Ne csak a tévét okoljuk

Nem csak a véres jelenetekben bővelkedő filmek állhatnak az egyre terjedő iskolai agresszivitás mögött. A korhatár nélkül megtekinthető híradókban a gyerekek is nyomon követhetik a külföldi iskolai vérengzések sokkoló képsorait vagy az itthon is egyre sűrűbben előforduló tanárveréseket. A pszichológus szerint, ha a gyerek megtanulja, hogyan kell értelmezni és alkalmazni a mindennapi élet szabályait, továbbá érti, mi a különbség a valóság és a fantázia között, akkor nem lesz agresszív, akármennyi ideig ül is naponta a tévé előtt.

Régóta hallani, hogy a tanárok, a pszichológusok vagy a szülők a televíziót okolják, ha agresszív a gyerek. A jelenség azonban annál sokkal bonyolultabb, mint hogy egyetlenegy ok legyen a háttérben. Az agresszió ugyanis valamilyen mértékben minden egyes emberben, így a gyerekekben is ott van - csak megfelelő határok között kell tartani. A gond az, ha a gyerek viselkedése eltér az átlagostól.

A pszichológiai kutatási anyagokban két fő álláspont képviseli magát a televízió és az agresszivitás összefüggéseivel kapcsolatban - árulta el az [origo]-nak Pinterics János klinikai szakpszichológus, aki szerint mindkét állításra találni bizonyítékot: "Vannak olyan anyagok, amelyek szerint a tévében látott agresszió mintakövetésre ösztönzi a gyermeket. E szerint a felfogás szerint a televízió képernyőjén megjelenő erőszakot a gyermek pozitívan éli meg, úgy gondolja, hogy ez a való életben is lehet megoldás, ezért követi a példát. Az elméleteknek, kutatásoknak a másik része viszont azt mondja, hogy a televízióban látható agressziónak feszültségoldó hatása van. Ha egy szimbolikus térben, például a tévén keresztül találkozunk vele, akkor ez a közeg könnyen le is vezetheti a bennünk rejlő feszültséget, indulatot."

Pinterics János egy nevelési tanácsadó alkalmazottjaként több általános iskola problémás gyerekeivel is foglalkozik. Tapasztalata szerint a televízió olyan gyerekeknél válthat ki túlzott agressziót, akiknek személyisége nem elég érett ahhoz, hogy a képzelet világát és a valóságot kellőképpen ketté tudja választani: "Ha valakinek gyengébb a valóságfunkciója, akkor a képzelet, a fantázia, a fikció és valóság között nem nagyon tud különbséget tenni. Az ilyen ember - akár gyermek, akár felnőtt korú - a tévében látottakat valóságként fogja fel, és úgy gondolja, az számára is bármikor megcselekedhető dolog. Ez aztán agresszív magatartás felé viheti el."

A pszichológus szerint a pszichoterápia sokat segíthet az ítélőképesség fejlesztésében. A gyerekeknek tartott csoportterápiás foglalkozásokon például szituációs játékokat alkalmaznak: "A gyermekkel drámajátékot játszunk. Az általuk kitalált, akár agresszív jelenetekbe bevonjuk a többieket is. Mindenki a szerepnek megfelelően játszik, de a verekedő valójában nem üti meg a másikat, vagy a gyilkos természetesen nem öl - a gyerekeknek tartaniuk kell ezt a mintha-teret. Vannak olyanok, akiknél nehéz a mintha-teret létrehozni, ilyenkor megállítom a cselekvést, és megbeszéljük, hogy ő csak szerepet játszik. A gyerekek így láthatják, mit jelent 'minthában', szimbólumokban gondolkozni, miben különbözik a valóság és a képzelet. A csoportterápiás foglalkozásokon azt is megtanulják, hogyan kell egy szerepből kilépni, hiszen utólag visszagondolva értékelik saját cselekvéseiket. Egyéni terápiában sokszor bábjátékkal, világjátékkal, egyéni szerepjátékkal érjük el ugyanezt a hatást."

Pinterics János elmondta, azzal még önmagában nincs gond, ha az agresszió megjelenik egy-egy gyereknél, hiszen ennek pozitív oldala is van: az életerő potenciál. A szülőknek vagy a tanároknak akkor kell szakember segítségét kérniük, amikor a romboló agresszió kerül előtérbe, amely súlyos konfliktusokban, sorozatos verekedésekben, bizarr magatartásban vagy akár állatkínzás formájában is megjelenhet. De a szülők és az iskola is sokat tehet az erőszakos gyerekek megszelídítéséért, ha jó példát mutat, érthetően emeli ki az értékeket, a természetes agressziót pedig alkotó folyamatokban vezeti le.

A mai gyerekek átlagosan napi 3,5-4 órát töltenek a tévé képernyője előtt, mégsem lesz mindegyikük feltűnően agresszív, a szabályokat, határokat nem tisztelő ember. A televízió a pszichológus tapasztalata szerint csupán azokra a gyerekekre van negatív hatással, akik közvetlen környezetükben is sok negatív példát látnak: "Ma a felnőttek is sokszor azt értik szabadságon, hogy mindent szabad - ezért a gyerekek is azt érezhetik, hogy nincsenek határok. Ez korunkban világméretű probléma, éppen ezért a gyerekek egészséges fejlődése érdekében nem szabad hagyni, hogy a jogok bármikor és bárhol fontosabbak legyenek, mint a kötelességek."

A pszichológus hozzátette, problémát okoznak a közelmúltban napvilágot látott "tanárverések" esetei is. Az agresszív, tiszteletet nem mutató, minden szabályt áthágó diákok viselkedése ugyanis nagy visszhangot kapott a médiában. Így az iskolások a televíziók híradóiban és az interneten is láthatták, amint velük egykorú társaik meg nem engedhető módon léptek fel tanáraik ellen. Pinterics János szerint az ilyen esetek, ha a kialakult értékrenddel bíró diákokat nem bíztatják is hasonló cselekvésre, a beilleszkedési, értékrendi problémákkal küszködő iskoláskorúakat rossz irányba terelhetik.

Szerepi Hella