40 éves fiatalkorunk egyik csodája, a Walkman

A képre kattintva képgaléria nyílik meg.

Vannak olyan elektronikus eszközök, amelyek óriási hatással voltak az emberiség kultúrájára, a globális civilizációra, trendeket teremtettek, és így szó szerint megváltoztatták a világot. Az biztos, hogy ilyen volt a rádió, a televízió, a telefon, a lemezjátszó, és az is kétségtelen tény, hogy e masinák közé tartozik a Walkman is.

A hordozható zenelejátszók ősatyját napra pontosan negyven éve, 1979. július elsején dobta piacra a Sony Japánban egy álmos vasárnapon. Akkor még talán a cég leglelkesebb munkatársai sem gondolták, hogy azon a napon történelmet írtak. Már csak azért sem, mert állítólag a termék megszületése nem valamilyen tudatos evolúciós folyamat eredménye, hanem sokkal inkább a kényszer szülte. A magnós divízió ugyanis akkoriban nem teljesített túl jól, és a részlegen dolgozók az állásukat féltve próbáltak valamilyen olyan megoldással előállni, amely igazolja a létezésüket, ezáltal megmenti a pozíciójukat a vállalaton belül.

A méret volt a kulcs

Az ötlet Masaru Ibukatól, a Sony társalapítójától érkezett, aki a hetvenes évek végén a hosszú utazásaira mindig magával vitte a vállalat TC-D5 típusjelzésű kazettás magnóját, ami nagyjából akkora volt, mint két, jó nagy tégla egymás mellett. Jól szólt, imádott rajta zenét hallgatni, viszont a méretével nem volt kibékülve. Megkérdezte a mérnököket, hogy nem tudnának-e valami kisebb, könnyebb masinát tervezni neki, ők pedig pont az ingatag pozíciójuk miatt eltökélték, hogy valamilyen forradalmi dologgal rukkolnak elő. Az első pillanattól kezdve egy zsebméretű eszközben gondolkodtak, még akkor is, ha egy ilyen kompakt szerkezet megalkotása akkoriban nem tűnt reálisnak.

Egy német-brazil mérnök, Andreas Pavel által 1977-ben megalkotott viszonylag kicsi, mobil kazettás egységet, a Stereobeltet vették alapul, amelyet jelentősen átalakítottak. Kivettek belőle minden funkciót a lejátszáson, megállításon, az előre tekerésen és a hangerő-szabályzáson kívül. Az egyik legnagyobb húzás a hangszóró száműzése volt, amelyet egy fejhallgatóval kívántak helyettesíteni. Ehhez hasonló megoldásra addig még nem volt példa, és végül ez lett az, amely a siker kulcsát jelentette. Ezzel ugyanis egyrészt rengeteg helyet tudtak megspórolni, másrészt jelentősen kisebb lett a tömege, harmadrészt pedig apróbb és könnyebb elemekkel is működésre lehetett bírni.
Ekkor már úgy voltak az egésszel, hogy ha lúd, akkor legyen jó kövér, és ezért elvetették az akkoriban elterjedt, nagy méretű, viszonylag nehéz fejhallgatókat. Helyette gyorsan kifejlesztettek egy szintén forradalmi, karcsú és könnyű egységet is a masinához. Tehát egy komplett kompakt megoldást tehettek le az asztalra 1979 tavaszán, amely az akkori viszonyokhoz képest csodaszámba menően kicsinek számított, viszont nagyon jól szólt.

Hamar berobbant

A névválasztással is szerették volna kihangsúlyozni, hogy itt alapvetően egy mobil eszközről van szó, amelyet sétálás közben is lehet használni.

A kinézett Stereo Walky nevet azonban a Toshiba megszerezte, így változtatniuk kellett,

és ezután döntöttek a korábbi Pressman nevű magnójuk után a Walkman mellett. Ez pedig telitalálatnak bizonyult, mint ahogyan az később kiderült.
A Sony nem bízott különösebben a termékben, amit bizonyít az is, hogy a nyár közepén dobták piacra, ami hagyományosan elég lagymatag időszaknak számított már akkor is. Ötezer darabot küldtek első körben a boltokba a TPS-L2 típusjelzésű első szériából, ami nagyjából egy hónap alatt el is fogyott. Ekkor már egyre többen kezdtek beszélni a masináról, aminek hatására hirtelen megugrott a kereslet a termék iránt.

