Gyorsan öregszik a sorozatgyerek

A sorozatokban és a szappanoperákban közel sem úgy telik az idő, mint a való életben. Vannak sorozatok, melyeket a néző hiába követ figyelemmel több éve, a benne szereplők mindössze hónapokat élnek meg ezalatt, s vannak olyan szériák is, amelyekben 1-2 év alatt 5-6 évnyi sorozatidő is eltelik. S ebbe a rohanó sorozatidőbe legnehezebben a gyerekszereplők illeszthetőek be, mert pufók kislegényből hamar lesz nyurga kamasz.

Gyerekszereplőket csak nagy körültekintést követően castingolnak egy sorozatba, hiszen egyrészről gondot okozhat egy, a sorozatidőt meghaladó gyors fejlődés, valamint az is, hogy egy babával vagy kisgyerekkel nem lehet sok mindent kezdeni, s időnek kell eltelnie, míg egy hétéves gyerek kimerített karaktere 10-11 évessé válik, hogy újabb típusú történeteket kaphasson. Legnagyobb gondot e téren a teherbe esés és a szülés - viszonylag gyakran használt - eszköze jelenti, hiszen míg az esemény dramaturgiailag remek lehetőség az íróknak, addig a születő baba minimum egy évig, de olykor tovább is, csak teher lesz, afféle lélegző-rugdalózó kellék a sorozatban.

Hogy hazai példát hozzunk, ott volt Bandika a Barátok közt-ből, aki kisbabaként ugyan fel-feltűnt a képernyőn, de láthatóan sokszor nem tudtak mit kezdeni vele a forgatókönyvírók. Egy járni sem tudó csecsemő nem keveredik rablásba, nem veszteget meg rendőrt, nem vesz részt az udvari intrikában, nem vész össze Magdi nénivel, miközben a 3-4 éves gyerkőc sem instruálható könnyen: hiába mondják neki, hogy tegye ezt-azt, inkább legót vesz a szájába, és nevetgél.

Éppen ezért létezik egy jelenség, amit a "gyors öregedés" fogalommal lehet leírni, s ez azt jelenti, hogy bizony sorozatokban, de főleg szappanoperákban, bizonyos gyerekek jóval gyorsabban fejlődnek, öregszenek, mint az megszokott. És persze, mivel a gyerekkaraktert játszó színészt nem lehet mesterséges módon öregíteni, így ilyenkor a készítők egy időre eltüntetik azt a gyereket, akinek már nem tudnak korához illő, újabb és újabb történeteket kitalálni, s idővel (vagy éppen két évad között) egy másik, idősebb színész, tér vissza ugyanazon név alatt, potenciális új történetek tárházát nyitva meg a készítők előtt.

Míg a "gyors öregedés" a szappanoperák esetében általában megmagyarázatlan marad és a nézők jóhiszeműségére bízzák a készítők annak elfogadását (illetve a plasztikai sebészek hozzáértésére), addig a scifi- és fantasysorozatokban jóval könnyebb a kreatív emberek helyzete, hiszen bőven akadtak sorozatok, ahol varázslattal, más dimenzióban gyorsabban telő idővel vagy egyéb technológiai vívmánnyal magyarázták a jelenséget.

Amellett, hogy a szappanoperák gyakran élnek a szereplők említett mesterséges öregítésével és fiatalításával, hogy jobban illeszkedjenek a sorozathoz, a "normális" sorozatok, melyekből évente nem 300, hanem csak 22 rész készül, meg kell, hogy birkózzanak azzal a problémával, hogy a gyerekszínészek gyorsan nőnek, mutálnak, változnak. Ez különösképp akkor jelent gondot, amikor egy olyan szériáról van szó, mint a Lost - Eltűntek, ahol is az első évad mindössze pár napnyi cselekményt foglal magában, s az eddigi négy évad is csak pár, a szigeten töltött hónapot jelentett valós időben. S bizony ilyen megkötések mellett a készítők keze is meg van kötve.

Malcolm David Kelly (Walt), aki a sorozat kezdetén mindössze 12 éves volt, kétévnyi forgatást követően olyan látható változásokon ment keresztül, hogy a készítők úgy döntöttek, inkább "segítenek" neki elhagyni az elátkozottnak tűnő szigetet, mert másképp nem lehetett volna rejtegetni a valós korát. Később azonban a színész alaposan megváltozva visszatérhetett a sorozatba, ugyanis az írók egy jövőben játszódó epizódban már nyugodtan szerepeltethették őt anélkül, hogy az egyszeri tévénéző szemöldöke felszaladt volna. A Lost-ban egyébként ugyancsak a korosodási gondokat védik ki azzal, hogy Claire alig pár hónapos gyerekét, Aaront már többtucatnyi baba játszotta a sorozatban, hol kisfiúk, hol kislányok.