A szombat esti filmkoktél legmenőbb manója

A XXI. század pixel-varázslói is jól tudják, az erős figura fontosabb, mint a látvány: egyetlen zseniálisan meghúzott vonal is elég. Az ordibáló és köpködő kis pasi kalandjaiból több mint 120 epizód készült a hetvenes években.

"1969-ben történt: épp az asztalomon próbáltam rendet rakni, de a fejemben épp akkora káosz uralkodott. Majd ötvenéves voltam, harminc éve animátor - mégis úgy éreztem, hogy a rutin, a felhalmozódott tapasztalat csak hátráltat. Le akartam térni a kitaposott ösvényről. Magam elé tettem egy üres papírlapot, aztán firkálgatni kezdtem. A toll csak járt fel-alá, a végén az egész lap megtelt. Néztem a vonal-kavalkádot, és egyszeriben rám tört a felismerés: a végletekig le kell egyszerűsítenem a dolgokat. Meg kell próbálnom egyetlen vonallal megrajzolni mindent" - emlékezett az alkotó.

A minimalista, árnyjátékszerű La Linea (A vonal) mégis jóval több lett, mint egyetlen fehér vonal: a Menő Manó az olasz fumetto képregény-stílus világszerte ismert figurája, Osvaldo Cavandoli pedig a legmenőbb olasz rajzfilm-rendező lett. Az eredetileg a Lagostina nevű, konyhafelszereléseket gyártó cég reklámfigurájának készült harsány, ordibáló és köpködő kis pasi kalandjaiból több mint 120 epizód készült a hetvenes években.

A háromperces epizódok dramaturgiája minden esetben azonos: a 3D világból benyúló kéz fehér vonal-emberkét rajzol egy szürkés alapra, amely életre kél, nagy örömmel kinyújtózik, majd különféle kis kalandokba bonyolódik. Időnként ki-ki szól a képből, magyaráz a "kéznek", az pedig készségesen hol további utat, vizet, falat, állatokat, hangszereket és egyéb tárgyakat rajzol a Menő Manónak - az pedig mindent lelkesen használatba is vesz. Ennyire egyszerű.

Persze az eredetileg változó színű háttér csak a fekete-fehér Orion tévénken látszott a szürke különböző árnyalatainak, amikor a 80-es évek elején nálunk is feltűnt a Menő Manó a mai százcsatornás korszakban is etalonnak számító Szombat esti filmkoktél című esztrádműsor részeként.