Üresfejű szépségek a babaházban

Miért is várunk egy szexi babákkal teli sorozattól világmegváltást? Talán csak, mert megígérték, hogy jó lesz. A főszereplőt levetkőztették, betették a Maximba, mi pedig várjuk, hátha a vámpírölő Sarah Michelle Gellar után Eliza Dushkuból is kultuszfigurát csinál Josh Whedon.

Egy show felvezetése, marketingje legalább akkora tudomány, mint magának a sorozatnak a legyártása - manapság nincs idő fejlődni, az elején kell nagyot ütni, vagy jön a kaszás. Az idei első évados sorozatok közül a Fox a Dollhouse-t tartotta nagy ígéretnek, aztán mégsem láttak elég fantáziát benne, tologatták, halasztgatták, végül betették a péntek esti holtsávba, amit kevés sorozat él túl.

Pedig a sorozat készítői nagyon a túlélésre hajtanak, mivel állítólag a 6. résztől lesz igazán érdekes - de ezzel nagy rizikót vállalnak, és lehet, hogy azokat az epizódokat már csak DVD-n nézhetik meg a rajongók. Egy interjúban a főszereplő Eliza Dushku a programdöntést úgy magyarázta, hogy az első ötöt azért tervezték különálló részeknek, hogy az is megértse, aki csak odakapcsolt, de a hatodik epizódra - terveik szerint - már lesz egy olyan rajongói bázisuk, amely a komplikáltabb történetszövést is megérti. Ez nagy önbizalomra vall a producerek részéről, mert ha az előre agyondicsért részek mégsem ütnek nagyot, kinevettetik magukat.

A történet szerint Eliza Dushku, akit leginkább a Tru Calling című sorozatból ismerhetünk, egy nap elvitte régi barátját és mentorát, Joss Whedont ebédelni Los Angelesben. Whedonnak pár sci-fi forgatókönyv mellett olyan klasszikusokat köszönhet a világ, mint a Buffy, a David Boreanaz-féle Angel és a Firefly. (Vagyis, akit el lehetett kergetni otthonról azzal a felkiáltással, hogy rendezzünk Buffy-maratont, az a Dollhouse-t sem veszi majd meg díszdobozos kiadásban.) Az ebéd során főként Eliza Dushku karrierjéről beszélgettek, hogy mennyire különböző karakterek bőrébe kell bújnia színésznőként, hogy ebben a szakmában a nők mennyire szexuális tárgyak is, és egyszer csak beindultak Whedon fogaskerekei, és nem sokkal később megszületett a Dollhouse, aminek nézésekor remek szórakozás kitalálni, hogy melyik elemet honnan csente el az alkotógárda - J. J. Abrams sorozatait (Alias, Fringe) például biztos rongyosra nézték.

De mi a sztori? Pár üzletember rájött, hogy lenne vevőkör egy olyan szolgáltatásra, amelyben a kuncsaft a számára tökéletes nőt bérelheti ki. Olyat, akinek pont azok a hobbijai, aki pont úgy öltözködik, ami neki az esete. Ha a kliens azt szereti, extrémsportoló, kalandőrült vadmacska vagy sztriptíztáncosnak öltözött bankrabló, és ha épp arra van igény, üzletasszonyos kinézetű túsztárgyaló, aki képes kimenteni a kliens elrabolt gyermekét - bár az kérdéses, hogy ehhez miért épp egy csinibaba kell.

Igen, de a Babaházat vezető cégnek ilyen lányokat (és fiúkat, ugyanis a háttérben feltűnik néhány fiú "baba" is) be kell szereznie - és teszi ezt agymosással és memóriatörléssel. A cég idegközpontja egy szoba, ahol a fő technikus úgy tölti fel az aktívoknak nevezett "babák" agyát, mint más egy új programot a gépére. A technikus a Helyszínelők (C.S.I.) Gregjének és a Génmenedék (Santuary) rendszergazdájának keveréke, akinek sajnos humort nem töltöttek a személyiségébe, pedig az övé pont olyan szerep, amit naggyá lehetne tenni - persze nem mindenki Doktor House. Hogy ne okozzon problémát a többszörös személyiség, a feladat elvégzése után törlik a babák agyát, akik ilyenkor "üres fejjel", kisgyerekek ártatlanságával jógáznak, úszkálnak, pihennek a központban, közepén a babaággyal, aminek láttán nehéz nem a Különvélemény precogjainak medencéjére asszociálni.

A babákat a katonai ábécé betűi alapján nevezték el: a legelső (fiú)babát Alphának hívták, Eliza Dushku például Echo, és mindegyiküknek van egy felügyelője. Echo "felvigyázóját" Harry Lennix játsza, aki szerepelt a 24-ben is, de egyik legemlékezetesebb alakítását az Elnöknő (Commander in Chief) című sorozatban Gena Davis kabinetfőnökeként nyújtotta. Egyszerre szerethető és macsó egyben, csodálatos orgánummal, és csak remélhetjük, hogy itthon nem kap majd olyan megkérdőjelezhető szinkronhangot, mint Lance Reddick a Fringe-ben (Rejtély).

Még több kép itt

A Dollhouse - legalábbis egyelőre - nem alkot maradandót. Viszont nézhető, amolyan vasárnap délutáni tinisorozat-kategória, és aki szereti a Bűbájos boszorkák-szerű világmegmentő főhősöket, annak remek szórakozás lesz. Eliza Dushkunak ráadásul jól áll a szexis baba szerep, láthatóan szereti is, és mint az egyik részből kiderül, jó hangja is van, ráadásul ő nem a 90210-ben nagy tömegben előforduló, csontkollekcióvá fogyasztott színésznők kategóriába tartozik. A bosszantó az, hogy nem sok kellene, hogy a sorozat komolyabb kategóriában versenyezzen, például sok kódmondatot ültettek a babák agyába, amelyekből szállóige is lehetne, ha kicsit jobban lennének megírva. Így adjunk még esélyt, hátha tényleg számítani fog, hogy a 6. résztől Joss Whedon szabadon garázdálkodhatott és a Fox felhagyott a széria mikromenedzselésével.

Kapornaki Anikó