Itt az OLED tévék legnagyobb hibája, de megvan a megoldás is

2020.05.27. 22:51

Évről évre egyre csábítóbbak a gyönyörű OLED-kijelzős televíziók, a gyártók folyamatosan finomítják a technológiát. De még mindig ott lebeg a kérdés: vajon beégnek ezel a kijelzők? Kell ettől tartani vásárláskor? Mit lehet tenni ellene?

Az OLED kijelző az utóbbi években világhódító útjára indult, így már lassan ott tartunk, hogy néhány kivételtől eltekitnve a felsőbb kategóriában nem találunk sem televíziót, sem pedig okostelefont, amit ne ilyen kijelzővel szereltek volna. Ez nem is véletlen: az OLED képernyők kiváló képminőséget nyújtanak, alapból képesek a HDR-re (hiszen minden pixelnek saját, különálló világítása van), és adott esetben még hajlíthatók is, amit a telefongyártók szeretnek kihasználni.

Egy fontos kérdés azonban újra és újra felmerül: mi a helyzet a beégéssel? Mennyire komoly probléma ez? Érdemes csak ez alapján megfontolni a vásárlást, és inkább a hagyományos LCD vagy a Samsung-féle QLED mellett dönteni?

Talán kevesen gondolták volna, hogy a plazmatévék hőskorában sokszor előforduló probléma hosszú évek múlva ismét központi kérdéssé válik, egy teljesen más technológiával készülő panelnél. Nos, a rövid válasz az, hogy igen, az OLED tévék tényleg be tudnak égni.

Forrás: Origo

Erre a legtöbb gyártó felhívja a figyelmet, mint ahogy arra is, hogy a garancia nem vonatkozik az ilyen esetekre. Amikor tavaly az IFA technológiai kiállításon jártam Berlinben, az egyik legnagyobb tévégyártó vezető szakembere zárt ajtók mögött is megemlítette, hogy a beégés veszélye még mindig fennáll az OLED paneleknél.

Azonban ehhez ma már olyan szélsőségesen elvetemült használatra van szükség, hogy a hétköznapokban nagyon kicsi rá az esély.

Alapvetően tehát a cikket itt ezen a ponton le is lehetne zárni azzal a tanulsággal, hogy ha normálisan használjuk a készülékünket, akkor szinte teljesen kizárt, hogy annak a képernyője beégjen, úgyhogy nem érdemes csak emiatt tartózkodni az OLED-től. Főleg, hogy cserébe egy rakás más pozitívumot kapunk. De azért vizsgáljuk meg a helyzetet kicsit részletesebben!

Most akkor ez beégés vagy nem?

A dolog ott kezdődik, hogy amit a legtöbben elsőre beégésnek gondolnak, az valójában nem is az, hanem egyszerű "szellemképesedés", vagy "ghosting". Ez tulajdonképpen a beégés előtti fázis, amikor valamit hosszabb időre ott hagyunk a képernyőn: például egy tévécsatorna logója extrém hosszú ideig ott figyel a jobb felső sarokban, vagy mondjuk egy videójáték kezelőfelülete virít a képernyőn egy kétnapos játékmaraton alatt.

Ilyenkor előfordulhat, hogy a kép bizonyos részei "beragadnak" egy időre, és a kijelző bizonyos pontjain furcsa szellemképesedést tapasztalhatunk. Ettől azonban túlzottan nem kell tartani: ha egy ideig valami mást nézünk, akkor magától elmúlik. Minél kontrasztosabb statikus képet nézünk minél hosszabb ideig, erre annál nagyobb az esély, azonban könnyű belátni, hogy hétköznapi felhasználás mellett ilyet nem igazán csinál senki. 

Forrás: Origo

Hogy ha ugyanezt nem órákon, hanem napokon keresztül csináljuk, akkor számíthatunk arra, hogy a képernyő bizonyos pontjai "beégnek", ez pedig vagy hosszú időre, vagy akár örökre megmarad. De ismét: ehhez hosszú napokon keresztül történő, szándékosan abuzív használatra van szükség.

Ráadásul a legtöbbször nem is igazából "beégésről" van szó, hanem arról, hogy a képernyő bizonyos részei gyorsabban öregednek el a másféle megjelenítettt tartalom miatt. Például egy okostelefon esetében alul és felül is jellemzően nagyjából fix dolgok jellennek meg (alul mondjuk a navigációs sáv, felül az értesítési sáv), azonban mivel ezek jellemzően sötétek, még akkor is sokkal lassabban használódnak el, mint a fényesebb tartalmakat megjelenítő középső rész, ha többé-kevésbé fix tartalmakat mutatnak.

Az is hozzá kell tenni, hogy egy okostelefont jellemzően sokkal előbb lecserélünk, mint hogy ez az egész valódi problémát jelentsen.

Összességében a legtöbb gyártó azt ajánlja, hogy a legjobb amit tehetünk, ha elkerüljök statikus képek megjelenítését hosszú órákon át. Például ne hagyjunk magára egy játékot pause módban, habár egy idő után maga a játékkonzol is elhalványítja a képernyőt, ha csak ezt ki nem kapcsoltuk a beállítási lehetőségek között.

Forrás: Origo

De a gyártók is egyre több technológiát építenek be, hogy védjék a panelt. Az egyik ilyen például, hogy bizonyos időközönként "mozgatják" a pixeleket, vagyis a képernyőn megjelenő tartalmat szintre észrevétlenül tologatják egy kicsit erre-arra. A másik, hogy minden modern OLED tévé képes arra, hogy frissítse, gyakorlatilag "újratöltse" a pixeleit. Ez történhet manuálisan is, a készülék fel is ajánlhatja a felhasználónak bizonyos időközönként, hogy érdemes lenne megcsinálni, de több gyártó készüléke ezt magától elvégzi valamennyi órás használatot követően ki- és bekapcsoláskor.

Ha tehát valamiért egy állandó, fix kép megjelenítésére van szükségünk (például egy üzletben, mondjuk hirdetések kirakására), akkor érdemesebb az LCD-nél maradni.

Azonban ha általános, hétköznapi használatra kell a tévé, akkor nyugodtan dönthetünk az OLED mellett, ugyanis csak egy nagyon-nagyon pici odafigyelésre van szükség, hogy meg tudjunk előzni mindenféle problémát.