Ezt az öt alapvető hibát kerülje el, ha új tévét vásárol

Vágólapra másolva!

Most kivételesen nem az OLED és LCD párharcáról, 10 bites adatfolyamról, vagy HDMI 2.1-ről lesz szó, hanem kicsit visszatérünk az alapokhoz. Ha erre a néhány dologra odafigyel, valószínűleg nem dönt rosszul új televízió vásárlásakor.

Vaffler Dániel

Vágólapra másolva!

tv HDR 4K LCD OLED HDTV QLED

1. Semmiképp ne hagyja ki a 4K-t és a HDR-t

Egy tévét jellemzően nem egy-két évre, hanem inkább tíz évre vásárolunk, így érdemes kicsit gondolkodni abban, hogy jövőbiztos legyen. Habár a hagyományos tévécsatornákon a 4K-s és HDR-es tartalmak még a jövő zenéjét jelentik, mindenhol máshol már szinte alapvetésnek számítanak: ha Netflixről nézünk filmeket, ha YouTube-videókat tekintünk meg, és főleg akkor, ha az újabb konzolokról játszunk.

A legfontosabb, központi tévé (tehát mondjuk, ami a nappaliba megy) esetében tehát ma már semmiképp nem érdemes 4K-nál és a HDR-támogatásnál lejjebb adni. Lehet, hogy ma még a lineáris tévézést választja (tehát este bekapcsolja a készüléket, és nézi, amit sugároznak), de könnyen lehet, hogy két hónap múlva már a Netflix felhozatalát fogja böngészni, vagy rákap az 4K-s Blu-ray filmekre.

Személyes anekdota, de hasonló történt a 61 éves, teljesen technológiai analfabéta szomszédommal is: egyszer mutattam meg neki a Netflixet, azóta nem akar leszállni róla, és rögtön értelmet nyert a tavaly vásárolt 4K-s HDR-es tévéje (amiről persze fogalma sem volt, hogy ilyeneket tud, csak szerencsére éppen ez a modell tetszett meg neki egy áruházban).

2. Győződjön meg róla, hogy elfér-e a szekrényen vagy a falon

Triviálisnak tűnhet, de lehet, hogy mégsem az. Egy jó ideig ugyanis a legtöbb televízió egy középen elhelyezett lapos talpon állt, így alapvetően nem számított, ha a készülék két oldalt túllógott a bútoron. Azonban az utóbbi időben (főleg a méretek növekedésével) egyre több gyártó szokik rá arra, hogy a készülék két szélére helyezi a lábakat, így ciki, ha mégsem fér el a számára kijelölt helyen.

Nyilván ugyanez a helyzet a fallal: meg kell mérni, hogy biztosan befér a kiszemelt gyöngyszem a helyére, mint ahogy arról is meg kell győződni vásárlás előtt, hogy az adott készülék egyáltalán felszerelhető-e a falra (mondjuk hozzá kell tenni, hogy a legtöbb azért igen).

A falra szerelésnél érdemes gondosan kiválasztani a megfelelő falat (már persze, ha van lehetőség választani). Lehetőleg olyan helyet válasszunk, ahol nagy részében nem süt rá közvetlenül a kívülről érkező fény, és a benti lámpák is a lehető legkevésbé fognak tükröződni benne. Ez nem azért fontos, mert bármi baja lenne a készüléknek a napfénytől, hanem mert vagy nem rosszabbul fogjuk látni a képet, vagy nagyon erős fényerejű tévére lesz szükségünk. A márkás OLED-tévék jellemzően jó fényerővel rendelkeznek, de ebben a műfajban a Samsung-féle QLED a bajnok.

3. Ne vegyen se túl kicsit, se túl nagyot

Persze, azt az ember könnyen belátja, hogy a túl kicsi tévé nem jó. De lehet egy tévé túl nagy? Nos, ha nem pusztán a méretekkel való felvágás a cél, akkor alapvetően igen. Nagyjából minden attól függ, hogy milyen messziről szeretné nézni - ha a szoba méretei miatt például mindenképp közel kell lennie, akkor egy túl nagy tévé legalább annyi kényelmetlenséget okoz, mint egy túl kicsi.

Körülbelül a következő értékekkel számolva kaphatjuk meg az optimális méretet:

1 méteres távolság - kb. 25 hüvelykes képátló
1,5 méteres távolság - kb. 36 hüvelykes képátló
2 méteres távolság - kb. 46 hüvelykes képátló
2,5 méteres távolság - kb. 56-58 hüvelykes képátló

Fontos megemlíteni, hogy egy-két hüvelyk ide vagy oda, valószínűleg nem fog túl sokat számítani a gyakorlatban, de ezek kiindulópontnak jók lehetnek. Tíz hüvelyk már jelentős méretkülönbséget jelent, de ha például egy 50"-os és egy nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkező, de jóval olcsóbb (mondjuk akciós) 48"-os tévé közül kell választanunk, nyugodtan döntsünk az utóbbi mellett.

4. Érdemes kerülni a felesleges extrákat

Ha az első pontban említetteknek megfelelően választunk készüléket, akkor nagyon valószínű, hogy már mindenképp okostévét fogunk venni, ugyanis nem lesz más lehetőségünk. Ezek ma már jellemzően megfelelően teszik a dolgukat, legyen szó akár a gyártók saját rendszeréről, vagy az AndroidTV-ről. De nem biztos, hogy ezen felül szükségünk van olyan úri huncutságokra, minthogy integrálva legyen bele a világ összes digitális mesterséges intelligenciás asszisztense, meg az okosotthon központjaként sem kell feltétlenül szolgálatot teljesítenie.

Ezenkívül nem biztos, hogy megéri sokkal drágábban megvenni egy olyan tévét, ami komoly beépített hangrendszerrel próbál csábítani. Tudnak ezek jól szólni, persze, de könnyen lehet, hogy az árkülönbségből már tudunk vásárolni egy különálló, jobb minőségű soundbart (ha nem szeretnénk komolyabb surround hangrendszerekkel bíbelődni), és nagy valószínűséggel jobb végeredményt fogunk kapni.

5. Ne felejtse el beállítani a képet

Az újonnan megvásárolt készülékünk alapból vélhetően valami olyan képbeállítással érkezik, amivel igyekszik lenyűgözni újdonsült tulajdonosát (és ami jól mutat, amikor ki van állítva az üzletben). Ez sokszor az alap mód, de jellemzően inkább Vivid (Élénk) módnak hívják. Tény, hogy ez nagyon jól kihangsúlyozza a színeket és nagyon látványos, de nem pontos és nem élethű.

Persze, ha önnek ez tetszik, nyugodtan hagyja ott, de ha pontosabb színvisszaadásra vágyik, érdemes kísérletezni a többi beépített móddal (Mozi, Film, sokféle lehet belőlük), de jellemzően rendelkezésre áll egy Expert mód, ahol manuálisan játszadozhatunk különböző értékekkel.

Az persze készülékenként változik, hogy miként is érdemes bekalibrálni, és ha nem értünk hozzá, valószínűleg csak rosszabb végeredményt kapunk, mintha az alap módok egyikét használnánk. Viszont az internet tele van útmutatókkal gyakorlatilag minden újabb tévéhez, hogy a lehető legjobb képminőséget kapjuk, ehhez sokszor elég csak megnézni egy YouTube-videót, ahol a szakik végigmutatják a folyamatot.

Ha pedig valamiért az ön új tévéjén alapból be lenne kapcsolva a mozgássimítás (motion smoothing), akkor kérjük, rögtön kapcsolja ki. Ha csak nem akar minden filmből és műsorból szappanoperát csinálni.