Jelentéktelenné váltak a régi nagy márkák a tévék piacán

jvc, tévé, olcsó
Vannak márkák, amelyek fénye mostanra megkopott.
Vágólapra másolva!
Másfél évtizede még olyan nevek uralták a televíziós piacot, mint a Panasonic, a Toshiba, a Philips, a JVC, a Sony, a Thomson, a Pioneer, a Sharp, a Grundig és már gőzerővel tört fel a Samsung és az LG is. Mostanra változott a szél, és a régi nagy nevek többségének csak a régi dicsőség maradt, vagy már annyi se.
Vágólapra másolva!

Az egyik legnagyobb piackutató cég, az IHS Markit felmérése alapján 2019 a tévés iparágat a két dél-koreai konszern uralja, mind az eladott darabszámot (Samsung: 19,08 %, LG: 12,2 %) , mind az bevétel nagyságát (Samsung: 30,6 %, LG: 16,3 %) tekintve. Ez nem túlságosan meglepő, hiszen a Samsung már 2006-ban átvette az első helyet, és azóta nem is engedi ki markából, az elmúlt egy évtizedben pedig az LG stabilan tartotta a második helyet. Az már viszont megdöbbentő, hogy a régi nagy márkák eljelentéktelenedtek. Ha csak a darabszámot nézzük az első ötben nem is találhatóak meg ezek a cégek, a bevétel tekintetében pedig a Sony az egyedüli amely odafért az első öt közé, a harmadik helyre 9,4 %-os piaci részesedéssel. A helyüket pedig olyan feltörekvő kínai cégek vették át, mint a TCL, a Hisense és a Xiaomi. Hogy jutottunk idáig? Ennek jártunk utána!

A feltörekvő kínai cégek

Amíg sok régi nagy holding az elmúlt egy-másfél évtized során leépítette gyárait, a Hisense és a TCL komoly üzemeket húzott fel. Ez utóbbi cég például mostanra a 2-3. helyen van ami az előállított panelek számát illeti (másoknak is szállítanak kijelzőket). Mindez pedig lehetővé teszi számukra, hogy nagyon rugalmasan és gyorsan reagáljanak a vásárlói elvárások változására, ami hatalmas előny lehet. Emellett pedig mindhárom vállalat maga mögött tudhatja a kínai állam (anyagi) támogatását, ezért nagyon jó ár/érték arányú modelleket tudnak jó ideje kínálni, ami a siker egyik fő alappillére. És ennek a jó anyagi helyzetnek köszönhető az is, hogy ezek a cégek ma már kifejezetten innovatív megoldásokkal is képesek előállni. Sőt, a Hisense és a TCL is előállt már totálisan exkluzív, senki másnál nem látott technológiával az ULED és a MiniLED televíziók személyében.

Az Oriental Elegance nevű TCL készülék a hagyományos keleti formavilágot idézi meg. Állítólag. Forrás: Origo

Egy szó mint száz, bivalyerős konszernekről van szó, amelyek tudnak és akarnak is áldozni a fejlesztésekre, ráadásul az árversenybe is bele tudnak szólni. De mindez még önmagában nem lenne elég ahhoz, hogy ilyen hatalmas szeleteket harapjanak ki a tortából, ehhez bizony kellett a többiek szerencsétlenkedése is.

Vannak, akik feladták

Akad jó néhány olyan cég, amely másfél évtizede, a hőskorban még meghatározónak számított, de mostanra már kivonult a tévés iparágból.

Vannak márkák, amelyek fénye mostanra megkopott. Forrás: Origo

Ilyen például a JVC, Blaupunkt vagy a Pioneer, amelyek eladták a márkanevet, hogy az később teljesen gagyi, alsó polcos termékeken bukkanjon fel. Ide tartozik még a Thomson vagy a Grundig is, hiszen brandek nagy tulajdonoshoz kerültek, ám azok nem tudtak mit kezdeni a patinás nevekkel. Értelemszerűen ezekkel a márkákkal ilyen okok miatt nem találkozunk már az iparág megkerülhetetlen szereplői között.

Lassú újjáépítés

A Toshiba és a Sharp tévés leányvállalata is nagyon nehéz helyzetbe került, amely éveken át tartó agóniát hozott magával. Mostanra már mindkét cég mögé beálltak olyan óriási konglomerátumok, amelyek vissza akarják hozni a dicső napokat e két márka számára. Ez viszont nem megy egyik napról a másikra. Tehát az esély meg van arra, hogy a Toshiba és a Sharp is visszakerüljön a televíziós iparág élvonalába, már ami az eladási adatokat illeti, de ehhez időre van szükség.

