Időkapu: csak rutinos utazóknak

Vágólapra másolva!
Az időutazás sokak kedvenc témája. Cikkíró sosem hitte volna, hogy eljön a nap, amikor NEM ajánl egy ilyen témájú filmet, tévés sorozatot. Furfangos időcsavarok után mégis elérkezett ez a perc.
Vágólapra másolva!

Az időutazás témához nem érdemes ügyetlenül hozzányúlni, ugyanis az időparadoxon témáját nem a bambulós-bámulós nézőknek találták ki, akik könnyen rálegyintenek egy-egy logikai hibára. Sajnos, az egyik kereskedelmi csatornán hétköznapokon 17.30-tól sugárzott, az Időkapu című sorozat alapjáraton felmutat ilyenekből vagy féltucatot. A Backstep (Visszalépés) projekt neve megmutatja, hogy a többi időutazós műhöz képest milyen értéket képvisel a sorozat.

Adva van egy kiszuperált CIA-ügynök, Frank Parker (Jonathan LaPaglia - igen, Anthony LaPaglia testvére), akit különleges megbízatás céljából egyenesen a diliházból visznek a nevadai sivatagba egy titkos bázisra. Itt épült fel az 1947-es roswelli ufóbaleset roncsaiból egy jó tízméteres kék gömb, amely utasát hét nappal korábbra képes repíteni az időben. Miért pont ennyi? Ennyit bír a reaktor, érthető, nem? A baj az, hogy az erősen rázkódó gömböt egy joystick segítségével vezetni is kell, biztos, ami biztos, űrruhában, ugyanis a Föld forgása és Nap körüli keringése miatt valahogy sosem abban a hangárban bukkan fel, ahonnan elindult.

Innentől már ér fanyalogni: arról nem szól a fáma, hogy hogyan kerül vissza a hol itt, hol ott feltűnő gömb az indítócsarnokba. A gömb csak egyirányú időutazásra képes, azaz Parker folyamatosan ott ragad a megváltoztatandó múltban - ahol ugye már/még ott van egy héttel korábbi önmaga. Igaz, ott a gömb is van az indítócsarnokban, így aztán nem is kell visszavinni: ez esetben viszont minden küldetés után szaporodnak a szanaszét hagyott időgépek. Épp ez az agyalás a baj az időutazós történetekkel.

Történelemhamisítók

Egy tudományos-fantasztikus sorozat ettől még lehetne jó is, amennyiben a kalandok izgalmasak, érdekesek, vagy legalább a szereplők között találunk személyiséget, akivel azonosulhatunk. Sajnos a Seven Days esetében egyik sem igazán áll fenn.

Időutazásra és a múltba történő beavatkozásra csak nagyon indokolt esetben kerülhet sor. "Megölnéd-e a gyermek Hitlert, hogy ne legyen II. világháború?" - típusú moralizálásra nem sok időt vesztegetnek az alkotók, ha valami robban, már indulnak is múltba. Amerikai sorozat lévén mi lehetne más az legelső "trigger", kiváltó ok, mint a Fehér Ház elleni terrortámadás. Ha túltettük is magunkat a silányan megoldott időutazáson, még mindig felmerülhet bennünk, hogy ha egy kommandóscsapat átveszi a bombát rejtő furgon feletti ellenőrzést, akkor a helyszín biztosítása helyett miért szalad mindegyikük a terroristák után.

Az Egyesült Államokat közvetlenül nem érintő katasztrófák a Seven Days esetében sem érdemelnek beavatkozást. A következő részekben jön egy világpusztító vírus, Kína agressziója Tajvan ellen, ami az USA-t is háborúba sodorja, plutónium-szivárgásos tengeralattjáró-katasztrófa és egy sor kisebb-nagyobb terroristatámadás.

1998-tól három szezonon át, összesen 66 rész készült a sorozatból: szükségképpen egyre fogyatkoztak a világrengető problémák az ötlettárból. A leendő legutolsó részben például Parker egy bebörtönzött barátját próbálja megmenteni a kivégzéstől New Orleansban egy vudu pap segítségével: nos, ez nem túl ígéretes. A forgatás 2001 májusában állt le, így legalább az azt nem kellett a producereknek megmagyarázniuk, hogy a szeptember 11-i merényletet miért nem akadályozta meg a Krononauta.