A frászt hozza ránk

A régebbi, valamivel ingerszegényebb tévés világban már akkor elkerekedett a néző szeme, ha egy sorozat szerelmespárja szakított, vagy ha a főhős kolléganője náthás lett, azonban ahogy forog előre az idő kereke, egyre nehezebb stimulálni a nézőt. Mivel sokkolt a Twin Peaks, mivel rémisztette nézőit a Dallas, miért szörnyülködött - és forgolódott álmatlanul - a Vészhelyzet nézője?

Természetesen a növekvő nézői igényekkel a tévésorozatok készítői is tisztában vannak, így megpróbálnak minél nagyobb meglepetéseket okozni. Régebben még úgy gondolhattuk, hogy a legnagyobb sokkot az jelenti, hogy ha egy sorozat főszereplője meghal, hiszen a néző akarva-akaratlanul elkezd kötődni azokhoz az emberekhez, akiknek a sorsát hétről hétre figyelemmel követi. Idővel azonban a mozifilmekhez is kapcsolódó séma unalmassá és kiszámíthatóvá vált, így más módszerek után kezdtek el kutakodni a furmányos logikával, nagy képzelőerővel bíró tévés forgatókönyvírók.

Ha klasszikus sorozatokat akarunk felemlegetni, akkor a hazai DVD-forgalmazás küszöbén álló Dallas juthat először eszünkbe, ahol is az olajos Ewing család életében rengeteg fordulat következett be. A már-már szappanoperai magasságokba (vagy mélységekbe) szálló sorozat esetében viszonylag hamar sokkolták a nézőket, ugyanis 1980 körül, a harmadik évad befejeztével az amerikai televíziózás egyik legkarizmatikusabb gonosztevőjét pisztolylövések érték, és az epizód végeztével egész Amerika ellepte az utcákat. Szomszédasszony kérdezett szomszédasszonyt, iskolás osztálytársat, hogy vajon a barátnő is látta-e a történteket.

A sokkot egy pletykákkal teli nyár követte, és ez lehet talán egy sorozat számára a legjobb reklám - a verbális közlés. Bár az emberek agyában ott motoszkált a gondolat, hogy "kizárt, hogy megöljék a legjobb karaktert", tudták, hogy amióta világ a világ, mindig akadtak olyan színészek, akik sikerük csúcsán ott hagytak egy tévés szerepet. Mindenesetre Jockey valóban túlélte az esetet, sőt, idővel a merénylőjéről is lehullott a lepel, de a Dallas nézőire záporozó sokkok nem szűntek meg, sőt. A Kaszás következő áldozata az ifjabbik testvér volt, Bobby, aki szörnyű autóbaleset áldozata lett, melynek hatására egy ország borult gyászba, és sokan már csak gyertyákat gyújtva, fekete leplen keresztül voltak hajlandóak tévézni a Dallas vetítésének idején. A lehetőségek országa azonban bebizonyította, hogy minden lehetséges, és a nézői akarat olyan szintre jutott, hogy a producerek meggyőzték a skatulyától húzódozó színészt, és pár zöldhasú segítségével rábeszélték a folytatásra. Bobby feltámasztásával pedig a műfajra eddig nem jellemző vargabetűt kényszerültek leírni a készítők, de végül megoldották azzal a problémát, hogy az események Bobby halálát követő részét csak álmodta Pamela Ewing.

Olajosék

Hasonló sokkélményt kínált a nézőknek a St. Elsewhere című kórházsorozat is, amely kedvesen csordogáló történettel bírt. Tipikus korabeli kórházsorozat volt (1982-ben járunk, figyelem!) kedves dokikkal, szerethető hozzátartozókkal, jófej és nagyon beteg páciensekkel. A szokásos receptet kaptuk, ebben az időben még nem létezett a Vészhelyzet testhőmérséklet-felhevítő, adrenalinlöketekkel teljes akcióorgiája. A St. Elsewhere egy kedves és érzelmes sorozat volt tehát, amelynek a hatodik évadban alkonyult be, ekkor ítélte meg úgy a csatorna a készítőkkel mély egyetértésben, hogy szép volt, jó volt, elég volt - ideje lesz lehúzni a rolót. Sok más sorozattal ellentétben tehát ezúttal a készítők megírhatták a sorozat befejező epizódját, és olyasmit sikerült összehozniuk, amivel örökre beírták magukat a tévésorozatok históriás könyvébe. Hogy mi volt az?