Csak a felső kategória és semmi marketing

Van két japán márka, amelynek pozíciói a jelek szerint jelentősen gyengültek 15 év alatt. A Sony és a Panasonic vezetői úgy döntöttek, hogy nem ugranak be az árversenybe, gyakorlatilag elengedik a belépő- és középszintet. Természetesen az olcsóbb modellek is megtalálhatóak kínálatukban, de úgy érzi az ember, hogy csak azért mert muszáj. A prémium modellek fejlesztésére viszont rengeteg pénzt fordítanak, aminek hála mindkét cég nagyon-nagyon jó képminőséget produkáló, extra hangrendszerekkel kitömött OLED tévéket is kínál, de hát ezekből nem lehet rengeteget eladni.
Ráadásul amíg a Sony és a Panasonic is látványosan sokat költött marketingre az ezredforduló utáni első évizedben, 2010 után látványosan visszavettek e téren. Alig jelennek meg hirdetéseik, ami nagy kontraszt ahhoz képest, hogy mondjuk a Panasonic még a Toyota Forma 1-es csapatának fő támogatója volt, a Sony pedig például fél San Franciscot lezáratta egy reklámspot forgatásának idejére, és hosszú ideig a Juventus focicsapat mezszponzora volt. Ez egyébként komoly hiba, a kommunikációt nem szabadna elhanyagolni, hiszen hiába vannak valakinek jó termékei, ha a nagyközönség ezekről nem nagyon tud.

Szegény Philips

A Philips helyzete érdekes, hiszen amit mi látunk, az hogy a márka mögött ott áll a tőkeerős hongkongi kijelzőgyártó, a TP Vision, és rendelkezik egy olyan egyedi technológiával, amelyet nagyon sokan szeretnek. Ez pedig az Ambilight, amely dinamikus fényglóriát varázsol a készülékek köré, ami egyrészt abszolút hozzáadott értéket jelent, másrészt pedig komoly vásárlási döntést befolyásoló tényező. Tehát a háttér adott, az alapok adottak, a termékkínálat is megfelelő. Akkor miért nincs ott a Philips az élvonalban? Hát azért, mert az egykori anyacég, a "régi holland Philips" a tévés szekciót, és ezzel együtt a márkanevet nem ugyanannak adta el az egész világon.

Észak-Amerikában ugyanis a Funai konszern birtokolja ezeket a jogokat, mindenhol máshol pedig a TP Vision.

Emiatt viszont nem együtt számolják az elért eredményeket (egyébként a termékek is totálisan mások), és így nincs esélyük arra, hogy globálisan odaférjenek az elsők közé.

Stabilan az élen

A Samsung és az LG 20 éve megkezdett koncepciója sikeresnek bizonyult. Mindkét vállalat rendelkezik saját panelgyártó kapacitással, összeszerelő üzemekkel, operációs rendszerrel, valamint irtózatos energiákat, illetve pénzt ölnek abba, hogy folyamatosan diktálják a trendeket innovatív megoldásaikkal, tehát jelenleg az OLED és QLED televíziókkal. Emellett a kommunikációra is nagyon odafigyelnek, rengeteget költenek marketingre, a végfelhasználók elérésére, szóval úgy tűnik, hogy nincs igazán gyenge pontjuk. Bár nekik is vannak kevésbé jól sikerült időszakaik, de semmi jele nem látszik annak, hogy belátható időn belül elvesztenék pozícióikat. Nagyon stabil, több lábon álló rendszert hozott létre, mindként dél-koreai cég, és sikerült szervesen beillesztenie a tévés részlegét a nagy, több alvállalatot tartalmazó konglomerátumába.

Mit hozhat a jövő?

A mi személyes véleményünk, hogy a kínai cégekkel a jövőben még inkább számolni kell, hiszen a Hisense, a TCL és a Xiaomi nyomában már ott liheg a Skyworth, a Changhong vagy épp a Huawei, akik hasonló stratégiával nyomulnak. Mindez pedig tovább gyengíti majd az arisztokratikus japán cégek pozícióit, és megnehezíti a komoly gödörből épp csak kikászálódó egykori nagyok visszatérését. Viszont abban is biztosak vagyunk, hogy a Samsung és az LG elég erős ahhoz, hogy visszaverje a támadásokat, így trónfosztással az elkövetkező néhány évben még nem kell számolni.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!