiatalember rózsákat ad át az őt megigézve figyelő hölgyeknek, hogy a végére - Hegylakó módjára - csak egy maradjon. Viszont hiába népszerűbb, mint valaha a The Bachelor, az ősanya, Amerikában, már közel sem csak a klasszikus formulával dolgoznak a párválasztós valóságshow-k.

Tömegrandizás

Kezdjük azzal a formával, amit idehaza is megismerhettünk az RTL Klub jóvoltából, mely elkészítette a Kísértés-t. Külföldi példaként a koncepcióra fel lehet hozni a Temptation Island-et, a Paradise Hotel-t vagy a Forever Eden-t. Kis változtatásokkal mindegyik reality a "több a több ellen" filozófiára fűzte fel a történetet, mely szerint egy elzárt közösségben (szigeten, luxusszállóban) szabadon eresztenek pár fiatalt, fiúkat és lányokat egyaránt, majd pedig várják, hogy mi történik - ha semmi, akkor persze irányít a szakmai stáb. A várakozás perceit kihívásokkal, játékokkal, konfliktusgenerálással édesítik és persze kiszavazással, aminek megakadályozása céljából nem csak Survivor-módra szövetségeket lehet kötni, hanem sokkal szorosabb kapcsolatba is lehet kerülni némelyik bentlakóval.

Tinirandizás

A műfaj egyik legalját jelentik az MTV által elterjesztett valóságshow-k, amelyeket csakis azért sorolunk ilyen mélyre, mert igazából nem áll mögöttük nagy teljesítmény, hiszen míg egy "normális" reality heti epizódokkal és 10-13 részes évadokkal operál, addig az olyan MTV-s próbálkozások, mint a Dismissed, a Date My Mom vagy a Parental Control évente több tucat, akár 100 új epizóddal is képernyőn vannak. Ráadásul más sorozatokkal ellentétben, melyek hónapokig mutatnak be egy "sztorit", az MTV-sorozatoknál a történetet le is rendezik a rendelkezésre álló 20 percben, hogy másnap új szereplőkkel folytatódhasson a játék.

Átverős randizás

Maga a hoax reality külön műfajnak számít a tévézésben, idetartozik minden olyan valóságshow, mely valamilyen szempontból egy átverésre, a résztvevők megvezetésére épül. Az egyik klasszikus példa természetesen a Joe Millionaire, mely annak idején csúcsnézettséget hozott. Az alapfelállás megszokott volt, nők versengtek egy férfiért, aki ráadásul többmilliós vagyonnal rendelkezett. A csavar a sztoriban pedig az volt, hogy a sorozat végén a befutó női játékost rádöbbentették, hogy akiért versengett, nem is milliomos, sőt, meglehetősen kispénzű illető. Ekkor már le is lehetett vonni a tanulságot, miszerint a pénzért vagy magáért az emberért küzdött az arajelölt. Hasonlóan a hoax kategóriájába tartozott az a valóságshow, melyet idehaza a Viasat 3 sugárzott, ahol is a férfiak egy bombanőért vetélkedtek, akiről a fináléban derül csak ki, hogy valójában férfi. De az Average Joe is egy átverésre épül, hiszen a beszervezett Nagy Ő csak a felvétel napján szembesül azzal, hogy nem kigyúrt macsók, hanem igazi átlagemberek versengenek majd a kegyeiért.

Temptation Island - van választék

A műfaj a humor miatt rettentő népszerű, viszont a koncepció csak egy évad elkészítésére ad lehetőséget, hiszen amint kiderül az átverés, annak híre megy, és máris a lehetetlenséggel határos feladat lenne újabb szereplők bepalizása. Persze még mindig lehetőség egyszerre több évadot leforgatni, előre dolgozni, de például a Joe Millionaire a 2. szezonra európai nőket gyűjtött össze, azt feltételezve, hogy nem hallottak a valóságshow-ról.

Ivós randizás

Manapság az egyik legnagyobb keletje a szándékosan alacsony intelligenciaszintet megütő show-knak van, az olyanoknak, mint a Flavor of Love, a Rock of Love vagy a Daisy of Love. Ezek szinte kivétel nélkül a VH1-on futnak és nagyjából arra a koncepcióra épülnek, hogy egy híres ember (Flavor Flav rapper, Brett Michael rocker) keres magának társat, azonban ezt a maga módján teszi, sok piálással és még több nyelves csókkal.

Munkában a Bachelor szereplői

A műfaj természetesen csak úgy működőképes, hogy ha a játékosokat, a Nagy Ő-ért versengőket is nagyon alaposan válogatják ki, hiszen olyanokra van szükségük a készítőknek, akik nem túl okosak, jól néznek ki, isznak (de nem kell bírniuk az italt), és minden hülyeségben benne vannak. Egy működőképes szereplőgárda összehozása után a producereknek nincs is más dolguk, mint összeereszteni a feleket és figyelni, hogy mi sül ki a káoszból. Általában még nagyobb káosz, ivászattal, ordibálással, rivalizálásokkal és a nézőt folyamatosan röhögésre vagy a szeme eltakarására ösztönző jelenetekkel.

A dating realitynek nevezett műfaj is okoz meglepetéseket, hiszen azzal még nem volt gond, hogy a The Bachelor évről évre jelentkezik újabb és újabb fess agglegénnyel, azonban azt azért valljuk meg, hogy elég fura, amikor egy egyemberes valóságshow főszereplője (lásd az ivós randizós műfaj) másodjára vagy harmadjára is nekilát szíve választottja keresésének. Furcsa egy helyzet is lett volna, ha az előbb említett két úr, akik a VH1 fennállásának legjobb nézettségét szállították műsoraikkal, rátalálta volna már az első évadban a nagy szerelemre, hiszen a siker miatt a műsort folytatni kellett volna, de az éppen a fő koncepciónak mondott volna ellent. Nem véletlen, hogy a műfajt csak az fogja élvezni, akinek idejében leesik, hogy egy paródiát lát, egy magát egy pillanatig sem komolyan vevő tévés produkciót.