Kicsi gólok, nagy pofonok

Úgy néz ki, hogy a 2010-es futball vb is az MTV-re megy, akárcsak a 2008-as Eb. Ennek kapcsán utánanéztünk, mik a tévébe való sportágak, miért keres egy közepes focista többet, mint egy kiváló hosszútávfutó, egy remek öttusázó. Még akkor is gazdagabb és ismertebb, ha kevesebbet edz, gyakran kiábrándító produkcióval rukkol elő, és semmivel nem tehetségesebb, mint atléta társa. A válasz kézenfekvő: jobban néz ki a képernyőn. Tévébarát sportok, első menet.

Nem túlzás azt állítani, hogy egy sportág sorsát is eldöntheti, hogy mennyire képernyőképes, hányan nézik meg, ha a tévében megy. Amennyiben a zabhegyezés sportág lenne, és bajnokságait, kupáit, világversenyeit sokan néznék otthonról, úgy a zabhegyező Vb tévéközvetítési jogai sokat érnének, a reklámbevételekből csodás zabcsarnokok épülhetnének, és az általános iskolások is inkább hegyezőedzésre járnának a helyett, hogy a számítógép előtt ülnek, és egészségtelen ételeket esznek. Mindebből pedig sokan profitálnának, többek között maga a sportág és a televíziók, melyek a közvetítésekkel saját bevételeiket is növelnék.

Bár a példa nem tökéletes, hasonló a helyzet a világban, ahol biztos kevesebb japán kisgyerek szeretne magas és kövér lenni, ha a sumo nem nézne ki annyira jól a képernyőn. Rengeteget számít tehát az, hogy hogyan mutat a tévében egy sport, így cikkünkben azzal foglalkozunk, hogy mit szeretünk nézni, és a miértekre is választ keresünk. Felmerül majd a kérdés is, hogy adott sportág kedvéért kapcsoljuk-e be a tévét, vagy a közvetítések gerjesztik az érdeklődést bizonyos versenyek iránt, és az is szóba kerül, hogy minek, milyen típusú csatornán van helye.

Szögezzük le már elöljáróban, hogy egy sportág értékéhez semmi köze nincs annak, hogy hányan nézik: egy tájfutó-győzelem nem kisebb teljesítmény, mint egy százméteres döntőt megnyerni, sőt, a kisebb nézettségű sportot művelni, ez esetben valószínűleg sokkal élvezetesebb, mint a nagyobb keresettel járót. Ebben a cikkben a tévébarát sportágakat vesszük sorra, a következőben a tévégyilkosok jönnek.

A sportok sportja a foci, ez nem is kérdés. Európában és Dél-Amerikában az, amit gömbölyű labdával játszanak, a világ jelentős részén pedig mellette az is, melyben egy hosszúkás eszközt kergetnek. A Super Bowl, az amerikaifutball bajnokságának döntője évről évre az USA nézettségi listáinak élén szerepel. A sportág döntőjét, a nézettség szempontjából ideális vasárnap esti főműsoridőre időzítik, és általában 80-90 millió amerikai nézi élő egyenes adásban. Nemcsak a sportesemény, de a szünetben adott show is izgatja a tévézőket, nem véletlen, hogy Prince, vagy a Rolling Stones a számaikat, Janet Jackson az egyik mellét mutatta meg a jeles eseményen. Ebben az időpontban a legdrágább a reklámidő is, amit csak a legnagyobb cégek tudnak megfizetni, amelyek ilyenkor igyekeznek villantani új spotjaikkal.

Az a foci, amiben mi magyarok is olyan jók voltunk valaha, már nem csak Dél-Amerikában és Európában népszerű, de Japán, vagy Ausztrália mellett az USA nézőit is (főképp persze a latinokat) meghódította. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a sportszergyártók fantáziát látnak benne (a Nike-nak nem mindegy, hogy hány stoplis cipő megy el otthon), vagy annak, hogyan szerepelnek a nemzeti válogatottak egyes tornákon. És persze a sztárrendszernek is: az ázsiai bajnokságokban is sok európai labdarúgó szerepel, és David Beckham is sok új hívet fog szerezni sportágának a keleti és nyugati part között.

