Gundel Takács siet valahová

Gundel Takács korábban napi kvízt kapott volna a TV2-től, de elmenekült a kereskedelmi csatornától, és régi munkahelyén, az MTV-nél kötött ki. Végül itt is napi kvízt kapott, hiába szeretett volna sportot vagy beszélgetős műsort.

Az örökös című - eredetileg argentin - vetélkedőnek több funkciója is van. Egyfelől visszahozza az ezen a téren komoly és tiszteletre méltó múlttal rendelkező Magyar Televízió képernyőjére a kvízt mint tévés műfajt. Vágó, Egri, Rózsa után ideje volt már egy jobb vetélkedőnek a közszolgálati egyesen, a műfaj kedvelői és az MTV (főképp idős) nézői tehát megkapják jussukat. A gondolkodni vágyó, kicsit igényesebb tévézők elcsábítása mellett Az örökös másik feladata, hogy feltornázza a kora esti nézettséget annyira, hogy az jó legyen a rögtön utána jövő Híradó-nak. A múlt héten az m1 a hírműsor előtt még a Bűvölet című sorozattal próbálta elbűvölni a nézőket, kevés sikerrel: az akkor kezdődött, mint az RTL-es Híradó vagy a Tények a TV2-n, így nem sokan követték az olasz kavarást.

Mit tud Gundel Takács új vetélkedője? Egyfelől összehasonlíthatatlan a korábban sikerre vitt Áll az alku-val, mivel ott egy lassú felfogású, kissé álmatag aranyhörcsög is nyerhetett akár több milliót, mivel kevesebb tárgyi tudásra, kevesebb agyra volt szükség, mint, mondjuk, egy répa komótos elmajszolásához. Az Alku-ban számokat kellett mondani, mindenféle logika nélkül, és ha jó számot dünnyögött a próbálkozó, akkor nagyszámú bankókkal térhetett haza. Sokan nézték (két hónapig még Berényiékre is veszélyes volt), de nem az értelmiség kedvenc játékaként emlékezünk rá.

Az örökös nehézségben már inkább hasonlít a Multimilliomos-ra és a Legyen ön is milliomos!-ra, mivel ezekből sem távozhatott milliókkal olyan játékos, akinek ne lett volna egy erős alapműveltsége több területen, a mindenféle tévés show-hoz szükséges kötelező szerencse mellett. Az MTV új vetélkedője azoknak jelent nagyszerű szellemi élményt, akik gyorsan gondolkodnak, szeretik a hirtelen lecsapó kérdéseket, a villámgyors párbeszédeket: itt nincs idő tökölni, komolyabban ismerkedni, nem lehet élcelődni, ahogy tette Vágó, nem lehet hosszan izzadni és vakarózni, drámai zenei aláfestéssel, mint ahogy azt megszokhattuk a Legyen ön is milliomos!-ban. Aki lassú, mint az energiatakarékos üzemmódban punnyadó háromujjú lajhár, az hamar kipottyan, és pénz helyett csak egy atyai vállveregetés vagy vigasztaló, asszonyi csók, vagy a harsány házmester "láttam ám, hamar kiesett!" kiáltása lesz a jussa.

Sok esély nincs megismerni a játékosokat, holott nem baj, ha a nézőnek kötődése alakul ki, ha rokonszenvezni kedv valamelyik figurával. Ha drukkol a tévéző egy focicsapatnak, autóversenyzőnek vagy kvízjátékosnak, akkor nagyobb eséllyel marad a csatornán, ha közömbös, könnyen elkezd kapcsolgatni, pláne, ha szembesül önnön műveletlenségével. A játékosok itt két mondatot kapnak az elején, kettőt pedig a vége felé (már azok, akik eljutnak a döntő menetig). Megtudjuk (egy képzeletbéli) Lajosról a második percben, hogy házas, és szeret xilofonozni és nudista strandra járni, majd a végén még kiderül róla, hogy Irakban épített víztározót a nyolcvanas évek elején, és imádja a borsólevest. Ennyi információ persze akár elég is lehet, hiszen mégiscsak a kérdéseken van a hangsúly.

Az előtte/utána játékban van egy viszonyításai alap, ahhoz kell hozzácsapni az eseményeket, sorokat, neveket, bármit. Alap például az első cannes-i filmfesztivál, majd anélkül, hogy tudnánk, pontosan mely évben volt, elé vagy mögé kell rendelni azt az évet, amikor Jacques Cousteau feltalálta a mélytengeri búvárruhát. Mint a második adásból kiderült, előbbi 1946-ban, utóbbi 1942-ben történt, talán lehet ezzel villantani a közeljövőben, egy kocsmai disputa során, ha épp óceánkutatásról van szó.