Szadista és idétlen tévésók

A televíziós évadok nálunk és a fejlettebb tévés kultúrákban is kora ősztől késő tavaszig tartanak - a nyár mindig is a pangás időszakának számított. Ilyenkor a csatornák többsége töltelékműsorokkal és ismétlésekkel kedveskedik azoknak, akik nem a vízparton süttetik a hasukat, hanem inkább megpróbálnak a szoba félhomályában, egy sör mellett választ kapni az élet nagy kérdéseire, mégpedig egy televízió készülék segítségével. Az USA-ban a szórakozató, táncos show-k mellett idén akadt pár bizarr, idétlen, vagy épp kifejezetten szadista, gonosz reality is.

Nyáron kapnak az alkalmon a munkanélküli és mellőzött producerek, valamint műsorkészítők és megannyi valóságsóval árasztják el a csatornákat, főképp persze az Egyesült Államokban. Ezek között akadnak nagy sikerek, felettébb abszurd próbálkozások és olyanok is, amelyek láttán egy jóérzésű néző azonnal az erkölcsrendészet számát kezdi el keresni a noteszában.

Az Egyesült Államokban nyáron a nagyobb tévécsatornákon valóban az a módi, hogy mindenféle műsort (jórészt realityket) zúdítanak a nézőre és hagyják, hogy ők döntsenek a műsorok sorsáról. Általában ezen valóságsók jó része a süllyesztőben végzi. Némelyik megéri a fináléját, hogy megtudjuk ki lesz a győztes vagy, hogy hogyan zárul le a szereplők tévés élete, de elég sokat menet közben állítanak le, és inkább a biztos nézettséget hozó sorozat-ismétléseket rakják helyükre. Néhanapján azonban kitűnik egy-egy jó ötlet vagy bevált franchise továbbgondolása, és megérdemelten aratja le a babérokat. Ezen sikerműsoroknak vagy az lesz a sorsuk, hogy legközelebb már a főidényben boldogítják a nézőt, vagy pedig azzal jelzik a fejesek az elégedettségüket, hogy újabb évadot rendelnek a műsorból, minek köszönhetően készítőik boldogan hajthatják téli álomra fejüket, hiszen kötelességüket megtették.

Idén ezen biztos és visszatérő műsorok között szerepelt többek között a So You Think You Can Dance című táncos tehetségkutató műsor, melyet Megatánc néven a TV2 is műsorra fog tűzni. A táncos műsor a már megismert Megasztár-vonalon lépdel végig peckesen, vagyis eleinte a vicces válogatókat lehet végigizgulni, együtt nevetni a zsűrivel és adott esetben szörnyülködni a tehetségtelen produkciókon. Idén utóbbi bőven akadt, hiszen voltak többen is, akik egy-egy akrobatikus elemmel nem bírtak, és a fejükre vagy egyéb érzékeny testrészükre huppantak, de volt olyan jelentkező is, akit a kétperces bemutató olyannyira kimerített, hogy nemes egyszerűséggel, de mindvégig a hozzáértő zsűri útmutatásait követve nem a színpadra, hanem az első széksor elé hányt. A műsor sikerét odaát a tavalyi első évad után borítékolni lehetett, jövőre következik a 3. szezon - kérdés, hogy az érdekesen induló, de a döntőkre roppant önismétlővé váló nyári sorozatot a TV2 mennyire tudja eladni őszi szuper-produkcióként idehaza? Az bebizonyosodott tavasszal, hogy a közönség kiéhezett a táncra, de valóban kissé repetitív folyton a csökkenő létszámú versenyzők mozgását látni.

Kép az amerikai Humorfesztiválról

Hasonló visszatérőnek számított a 4. évadába belecsapó Last Comic Standing című reality, ami valójában inkább szellemi versengés, amolyan Humorfesztivál amerikai módra. A műsor hasonló rendszerben zajlik, mint a Megatánc (vajon várhatjuk a Megapoént a TV2-től?): válogatások, a legjobbak kiválasztása, majd a létszám fokozatos csökkentése, míg ki nem derül, hogy melyik humorista marad talpon és kap sok pénzt, valamint egy saját félórás műsort az amerikai humorcsatornán, a Comedy Centralon. Érdekes módon a Last Comic Standing is akkor a legviccesebb, amikor a meghallgatások zajlanak, pedig az ember azt hinné, hogy míg a rossz énekeseken és táncosokon még lehet röhögni, ha kellőképp rosszmájúak vagyunk, de a rossz humoristák által előadott gyenge poénokon képtelenség. És mégis, működött az ötlet, a néző pedig kínjában kacagott azokon az embereken, akki meg voltak győződve arról, hogy ők a legviccesebbek a földkerekségen.

Nálunk már, az M1 által a nyáron, éjszakai időpontban eldugott Humorfesztiválhoz hasonlóan elaggott műfajnak számít a Ki mit tud?, s Amerika mégis most fedezte fel magának az univerzális tehetségkutató műfaját az America's Got Talent című showban. A legnagyobb reality-guruk ültek össze és találták ki, hogy Amerika legtehetségesebb emberének átadnak egymillió dollárt. A versengés műfaja szabadon választott volt. A palettán akadtak a klasszikus műfajok, mint a tánc, éneklés vagy humorizálás, de akadtak olyan rétegműfajok, mint a vécékefékkel való bűvészkedés, a 79 évesen való sztripperkedés (egy öregúrról van szó) vagy a rózsaszín lufiból való kibújás. Amerika kedvence a legvégén pedig, csodák csodájára egy tündéri 11 éves kislány lett, aki nem mellesleg énekesnőnek is kitűnő volt. Természetesen a műsor sikeréhez egy kellőképpen jó verbális eszközökkel is felvértezett zsűri is dukál, itt David Hasselhoff színész és Brandy énekesnő volt a két értékelő ember, akiket kiegészített az amerikai tehetségkutatók kötelező eleme, az angol származású rendező-producer, akit a közönség mindig is utált a "jól odamondok a versenyzőknek" stílusa miatt.

Jól elvoltak a parton, de a kutya se nézte őket

A biztos befutókon kívül persze akadtak merész csatornák, melyek vagonszám szállították a közönséget egy cseppet sem érdeklő valóságsókat. A bukásokban az ABC járt az élen. A Lost-nak, a Született feleségek-nek és a Grace kliniká-nak otthont adó, vezető csatorna, mintha nyárra szabadságolta volna kreatívjainak krémjét és izzadságos ötletekkel, valamint import műsorokkal álltak elő. A One Ocean View című nagyon eredeti sorozat afféle dokureality szeretett volna lenni, de az ún. kamufaktor és az előre megírtnak sejthető szituációk miatt erőteljesen kilógott a lóláb a nyolc fiatal együttnyaralását követő produkcióban. Ők egy New York-i szigeten lévő, kis nyaralóban próbáltak kikapcsolódni - 10 operatőr, szerkesztő és egyéb televíziós munkatárs körében. Igazából senki sem lepődött meg, amikor két adás után le is vették a sorozatot a műsorról. Ki tudja, talán a szereplőknek sem tűnt fel a megállás nélküli italozás közben, hogy a stáb hirtelen köddé vált.