Úgyhogy a következő szállítmányt már ötvenezer darabból állt, de nagyjából egy hónap alatt az is mind elkelt.

Rövid időn belül az egész világon híre ment a Walkmannek, amely körül elképesztő hype alakult ki, és amelyhez hirtelen mindenki hozzá akart jutni. Nem sokkal később elkezdték forgalmazni az Egyesült Államokban, illetve Európában is hivatalosan, és a masina a Föld minden pontján tarolt. A Sony Walkman jött, látott és győzött!

A siker titka

A Walkman sikerének hátterében az állt, hogy minden korábbinál egyszerűbbé és kényelmesebbé tette a zenehallgatást. Bárhova el lehetett vinni, így jelentős fegyverré vált az unalom elleni harcban. Sok korai kritikusa úgy vélte, hogy a Walkman elszigeteli egymástól az embereket, akik kizárják magukat a társadalomból, és az elidegenedés útjára lépnek. Ez egyrészt butaság, másrészt pedig pontosan ez az intimitás volt vonzó sokak számára. Azaz, hogy úgy hallgathattak hangosan zenét bárhol és bármikor, hogy ezzel nem zavartak senkit, hogy emiatt nem szólt rájuk senki, és hogy ennek köszönhetően nem kellett a külvilággal foglalkozniuk. Emellett az sem utolsó szempont, hogy trendi volt, szexi és akár divatkiegészítőként is lehetett használni.

A popkultúra részévévé vált (Sophie Marceau – A házibuli) Forrás: Origo

Az örökség

A Walkman önmagában képes volt arra, hogy egy saját termékkategóriát teremtsen. Megmutatta a világnak, hogy van igény a hordozható audiolejátszókra, és ezt hamar felismerték a vetélytársak is. A nyolcvanas évek elején iszonyatos mennyiségű különféle sétálómagnó jelent meg, és olyan nagy gyártók is beszálltak ebbe a bizniszbe, mint a Panasonic, a Philips, a Toshiba, a Sharp, hogy csak néhány példát említsünk. Felbukkantak a hangszóróval, mikrofonnal, beépített rádióval és LCD-kijelzővel ellátott variánsok, amelyekkel még szélesebb vásárlói rétegeket érhettek el. Emellett az is világossá vált mindenki számára, hogy a Walkman csak az út kezdete volt, az első lépés, úgyhogy gőzerővel megindultak a fejlesztések más technológiák irányába is. Nem sokkal később megszületett a Discman, az első hordozható CD-lejátszó, aztán érkezett a MiniDisc, majd a kilencvenes évek vége felé az MP3-lejátszók, és a zenei állományok kezelésére is képes mobiltelefonok.

Szebb lett tőle a világ, nem? Forrás: Origo

A kétezres évek már nem a mágnesszalagról szóltak, de ettől függetlenül a Sony csak 2010-ben szüntette meg a kazettás Walkmanek gyártását, amelyekből ekkora már körülbelül 200 millió darabot adtak el. Az ilyen jellegű termékek azonban nem tűntek el, hiszen, mind a mai napig akadnak olyan cégek, amelyek foglalkoznak ilyen eszközök előállításával. És persze a Walkman márkanév is megmaradt, hiszen a Sony megtartotta az elnevezést a hordozható médialejátszói számára.
Negyven év a technológiai univerzumban iszonyatos idő. Ennyi idő alatt termékek, technológiák és konszernek születnek meg és hullanak alá a felejtésbe. A Walkmanre azonban nem ez a sors várt, ami nem lehet véletlen!

Mi csak annyit tudunk mondani, hogy nagyon-nagyon köszönünk mindent, és persze boldog születésnapot kívánunk!

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!