A szoba, melybe nem mersz belépni

Visszatér a The Lost Room, Az elveszett szoba az AXN-re. Három este letudható - és érdemes esélyt adni neki.

A hosszú sorozatok hívei épp azt szeretik, hogy a történet évadokon át hömpölyög, végeláthatatlanul - de ezt nem is bánja a néző, mert pár epizód után megszerette a karaktereket, szinte rokonnak, barátnak érzi őket, így csak örül, minél többet láthatja őket. A minisorozatokban - mint a The Lost Room - viszont a történetnek van eleje, közepe, vége, a tévéző pedig inkább egy nagyon hosszú filmet kap, semmint egy szétszabdalt, zavaros szériát.

Az elveszett szoba ugyanakkor mégiscsak zavaros és bonyolult tud lenni, főképp, ha a három hosszú részből a tévéző kihagyja az elsőt, vagy csak elszöszmötöl a konyhában a reklámblokk után, és kihagy tíz percet. Egy gondolkodást és logikát is igénylő sci-firől van szó, nem egy agyatlan, lézerpisztolyos kalandfilmről, hanem egy kreatív elmék által összedobott kis világról, mely párhuzamosan létezik a mit sem sejtő populációval teli, emberek által többé-kevésbé megnyugtató módon dominált univerzummal.

A történetben Joe Miller (a Sírhant művek-ből vagy mostanában az Édes drága titkaink-ból ismert Peter Krause) keresi lányát, aki a 66-os út mentén lévő motel egyik szobájába belépett, és megmagyarázhatatlan módon, azzal a lendülettel el is tűnt. A sztoriból nem csak az derül ki, hogy az egy mágikus kapu, hanem számos hétköznapi, használati tárgy bizonyul varázslatos erőkkel bíró dolognak. Egy toll, egy borotva, egy fésű, egy buszjegy, egy öngyújtó, egy képeslap - ki gondolná ezekről, hogy birtoklójuk csodálatos erők birtokába kerül? Az egyik 10 másodpercre megállítja az időt, a másik felgyorsítja a mozgást, egy harmadik használatával pedig olvasni tud a tulaj a többiek gondolataiban. A történet ebből a látszólagos zagyvaságból, őrült fantáziavilágból áll össze szépen, egésszé.

A sorozat május 21-én, 22-én és 23-án látható az AXN-en, este 11-től.