Jön a gonosz űrlény, és kiszívja az agyad

Újabb nagyszerű, de régi, poros sci-fit halásztak elő a pókhálós szekrények mélyéről, hogy a sztorit kissé átalakítva, digitális effektekkel feldúsítva képernyőre vigyék. Az ufós sztorik hívei örülhetnek, de bánkódhatnak is részben: az űrből érkezett látogatók a tévében szinte soha nem jóságosak, mindig csibészkedni jönnek. A Golden Globe-díjas Morkot leszámítva, persze.

"Dugd el a hörcsögödet, mert jönnek!" - figyelmeztetnek amerikai tévéműsorokkal foglalkozó oldalak, mivel szó van arról, hogy visszatér a V című sorozat, melyben földönkívüliek látogattak bolygónkra, és a legváratlanabb pillanatban éhesen bekaptak egy egeret vagy valami kis szőrös rágcsálót.

A széria az USA-ban az NBC-n futott, 1984-ben és 1985-ben, kultikus státusba emelkedett a téma iránt érdeklődők közt. 19 rész készült el belőle, kereskedelmi egy órában (azaz reklámmal együtt): a 20. epizód forgatókönyve is megvolt pedig, de azt már nem forgatták le.

A V fő történetszála arról szólt, hogy idegenek érkeznek a Földre, hogy jól kitoljanak az emberiséggel. A háttérben Kenneth Johnson állt (Hulk, Bionic Woman), aki eleinte arról fantáziált, milyen érdekes is lenne bemutatni Amerikát úgy, amint saját földjén küzd egy fasiszta rezsimmel. Mivel az ötlet önmagában nem volt túl érdekes a tévés vezetők számára, a megszállókból idegen lények lettek, és az NBC le is adta 1983-ban a négyórás, Warner Bros által gyártott minisorozatot, és mivel ez igen sikeres és nézett volt, merészebb terveket szövögettek, így jött létre a V: The Final Battle, mely az ellenállás és az elnyomó, gonosz alakváltó lények közti harcot mutatta be részletesebben.

A téma különben egy 1935-ös Sinclair Lewis-regényből nőtt filmmé, sorozattá, majd a nyolcvanas években 16 "V" regény és 18, a sorozattal foglalkozó képregényfüzet is megjelent. A sikerre jellemző, hogy műanyag kis figurák, lutraalbumok és puzzle-ök jelentek meg a játékboltok polcain, sőt, a zenéjét is külön kiadták nagylemezen.

Nézz az égre fel!

Az ufó mindig kedvelt téma volt a televízióban, ahogy a hétköznapi társagásban is előjön néha - ki ne ismerne legalább egy olyan embert, aki eskü mellett vallja, hogy egy derűs, augusztusi éjszakán Bibione (Csepel, Kecskemét, a nagyi házikója) fölött látott elsuhanni egyet? Természetesen sorozatok is készültek, melyek űrbéli szerzetek emberrablásaival foglalkoztak, melyek rejtélyes eltűnésekről számoltak be, gabonakörökről, rejtélyekről, melyek mögött gyakran valamilyen földönkívüli erő állt. Ilyen volt a Spielberg-féle Taken, a Roswell, logikusan az X-akták, még korábban az Alfa holdbázis, a Végtelen határok, újabban pedig a Rejtélyek városa - Invasion, mely ellen még az RTL Klub egyik kedvelt arca, Vágó István is kikelt, mondván, embereket megtévesztő agyatlanságok, sületlenségek vannak benne.

Piros Adidasban jöttek

A rejtélyek városa egy friss emlék lehet a tévézőknek: ez csak egy évadot kapott a sorstól, mert az USA-ban nem hozta az elvárt számokat, így itthon hiába volt remek nézettsége, vége lett hamar. A sztoriban egy nagy vihar után fényes gömbök szállnak alá egy tóba, utána pedig különös jelenségek borzolják a település lakóinak idegrendszerét, pár ember furcsán kezd viselkedni, a tévéző meg találgathat izgatottan, hogy kibe bújt bele valami idegen lény, és ki marad önmaga ebben a zűrös, beteg világban. Akinél már homályos az emlék, segítünk: ebben játszott főszerepet az a William Fichtner, aki nem más, mint Mahone A szökés 48 epizódjában, vagy Kari Matchett, aki sokat volt a 24-ben, továbbá öt Vészhelyzet-ben is láthattuk.

Marhaságokat írnak a lapok

Linszter Árpád, a Magyar Ufókutató Szövetség elnöke szerint az ufótémát manapság kisajátította a bulvársajtó, és "marhaságok jelennek meg", ahogy az sem volt tartalmas szórakozás, mikor a Mónika-show mutogatott olyan embereket, akik (pénzért?) vallották, hogy bizony láttak ott valamit, borszagú éjszakán, a kertvégi pajta fölött.

"A TV2 indulásakor volt egy rendes műsor, ami komolyan foglalkozott a földönkívüli kapcsolatok lehetőségével, ide behívták Pusztai Sándort vagy Nemere Istvánt. Korábban a Nulladik típusú találkozások volt színvonalas műsor, Déri János merte felvállalni a témát. Mostanában elképzelhetetlen egy ilyen komoly adás a kereskedelmi tévéken" - mondta. Őt gyakran hívják ilyen-olyan műsorokba, de elő adásban pár perc jut egy vendégre (Mokka, Reggeli), ami alatt képtelenség kifejteni egy véleményt, a felvételről sugárzott, megvágott anyagokkal kapcsolatban pedig rossz a tapasztalata, mert ilyenkor a szakértő kommentárjai közé bevágnak nem túl hiteles "szemtanúkat" is, akik néha még önellentmondásba is keverednek zavaros történetükkel. Képernyőre kerülés előtt az ilyen anyagokat már nem látja a nyilatkozó, így nem is szereti az ilyet.