A foci, legyen bármilyen formájú is a labda, azért lehet annyira sikeres, mert nagyon jól néz ki a tévében. A szép akciókat több kameraállásból is érdemes megnézni, a lassítások és ismétlések miatt jó esetben alig marad holtidő, ha mégis, azt a jó kommentátor ügyesen ki tudja tölteni. Nem csak a nagy sztárokért, de nemzeti és klubcsapatokért is meg lehet őrülni, egy mezet a sörhasra húzva is részese lesz a győzelemnek a rajongó. Ráadásul a csapatjátékoknak jó esetben megvan a maga dramaturgiája, győzelemig, vagy vereségig sok fordulaton, izgalmon át vezet az út, és ez a tévében fontos szempont.

Beckham az USA-ba tart

A focihoz hasonló nézettséget az olimpia képes produkálni. Tévés szempontból árulkodó, hogy mely sportágak képesek bent maradni, vagy bekerülni a négyévente rendezett játékok közé. Mit keres például a síakrobatika, vagy a curling a téli olimpia számai között? Nyilván a nézőket, mert nem a hagyományaik révén érdemelték ki ezt a megtiszteltetést, hanem azzal, hogy rövid, látványos mutatványokat kínálnak. Ez kell a reklámtempóhoz szokott tévézőnek, aki aligha fogja végignézni a pár ezer évvel korábbi származással bíró maratoni futás közvetítését.

Ugyanezért került be a strandröplabda a nyári játékok közé, és módosították úgy a hagyományos röplabda szabályait, hogy pörgősebb legyen a játék. És a hagyományos kerékpár mellett a hegyibringázás is ott van már az olimpián, persze nem a tömegsporttá váló maraton, hanem a rövidebb, jól közvetíthető, pörgős XC, melynek a nálunk magasabb hegyekkel rendelkező országokban komoly rajongótábora van. Aki pedig látott már BMX-közvetítést, azt is tudja, hogy ez a sportág mit keres majd Pekingben, az extrémnek nevezett sportok így hódítanak teret maguknak.

Hazai pálya

A hazai országos csatornák közül sporttal a TV2 szinte alig foglalkozik, amióta Rácz Félix bokszmenedzser bezárta a boltot. Az RTL Klub logikusan a nagy nézettséget hozó sportágak mellett tette le a voksot. Ilyen a boksz (ahogy azt már az LGT is megénekelte), a csatorna jó érzékkel nyúlt már indulásakor ahhoz a nagy tévékedvenchez. A profi boksz népszerűsítését sikerült egy sztár felépítésével együtt menedzselniük, Kovács Kokó István meccsei komoly nézettséggel mentek a 18-49-es korosztály körében, volt, amelyik hetven (!) százalékos közönségarányt ért el, tíz éppen tévéző magyar közül hét az ő egyeneseit nézte.

Erdei Santiagóval bunyózik

Mióta a ring helyett a stúdióban ül, nem múlt el a sportág népszerűsége, az Erdei Zsolt - Julio Cesar Gonzales mérkőzés is majd 60 százalékos közönségaránnyal ment a csatornán, és a jobb meccsek magyar résztvevő nélkül is 30 százalék körüli SHR-t képesek elérni. A küzdősportok népszerűsége világszerte magas, ha a sportág kultúránként változik is pankrációtól karatéig. Nem nehéz megfejteni miért szeretünk a tévében verekedő embereket nézni: egyrészt azért, mert nagyon látványos, és izgalmas, amikor egy nagydarab ember kiesik a ringből, vagy a tatamiról, másrészt a munkahelyen (vagy az utcán, a közértben) ki nem élt agressziónkat áttételesen, pofon veszélye nélkül is letudhatjuk.

A küzdősportok bizonyos ágai is elmentek az extremitások irányába, nem véletlen, hogy a szinte szabályok nélkül folyó K1 milyen hihetetlen népszerűségre tett szert világon szinte mindenütt. Az RTL Klub is műsorra tűzte: a budapesti verseny igaz, hogy nem fűműsoridőben, de húsz százalékos közönségarányt hozott az adónak.

