Kétarcú olasz televíziózás

Az olaszok közönségesnek és ostobának tartják televíziós csatornáikat, ennek ellenére rekordmennyiségű időt töltenek a képernyők előtt. Országos botrány mégsem abból kerekedett, hogy a gyatra műsorokat megelégelték a nézők, hanem a Financial Times brit üzleti napilapban megjelent cikkből, amelyben az 1999 óta Itáliában élő Tobias Jones szabadúszó brit újságíró kíméletlen bírálattal illette az olasz televíziózást.

Jones cikkének címe: Az olasz televízió a világ leghülyébbje? A provokatív felütést azután választotta az újságíró, hogy "tesztelte" az olasz műsorokat. Jones egyik csatornáról a másikra váltva, a varieték és kvízműsorok tömege után azt érezte, a show-kban mindenki a sanzonok és a gyorsan szerzett pénzek rabjának tűnik.

Az olasz közszolgálati adó, a RAI 1 és a Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök birtokolta Mediaset csoport három csatornájának egyike, a Canale 5, két rivális csatorna vasárnap délutáni vezető műsorai nézők millióit vonzzák. A reklámkiadások teljes összegéből 57 százalék folyik be a televíziókhoz, miközben Németországban ez az arány 23, Franciaországban és Nagy-Britanniában egyaránt 33,5 százalék. Az olasz televíziók reklámidejének 60 százalékát a Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök tulajdonában álló Publitalia társaság értékesíti.

Jones az általa nem túl változatosnak tartott kabarék után a hírműsorokat és a televíziós személyiségeket is keményen bírálta. Az 50-es évek óta mindmáig televíziózó Mike Buongiornóról és Raimondo Vianellóról a sajátos olasz politikai élet jut eszébe: az idő múlik, az ízlések változnak, de a szereplők ugyanazok, sem a televíziós személyiségek, sem a politikusok soha nem mennek nyugdíjba.

A televíziók százával sugározzák a filmeket, de többségük legfeljebb B kategóriás külföldi alkotás. A hazafias érzelmű olaszok ezt nevezik a valódi problémának. Olaszország, amely a világ művészetének egyik központja volt, mára a kultúra terén importőrré vált. Olaszország a hollywoodi termékek egyik legnagyobb felvevőpiaca lett, miközben még a legismertebb olasz színészek is kénytelenek elsősorban szinkronizálással foglalkozni.

A híreknél is hasonló a helyzet. A Mediasethez tartozó Italia Uno híradójában a bemondó közli: a sztárpletykák e héten a kulturális hírekben hallhatók. Néhány nappal később a RAI 2 híradójában a főbb hírek felsorolása közben a képernyőre beúszik Silvio Berlusconi lassított felvételen, a hír pedig így hangzik: a miniszterelnöknek megszületett a második unokája.

Sokan azt mondják, hogy a televíziók közönségesek vagy visszataszítóak. Tavaly címoldalas botrányt keltett, hogy a politikailag semleges és nagy tiszteletnek örvendő Carlo Azeglio Ciampi államfő felesége gyengeelméjűnek bélyegezte a televíziót. Már 30 évvel ezelőtt Pier Paolo Passolini lerántotta a leplet a televízióról: egyfajta kulturális népirtásnak bélyegezte, amely megsemmisíti mindazt, ami nemes volt az olaszokban, így az intelligenciát és a nagylelkűséget, a katolikus hitet és a beszélgetés művészetét.

Tobias Jones azonban reménysugarakat is lát. Az olasz televíziónézők atipikusak, az amerikaiakhoz képest kevésbé passzívak és elnézőek. A televízió mintha önálló személyiség lenne, az olaszok folyton szidják és "félbeszakítják" otthon a műsort, "hülye!" felkiáltásokkal kommentálva a látottakat. Emellett ott van a 7-es csatorna, amely megpróbál ellensúlyt képezni a RAI-Mediaset duopóliumának. Az országban több mint 600 helyi televízió működik, ezek közül sok kitűnik kifinomult műsorával.

Jones fentebb ismertetett cikkéből botrány lett Olaszországban: sokan megtapsolták az őszinte kritikát, mások, különösen televíziós körök és a Silvio Berlusconi olasz kormányfőhöz közel álló politikusok viszont felháborodtak. Négy nap alatt ötszáz e-mailt kapott az újságíró, és ezek tartalma így foglalható össze: "hálás köszönet azért, hogy végre valaki megírta, amit mi is gondolunk. Az olasz televízió egy nagy nulla, lerombolja kulturális alapjainkat. Tehetségtelen idióták irányítják, akik ráadásul arrogánsak és közönségesek."

Maurizio Constanzo, a Canale 5 egyik bemondója viszont sértegetésnek titulálta Jones bírálatát. Maurizio Gasparri kommunikációs miniszter pedig "a retrográd erkölcsiség és a marxizmus olyan egyvelegének" minősítette a leírtakat, amely "méltó egy olyan országhoz, ahol a parlament egyik házában még mindig parókát hordanak a képviselők".