Kiblogozhatatlan szálak

A tévésorozatok és az internetes naplók sok tekintetben hasonlítanak egymásra, így nem meglepő, hogy a producerek egyre inkább alapanyagként tekintenek bizonyos típusú blogokra: trendről még igen korai lenne beszélni, de azért már született pár érdekes kezdeményezés.

A sorozat- és a blogforma legszembetűnőbb közös vonása, hogy mindkettő olyan szerializált történet, amely elsősorban a nézők/olvasók kíváncsiságára és ebből kialakuló függésére épít. Persze ez kevésbé igaz a művészeti vagy közéleti blogokra, itt elsősorban a hagyományos netes naplókra gondolunk, amelyekben a szerző életének legújabb történéseiről olvashatunk rendszeresen.

Ha valaki "örökké" írja blogját, természetes, hogy nem lesz olyan íve, mint egy sorozatnak, melyet gondolatban előre végigfuttatnak a készítők - ugyanakkor ezekből a naplókból is ki lehet kanyarítani komplett történeteket: több (külföldi) példa mutatja, hogy egy jól sikerült blog végül könyv formájában is megjelenhet.

De rátérve a sorozatokra, legújabban az HBO jelentette be, hogy képernyőre visz egy felkapott blogot: a projektet a Szex és New York sztárja, Sarah Jessica Parker vette kézbe, és bár az új mű nem a Nagy Almában, hanem Washingtonban játszódik, még többet foglalkozik a szexualitással, mint a színésznő korábbi sorozata.

Jessica Cutler Washingtonienne című blogjáról (illetve az ebből készült könyvről) van szó, melyben az egykori szenátusi alkalmazott meglehetős nyíltsággal beszél kormányközeli szexuális kalandjairól. Coitusait Csáth Géza-i pontossággal jegyzi, kezdőbetűkkel jelzett kollégáiról pedig ilyesféléket nyilatkozik: "W = egy cukros bácsi, aki semmi mást nem akar, csak anális szexet. Próbálok ennek véget vetni, de túlságosan jól fizet érte."

A szabadelvű és -szájú hölgy egy idő után persze lebukott blogjával, így hamar ki is rúgták. A média felkapta az esetet, és igen keményen bánt Cutlerrel: a Philadelphia Daily News például "fővárosi picsá"-nak titulálta. Az írónőt sem kellett félteni, kijelentette, hogy akinek nem tetszik, amit csinál, az megcsókolhatja a seggét - ezután levetkőzött a Playboynak, majd csekély 300 ezer dollárért eladta a blogja alapján írt regényt.

Bár a könyv nem aratott osztatlan kritikai sikert (a Washington Post szerint "nem különösebben érdekes"), érthető, hogy a téma filmre vitelével sok nézőt lehet bevonzani. Ez járhatott a fejében a hasonló témájú Secret Diary of a Call Girl producereinek is: a blog és a sorozat egy londoni prostituált, Belle de jour kalandjait beszéli el, akit a tévés szériában a Ki vagy, Doki?-ból ismert Billie Piper alakít.

Akárcsak a századelő nagy port kavart könyvének, az Egy kis bécsi kurva emlékezései-nek főhőse (akit egyébként a Bambi írója, Felix Salten teremtett, Josephine Mutzenbacher álnéven), úgy Belle de jour is csupán azért ment el kurtizánnak, mert szereti a szexet - pályaválasztásának hátterében nincs tehát semmiféle nyomorult gyerekkor vagy kilátástalan anyagi gond, amitől talán csak még kiábrándítóbbá válik az egész.

Billie Piper mint Belle de jour

A blognál a Washingtonienne-hez képest az a legfőbb eltérés, hogy irodalmilag is megállja a helyét - köszönhetően elsősorban a gazdag utalásrendszernek, melybe a főhős neve is bekapcsolódik azzal, hogy összecseng egy tartalmilag idevágó Bunuel-filmmel (magyarul A nap szépe).

Sőt a blogból készült regény, az itthon is kapható Belle de jour - Egy luxuskurtizán erotikus kalandjai még a rangos Guardian-díjat is megkapta. Más kérdés, hogy a milliónyi olvasót vonzó blogot valóban egy prostituált vezeti-e: a névtelen szerzők felkutatására specializálódott Don Foster szerint például egy San Franciscó-i újságírónő jegyzi a szövegeket.

Más vizekre evezve, nem annyira a téma, hanem inkább a formátum ragadhatta meg a producerek figyelmét a Quarterlife című videóblognál, amely a digitális társadalomban felnövő fiatalokról szól, és eredetileg nyolcperces részekkel ment az interneten. Az NBC az epizódokat egyórássá tágította, hiába volt azonban a kezdeti lelkesedés, az első rész után azonnal le is vették a műsorról, átkerült a Bravo TV-re.

A Quarterlife első része:

A blog és a sorozat együtthatása érdekes módon nyilvánult meg a Grace kliniká-nál, ahol az egyik szereplő (Joe, a pultos) "vezet" egy netes naplót a sorozatbeli történésekről. A nézőknek olyannyira megtetszett ez a fajta megvilágítás, hogy a producerek - látva a magas olvasottságot - egy idő után már nem csak a show kiterjesztéseként kezelték a blog műfaját, de egy másik naplóval bele is piszkáltak a sorozat forgatókönyvébe.

Életre hívták ugyanis Debbie nővért, aki Joe-hoz hasonlóan az interneten pletykálkodik a Grace klinika hőseiről. A különbség az, hogy amíg Joe valóban hordta ki az italokat a sorozatbeli bárban, addig Debbie-t egy ideig nem láthattuk a képernyőn: a készítők csak akkor írták őt bele a sorozatba, amikor a bloggal már jó előre bevezették a karaktert.

Sok sorozathős van már egyébként, aki Joe-hoz hasonlóan blog formájában is megosztja gondolatait a nézőkkel: naplót vezet az interneten például a Hősök Hirója vagy az amerikai Office aktakukaca, Dwight Schrute.