Cézár légiójában harcoltam

Vágólapra másolva!
Minden idők egyik leglátványosabb és legdrágább tévésorozata jelenleg az HBO-n fut. A Róma első évadja százmillió dollárba került, a második évadot már forgatják - a folytatás pedig 2007-ben kerül képernyőre. A köztársaság összeomlását és a császárság felemelkedését bemutató drámasorozat a HBO és a BBC együttműködésével született meg. A Titus Pullót alakító Ray Stevensonnal beszélgettünk, az [origo] is feltett pár kérdést.
Vágólapra másolva!

Részt vett szereplőválogatáson, vagy felajánlották a szerepet önnek?
- Két válogatáson voltam Londonban, éppen akkor az Arthur király című film utolsó képsorait forgattuk Angliában. Miután elolvastam a Róma forgatókönyvét, rendkívül érdekesnek találtam, felkeltette a kíváncsiságomat, mivel más volt, mint eddig bármilyen iromány, amit kézhez kaptam. Az első meghallgatás után, a rendező rögtön visszahívott egy következő meghallgatásra. Majd ezt követően úgy döntöttek, hogy megkapom a szerepet.

Úgy tudjuk, a színészeknek át kellett esnie egy légiós kiképzésen. Ön részt vett? Milyen volt és hogyan bírta?
- Bár szerveztek kiképzőtábort, mi nem vettünk részt, mivel az elsősorban a tömegjelenetek szereplőinek volt hasznos. Időnként azért mi is bekapcsolódtunk a kiképzésbe, amelyet Billy Budd, egykori tengerészgyalogos irányított, de mi kimaradtunk a hideg fürdők, és a sátorozás nyújtotta élvezetekből.

Személyesen vett részt a harci jelenetekben, vagy kaszkadőr helyettesítette?
- Minden olyan jelenetet, amely nem bizonyult számomra túl veszélyesnek, kaszkadőr nélkül csináltam végig. Tulajdonképpen a jelenetek 98 százalékát. Ám előfordult, hogy egy akciójelenet második, részletes felvételénél szükség volt a kaszkadőr munkájára. Illetve, ha mi éppen máshol forgattunk, néhány újabb jelenetet is filmre lehetett venni a dublőrök segítségével.

Volt-e veszélyben a forgatáson?
- Természetesen mindig történhetnek váratlan dolgok a forgatás során, hiszen rengeteg lovas, illetve harci jelenetet vettünk fel. Egyik alkalommal a talaj fellazult a forgatást megelőző záporoknak köszönhetően, így a lovak mélyre süllyedtek a sárba és ettől megbokrosodtak. Ennek eredményeképp a földön kötöttem ki, természetesen a több kilogrammos páncélzattal együtt. Szerencsére néhány karcolást, és az egómat kivéve, nem szenvedtem komolyabb sérülést.

Milyennek látja az életét az ókori Rómában?
- Azt mindenképp elmondhatom, hogy a Róma óta kicsit másképp látom a világot és ehhez bizony köze van az örök városnak. Elsőre Róma olyan, mintha egy múzeumban sétálna az ember. Aztán eltelik egy kis idő és rájön, hogy a romok alatt további romok vannak és azok alatt újabb romok, és a város folyamatos mozgásban van. Hihetetlen energiát áraszt, és egyre jobban feltárja magát. Tulajdonképpen áldásnak érzem azt, hogy része lehettem a város életének, mert megváltoztatott, közelebb hozta az ókor örökségét.

Mennyire tudott azonosulni a sorozatban megformált karakterrel? Felfedezett közös vonásokat a megformált karakter és saját személyisége között?
- Nem tudnám elképzelni, hogy Pullo, aki olyan egyenes és őszinte, bárki másnak adja ki magát, mint ahogy ezt egy színész teszi. Ugyanakkor magamról se tudnám elképzelni, hogy egy bárban kitörő konfliktusban, a két verekedő férfi közé ugorva próbáljam megfékezni a bunyót. Emellett úgy vettem észre, hogy az általam a karakterbe ültetett játékosságot, magánemberként én is magamévá tettem.

Milyen érzés volt Cézár katonájaként harcolni?
- Fenomenális és egyben felemelő érzés volt Cézár seregében harcolni, látni, ahogy fehér lovon, vörös köpenyben méltóságteljesen vonul. Ösztönző volt számunkra, tényleg úgy éreztük, mintha a légió része volnánk. Az is kötődést váltott ki, ahogy Cézár beszéd közben katonái szemébe nézett. És hát nagyon jó érzés a győztes oldalon állni.

Milyen érzés volt szembesülni a vezér diktatórikus törekvéseivel?
- Pullo számára csupán egy dolog számít, mégpedig az, hogy végrehajtsa a feladatot. Nem az fontos, hogy ki utasítja, hanem a parancs teljesítése. Ő nem akar ujjat húzni Cézárral, egyszerűen elfogadja. Úgy véli, értelmetlen olyan dolgokon gondolkozni, amelyeken nem áll módunkban változtatni.