Magyar érdekeltségű focimeccsek, és persze a legutóbbi világbajnokság mérkőzései is szerepeltek az RTL műsorán, a nézettségi adatok közül érdemes kiemelni, hogy a hagyományosan férfiak által preferált sportág meglepően sok nőt is képes eltántorítani a napi teendőktől. Az olasz-francia vb-döntőt például, a kereskedelmi célpontot jelentő tévéző nők 53 százaléka nézte, és más, kiemelkedő tétmeccsek is 40 százalék körüli eredményt produkálnak. Sőt, egy komolyabb bokszmeccs, vagy Forma-1 futam is 30 százalék fölötti SHR-t hoz a csatornának a nők között.

A már említett Forma-1 világviszonylatban a legnézettebb motorsport, szinte természetes, hogy országos kereskedelmi csatornán van a helye: a versenyek alatt megközelíti az adó a negyven százalékos, tisztes közönségarányt, de az időmérőkkel együtt is a tévézők mintegy harmada kíváncsi rá. Jellemző, hogy Schumacher visszavonulása után növekvő érdeklődést regisztráltak több országban, sok helyen nőtt a nézettség - Németországban persze nem, de ez legyen az ő bajuk.

Lajos, passzolj má'

Magyar foci már csak akkor tud kereskedelmi képernyőre kerülni, ha érdekes az ellenfél, vagy a válogatott játszik. Előbbire példa, hogy a Debrecen- MU mérkőzés a tévézők 45 százalékát érdekelte, és ebben az eredményben a magyar csapat állandó szurkolói statisztikailag alig látszanak. A nézettség természetesen a töredékére olvadt volna, ha mondjuk nem Manchesterből, hanem Diósgyőrből érkezik az ellenfél, még akkor is, ha Miskolcon szeretik a focit.

Az, hogy nem a foci iránti érdeklődés veszett el a magyar nézőkből, csak a hazai kispályát untuk meg, látszik abból is, hogy mekkora harcok folynak a közvetítési jogokért. A Viasat nézettségének és imázsának jót tett, hogy megszerezte anno a BL-mérkőzéseinek közvetítési jogait, és az MTV-nek nagyon kellett kapaszkodnia, hogy a jogok egy részét újra magánál tudja. Hasonlóan nagy csata zajlott a 2008-as foci Eb-jogaiért, végül a közszolgálati csatorna nyert az RTL Klubbal szemben (mivel sokkal több pénzt ajánlott). Sokak szerint ennek a néző is nyertese, az országos adók közül az MTV-nek van megfelelő apparátusa a nagyszabású közvetítéshez, a Telesport a sporttévézés legnagyobb múltú közössége. Az sem mellékes, hogy így nem kell reklámblokkokat adni orrba-szája, azaz nem csak a himnuszok után kapcsolódhat be a magyar néző, ráadásul az MTV gyakran korrekt, megfelelő hosszúságú felvezetéssel indít egy-egy nagyobb meccs előtt.

A magyar bajnokik nem is olyan régen még az RTL Klubon mentek, hétvégén, délutánonként, mivel este már nem érte volna meg sugározni ezeket. A logikusan minden pillanatban nézőmaximalizálásra törekvő csatorna aztán rájött, hogy egyszerűen nincs olyan időpont, amikor a magyar, lötyögős bajnokik több nézőt hoznának, mint valami akciósorozat vagy ismételt film, így letettek a ligáról. A Fradi NB1-ből való eltávolítása után még érdektelenebbé vált az első osztály küzdelme, bár Debrecenben aligha osztják ezt a nézetet. A magyar labdakergetők tehát a Duna tévére és a Sport TV-re kerültek: a Dunán, az elmúlt két hétben a hazai bajnoki nem került be a saját Top 3-ba, azaz körülbelül 100-150 ezren ülnek a képernyő előtt, ha csak magyarok kocognak a lerobbant stadionokban.