Ötvös Csöpitől a Cobra 11-ig

Az egyik legnépszerűbb filmes műfaj minden kétséget kizáróan az akciófilm. A jókora költségvetésért cserébe hatalmas robbanásokat kapunk, valamint egy sármos főhőst véres atlétatrikóban, amint a karjában lévő éppen aktuális női mellékszereplővel finom, nézőkompatibilis csókot vált. Múlt héten - a fiatalabb célcsoportnál - a Cobra 11 című német sorozat egy epizódja végzett a nézettségi toplista élén, komoly előnnyel, megvervén Áll az alkut, Fábryt, Barátok köztet, Lostot. Miért? Mit tud Günther, Dieter és Horst?

Az akciófilmekéhez hasonló népszerűségnek örvendtek a 80-as évek videós-mozis hőskorának pofozkodós filmjei, ahol nem számított a nézőnek, hogy egy benga szakállas olasz színész pofozkodik égszínkék szemű kollegája társaságában, vagy egy ázsiai harcművész lobogtatja nuncsakuját - a lényeg a hangmérnökök által kreált csattanások, puffanások minél többször való megismétlése volt.

Természetesnek tűnik, hogy ami a moziban sikeres, azt a tévében is el lehet adni - akár tévésorozatba oltva. Akciófilm-sorozatok mindig is voltak és mindig is népszerűek voltak az amerikai őshazában, olyannyira, hogy különböző sorozatokban párhuzamosan annyi gengsztert és csirkefogót tettek hűvösre a rend éber őrei, hogy a néző már-már azon csodálkozott, hogy még akad olyan, aki rosszalkodni merészel. A rendőrös és karatés sorozatok azonban idővel elhaltak, és ki tudja miért, a paletta odakint nagyon leszűkült: eltűntek az akciósorozatok. Ha a most futó aktuális, tévére készült szériákban kutatunk, akkor csak két modern akciósorozatra lelhetünk.

A felettébb érdekes koncepcióval megáldott, jelenleg 5. évében járó 24 című sorozat főszerepében Jack Bauer (Kiefer Sutherland) egy terroristaelhárító egység élén próbálja elhárítani a terroristákat, ami lehet, hogy nem is lenne érdekes, de a csavar a részletekben rejtőzik. A sorozat minden egyes epizódja egyetlen órát ölel fel, így az egy évad során leadott 24 részben kvázi valós időben (ha nem számoljuk a gyakori reklámszüneteket) követhetjük figyelemmel Jack Bauer nagyon hosszúra nyúlt napját a nézők. Hasonlóan az 5. évadában jár az Alias című akciósorozat, mely egy egyetemista CIA-s kettős ügynök lányról, Sidney Bristow-ról (Jennifer Garner) szól, aki minden részben különböző maskarákban a világ minden táján (Budapesten is) próbálja teljesíteni ügynökségei parancsát. A pörgő technózenei alapokra és feszülő bőrszerkó-kis estélyi párosításokra építő sorozat hamar meghódította a fiatal nézőket.

Az elmúlt öt évben viszont egyetlen akciósorozat sem tudott befutni Amerikában, szinte kivétel nélkül mind megbukott már az első évadban, pedig minden olyan elemet bevetettek a készítők, ami nézővonzó lehet. Megvoltak a különböző nemzetiségű terroristák, a formás idomok, a távol-keleti autócsodák - mindhiába. Talán, ha formás idomokkal rendelkező nemzetközi terroristákat üldöznének az ügyeletes jófiúk, akkor nem kellene a műfajnak partvonalra szorulnia és csak kábeltévéken, sokkal kevesebb nézőt elérve tengődnie.

Szerencsére nem kell Amerikába mennie az embernek, ha akciósorozatot, piff-puffot vagy csihipuhit akar látni, hiszen a magyar televíziózás története mindig is bővelkedett az eseménydús szériákban. A 80-as évek hőskorszakban és annak 90-es évek eleji lecsengésében természetesen az amerikai akciósorozatok játszották a főszerepet, de ezek akkor még nagyrészt krimibe voltak oltva, így élvezhettük olyan kiváló rendőrök munkáját a Junoszty tévén, mint T. J. Hooker, Sonny Crockett és Ricardo Stubbs (ők alkották a Miami Vice főszereplőgárdáját), illetve olyan önjelölt rendfenntartókét, mint Michael Knight (és Versényi László-hangú csodaautója, KITT), valamint a Hawaii szigetén lébecoló Thomas Magnum. Ezek a sorozatok látványban, pisztolylövések és pofonok mennyiségében kielégítették az akkor még csak egy csatornát figyelemmel követő magyar nézőt - de már többre van szükség.

KITT és David Hasselhoff

Az amerikai hatás mellett persze nem szabad elfeledkezni az európai sorozatokról sem, melyek ugyancsak meghódították hazánkat, bár ezek nagy része inkább a krimi vagy kalandvonal irányából tartottak az akciósorozatok felé. A klasszikus német krimisorozatok még a nyomozásra fektették a súlyt (Derrick, Az Öreg, Peter Strohm), de a Tetthely-ben már előfordult pár robbanás, és a Két férfi, egy eset-ben is előszeretettel hajkurászta Matula nyomozó az arra érdemeseket. A német reformakciók csak az ezredfordulót követően lepték el a műholdas csatornákat (később a magyarokat is), és kiderült, hogy igenis nagy igény van a műfaj európai verziójára. Láthattuk, miképpen kerülnek nap nap után életveszélybe az autópályák őrzői a Cobra 11-ben, hogyan végzik hősies feladatukat a Légimentők és miképpen kényeztetik kutyáikat a kutyás rendőrök a Kántor-utánérzés Rex felügyelő-ben.

A német akciósorozatok nem sokat szőröznek, hanem egyértelműen a látványra, robbanásokra és a gyors autókra és nőkre helyezik a hangsúlyt. Rossz nyelvek szerint a Cobra 11 által az autópálya-rendőrség mindennapjait bemutató sorozat segítségével valósítja meg a német kormány ciklusonként a sztrádák építésére vonatkozó terveit, mégpedig úgy, hogy a sorozatban szinte tízpercenként leamortizált autópálya-szakaszokat építtetik meg a készítőkkel mindig az éppen soron következő epizódra - így minimális befektetéssel maximális kilométernyi autópálya építését tudja a kormány büszkén kommunikálni. Itthon a nézettségi statisztikák szerint nagyon sokak tetszését elnyeri a módszer.

Medicopter 117

A germán hatás mellett egy viszonylag halvány olasz vonalat is meg kell említeni, hiszen, ha robbanás, akkor a Polip című maffiasorozat, amely főleg első szériájában még a látványelemekre helyezte a hangsúlyt, és csak később váltott át a Cosa Nostra szövevényes hálóját leleplezni kívánó rendőrök lelki tusájává a sorozat. Ugyancsak a 90-es évek kedvelt sorozata volt a magyar-olasz koprodukcióban készült kamionos odisszea, a T. I. R., melyben két szakállas olasz kamionsofőr, Franco és Vanni keveredett folyton zűrbe, hogy aztán beszélni nem tudó kamionjuk segítségével leküzdjék a nehézségeket.