Ralph Fiennes vérségi kötelékei<br/>

Ralph Fiennes, akit a Schindler listája és Az angol beteg repített a világhírig, Szabó István A napfény íze című filmjének férfi főszerepéért nemrégiben elnyerte az Európai Filmdíjat. A Spektrum Televízió január 24-én éjjel 1 órakor ? a film magyarországi premierjének idején - mutatja be azt a dokumentumfilmet, amelyben a színművész családtagjaival együtt vall gyermek- és ifjúkoráról, valamint édesanyjához fűződő különös, egész életét meghatározó viszonyáról.

Talán nem mindenki tudja, hogy a most 37 éves Ralph Fiennes (nevének kiejtése az óangol írásmódot - Rafe Fines - követi) művészcsalád tehetséges sarja: a néhai regényíró és festőművész Jennifer Lash és fényképész férje, Mark Fiennes legidősebb fia. Jennifer Lash sikeres írói karrierjét tette félre, hogy felnevelje gyermekeit: Ralhpet, Marthát, Magnust, Sophie-t, s az ikreket, Jake-et és Joe-t.

"A generációk, a szülők és gyermekek közötti vérségi kötelékek elbűvölték anyámat, mert az ő szemében ebben összpontosult minden, amit az emberiség jelentett számára: a vérségi kötelék határozza meg, kik vagyunk, hogyan fogantattunk és kik a szüleink. Meghatározó jelentőségű volt számára, hogy vajon véletlen volt-e a fogantatásunk. Úgy vélem, ez az alapja hat regénye közül az utolsónak, a Vérségi kötelékeknek, mely 1987-ben született." - vall Fiennes édesanyja művéről.

Ralph édesapja így emlékszik vissza a feleségével való első találkozásra: "Először 1960 novemberében, a Suffolk megyei Walberswickben láttam meg Jinit. Mindenki így nevezte, mert ki nem állhatta a Jennifer nevet. Az a pillanat egyike volt az élet azon furcsa pillanatainak, amikor az ember tökéletesen biztos a dolgában. Amikor megláttam, maga alá húzott lábban ült egy díványon. Még mielőtt megszólalt volna, tudtam, hogy ő az igazi számomra, vele akarom leélni az életemet. Jini már a második találkozásunkkor megmondta, hogy hat gyereket szeretne. És pontosan hat gyerekünk is született. A borítékok hátuljára vagy kis papírcetlikre rajzolgatta, milyennek képzeli leendő gyermekeit. Ezt nagyon megnyerőnek találtam. Nem sokkal a házasságkötésünk után jelent meg a második regénye, de azután, a gyerekek megszületéséig hosszú szünet következett. Jini később - egy ideig - a rajzolásban és a festésben sokkal nagyobb kifejezőerőt talált. Végül újra elkezdett írni, de csak miután mind a hat gyerek megszületett".

A filmből kiderül, hogy Ralph saját tehetsége, személyisége kibontakozásában nagy szerepet tulajdonít annak, hogy édesanyja ingergazdag környezetet teremtett az ő és testvérei számára. "Mindig arra biztatott minket, hogy beszéljünk, kérdezzünk. Felnőttként kezelt minket" - emlékszik vissza Fiennes. Ha végigvesszük a gyermekek sorát, s megfigyeljük, kiből mi lett felnőttkorára, érdekes kép bontakozik ki a szemünk előtt: Ralph-ról és Joseph-ről - a Szerelmes Shakespeare című film Rómeájáról - köztudott, hogy színészek. De azt hallották, hogy Martha filmrendező, Sophie producer, Magnus pedig zenész lett? Hat gyermekből öt művészpályát választott! S még egy kis adalék: a szülők által hetedik gyermekként örökbe fogadott Michaelből archeológus vált…

A dokumentumfilmben Sophie később arra emlékszik, hogy édesanyjuk mindenáron le akarta beszélni őket arról, hogy egyetemre menjenek. Azt mondta: "Ha egyetemre mész, te is ugyanolyan reménytelen ember leszel, mint azok, akiknek ha azt mondják, hogy menj ki a kertbe, és hozz be egy káposztát, nem fogják felismerni, melyik a káposzta. Olyan okos leszel, hogy fogalmad sem lesz a valódi világról. Gyűlölte az elvont tudományokat."

A család "földrajzi útjáról" Ralph Fiennes így mesél: "Azért mentek a szüleim Angliából Írországba, mert apám ott kapott munkát. Fotóznia kellett. Teljesen beleszerettek Írországba, az írekbe, és amikor visszajöttek, azt mondták, hogy ott kellene élnünk. Emlékszem, ez akkoriban nagyon divatos dolog volt. Úgy mondták, ki kell szabadulnunk ebből a "taposómalomból". Később apám fotó-sorozatot készített az eltűnőfélben lévő Írországról, amit azután képeslapokként árultak. 1973-ban szüleim elkezdtek építkezni Nyugat Corkban. Amíg az építkezés tartott, az egész család majdnem egy évet töltött átmeneti szállásokon. Amolyan előre gyártott nyaralóházakban laktunk. Egy másik házaspárral éltünk együtt, jó barátainkkal, Mandyvel és Markkal. Az egyik emeletes ágyon két lány aludt az egyik ikerrel, a másikon két fiú a másik ikerrel. A szoba egyik sarkában lévő dupla ágyon aludt Mandy és Mark, a másikon a szüleim, középen pedig a kutyák: két labrador és egy Jack Russel terrier."

Később Fiennes be akart vonulni a hadseregbe. Édesanyja reakciója e már-már képtelennek tűnő ötletre is szépen példázza nevelési elveit. "Amikor hazaértem a laktanya látogatásból, megmondtam, hogy nem nekem való az az élet. Édesanyám azt felelte erre: "Most már tudod, milyen lenne." Nem azt mondta, hogy ugye megmondtam, hanem azt, hogy örülök, hogy elmentél, megnézted, és most már tudod, milyen." – emlékezik a színész.

Sok hasonló kis emléktöredék után a film megható történettel zárul. Megtudjuk, hogy bár Jini befejezte a Vérségi kötelékek című művét, 1993-ban bekövetkezett halála miatt annak kiadására egy ideig nem került sor. De fia, Ralph és Michael Ondaatje regényíró találkozása megváltoztatta a könyv sorsát. Erről a színművész így emlékszik: "Az Angol beteg forgatása közben találkoztam Michael Ondaatjéval, és meséltem neki Jiniről és a könyvéről. Michael azt javasolta, mutassam meg Liz Caldernek a Bloomsbury Kiadónál. Amikor Liz elolvasta a könyvet, és elmondta, mennyire megindította, úgy éreztem ez az a reakció, amelyre Jini vágyott amikor még élt, és a könyvet írta."

Fiennes végül így vall az édesanyjától kapott legnagyobb tanításról, mely életét és mindennapjait alapvetően meghatározzák: "Emlékszem, elmondta néhányszor, hogy a szeretet a létező leghatalmasabb dolog, mert az idézi elő, ez ösztönzi a helyzetek létrejöttét. A szeretetteljes környezet, a kölcsönös szeretet az, ami számomra a legfontosabb. Ez volt anyám életének fő alapelve".

(A műsor ismétlése: január 27-én 11 óra és 29-én 22 óra.)

(Spektrum TV)

Ajánló: