Balról Pentium 4, jobbról Athlon XP |
AMD
Korábban foglalkoztunk az AMD asztali gépekbe szánt processzor családjával, az Athlon XP-vel. Így jelen számunkban elkerülendő a felesleges ismétléseket, csupán az ott leírtakon pontosítanánk egy keveset, illetve hangsúlyosabbá tennénk két apróságot, mely nem bizonyos, hogy egyértelműen érthetően jelent meg.
Természetesen az AMD processzora változatlanul a 3DNow! utasításkészletet tartalmazza, egészen pontosan annak "3DNow! Professional" névre hallgató változatát. Ez a készlet tartalmaz az Intel SSE-vel kompatíbilis elemeket. Több mint 50 olyan SSE-vel együttműködő utasítással került kibővítésre, mely alapján az SSE-re optimalizált programok lényegesen gyorsabban futnak az Athlon XP-n, mint elődjén. Jelen tesztünk egyik sebességmérő programja, a SiSoft Sandra, is teljes értékű SSE utasításkészlettel rendelkező procinak ítéli meg az XP-t, mint ahogy az a mellékelt táblázatból ki is tűnik. Nem győzöm eleget hangoztatni, hogy az AMD visszatért egy már elfeledett és hőn utált megjelöléshez termékei elnevezésénél. Nevezetesen nem a "valódi" órajelet írják rá, hanem egy viszonyított számot, hogy mely konkurens processzor, mely órajelen működő változatának szánják ellenlábasként az adott darabot. Tehát az AMD Athlon XP 1800+ azt jelenti, hogy a konkurencia 1800 MHz-es CPU-jánál jobban teljesít - erre utal a pluszjel - az AMD szerint az egyébként 1533 MHz-en futó termék. Sehol sem nevesíti az AMD, de természetesen a "konkurencia" az Intel Pentium 4-ese.
Intel
Zajlanak az események. Alig jelentek meg az első Pentium 4 alapú gépek, máris átesett az új CPU-család egy tokozáscserén, s a kezdeti Rambus DRAM memóriákkal való kizárólagos társítása is a múlté már. Előbb az olcsó, de gyengécske teljesítményt biztosító SD RAM-ok, majd a szintén megfizethető ámde jól teljesítő DDR RAM-ok jelentek meg.
2001 augusztusának végén ismerhette meg a világ a "Socket 478" tokozásba illeszkedő, 2 GHz-es órajelű, Pentium 4-es processzort. A 256 kilobájt másodszintű gyorsítótárral rendelkező magváltozott kódneve Willamette, és 0,18 mikrométeres csíkszélességű technológiával készül. Mindenképpen megilleti a világelsőség kitűntető címe azért, mert ez az első PC-s proci, amely a 2 GHz-es álomhatárt legyűrve sorozatgyártásban készül, működéséhez pedig elegendő a már bevált és jól ismert léghűtés.
A következő lépcsőfokot egy vadonatúj - egészen pontosan 2002 január 7-én bemutatott - processzormag változat jelenti, a Northwood. Kívülről minden olyan rajta, mint elődjén, a Willamette-en. Ugyanazokba a "Socket 478" alaplapokba illeszkedik, ugyanazon feszültségen működik. A lényeg – természetesen - a tokozás alatt rejtőzik. Az egyik alapvető újdonsága, hogy szintén elsőként a világon 0,13 mikrométeres technológiával készül. A kisebb méretű magnak köszönhetően kisebb a fogyasztása és kevésbé melegszik, mint elődje. Réz technológiával bír, de ami nekünk felhasználóknak talán a legizgalmasabb, hogy másodszintű gyorsítótárának mérete kétszerese az elődéhez képest, azaz 512 kilobájt. Ezt is a jelenleg 2 és 2,2 GHz órajelű változatokban készülő processzor összezsugorodott magja teszi lehetővé. A megnövekedett L2 cache méret nem bizonyos, hogy áldás. A nagyobb gyorsítótár szükségszerűen lassabb is egyben. (Rövid de szemléletes magyarázat: Képzeljük el, hogy van egy 20 méter hosszú locsolótömlőnk! Ha hozzákapcsoljuk a kerti csaphoz, és kinyitjuk azt, akkor kétszer annyi időre van szükség ahhoz, hogy a másik végén az első vízcsepp megjelenjen, mint egy 10 méter hosszú slag esetében. Természetesen az is igaz, hogy a 10 méteresbe éppen fele annyi víz fér, mint a kétszer akkorába.) Az Intel állítja, hogy az új processzormag nagyobb gyorsítótára éppen olyan gyors, mint az előző mag kisebb L2 cache-se.
Az igazság pillanata
Mint általában, a tesztben most is arra a kérdésre szerettük volna megtalálni a választ, hogy otthoni, környezetben, játékokhoz melyik CPU, melyik processzor köré épülő rendszer a jobb választás. Ennek megfelelően válogattuk össze a tesztprogramokat. Igyekeztünk a lehetőségekhez mérten a két leginkább hasonló konfigurációt felépíteni a két proci köré. Az AMD processzor alá egy Gigabyte GA-7DX lap (AMD-761 chipset, VIA686B south bridge) nyújtotta az alapot, melybe 256 MB PC2100 DDR RAM-ot helyeztünk. Az Intel-hez az ASUS P4T-E alaplapját használtuk, (i850 lapkakészlet) 256 MB PC800 RDRAM-mal. Mindkettőhöz ugyanazt az ASUS AGP-V8200 DeLuxe, NVIDIA GeForce 3 alapú grafikuskártyát (Detonator 23.11 driver), 30 GB-os, Quantum ATA-100 merevlemezt használtuk. Operációs rendszerünk a Windows XP Professional változata volt.
A SiSoft Sandra Pro 2001TE-vel teljesítményt és memória sávszélességet vizsgáltunk. Eszerint a Rambus DRAM körülbelül kétszeres sávszélességet biztosít a DDR RAM-mal szemben. Ugyan elvben az RDRAM az összes P4-es processzorral azonos sávszélességet nyújt, ám a magasabb órajelű, illetve nagyobb L2-es cache-sel szerelt CPU-k esetében a tesztek jobb eredményeket mutatnak. A Sandra sebesség adatai magukért beszélnek.
A végére maradt a legtöbbek számára legfontosabb információ: Az ár. Az AMD bizonyul a legolcsóbbnak.
Összegzés
Az 1533 MHz-en futó Athlon XP 1800+ fityiszt mutat a kicsit több mint 260 MHz-cel gyorsabb Pentium 4-esnek. A jó 460 MHz-cel gyorsabb Pentium 4-es új változata az, amely képes megverni az Athlont, de cserébe lényegesen drágább annál. Hangzatos slusszpoén lenne most azt mondani, hogy „És ez még nem is a leggyorsabb Athlon XP, hiszen létezik már az 1900+ változat is.” Sokkal inkább úgy foglalnánk össze az eredményeket, hogy jelen pillanatban az AMD processzorára épülő rendszer tűnik a jobb választásnak. A P4-et azonban korai lenne még temetni. Az életciklusa elején lévő konstrukció majd később, a ma még elképesztőnek tűnő 4-6 GHz körüli teljesítményen lehet képes arra, hogy komoly meglepetéseket okozzon.
Sam. Joe
Korábban:
Intel: szélesedő paletta, növekvő teljesítmény
AMD, Intel: új processzorok a gyorsítás jegyében
Az AMD növelte piaci részesedését
Fórum:
Alaplap és processzor?