Fantasztikusan néz ki az új, megfizethető árú Nokia

Vágólapra másolva!

Egyelőre még várnunk kell az ötkamerás csúcsmobilra, de az új Nokia 7.1 egy sokkal fontosabb szegmensbe érkezik: a megfizethető árú középkategóriás készülékek kategóriájába. Persze, pont itt zajlik a legnagyobb vérre menő csata a gyártók között, de szerencsére a Nokia több ponton is tudott villantani.

Origo

Vágólapra másolva!

Nokia Nokia 7 okostelefon

Egy ideig nagyon úgy tűnt, hogy a Nokia telefonokhoz kapcsolódó jogokat megvásárló HMD Global nem találja az útját. Aztán az utóbbi egy-két évben már láttuk, hogy mintha kezdenének rálelni egy olyan ösvényre, amin ha okosan és következetesen mennek végig, igenis lehet keresnivalójuk a rendkívül túlzsúfolt androidos okostelefon-piacon.

És ugyan eredetileg abban a tudatban repültünk Londonba, hogy a legújabb csúcskészüléket tekinthetjük meg (aminek állítólag öt kamerája lesz), végül nem azt kaptuk, hanem egy új, középkategóriás, megfizethető árú telefont, a Nokia 7.1-et, aminek több pontján is érződik, hogy bizony a gyártó igenis igyekszik rajta maradni ezen a bizonyos ösvényen.

Az első dolog, amit a HMD vezetői a Nokia egyik legfontosabb tulajdonságának tartanak, az a telefon külső minősége.

És meg kell hagyni, ebben nem kellett csalódnunk, amikor először végigtapogattuk az új 7-est: a váza extrudált alumíniumból, precíz CNC-megmunkálással készül, elöl és hátul pedig üveg borítja. Az egész, úgy ahogy van, nagyon elegáns és minőségi benyomást kelt, jó érzés kézben tartani, és rendkívül masszív is. Kicsit félve jelentjük ki, de ebből a szempontból nagyon ott van már a csúcskategóriás Samsung és Apple telefonok nyakán is. És említsük meg, hogy nem maradt le a fülhallgatókimenet sem!

A másik dolog, amivel a Nokia ki tud tűnni, és amit igazából a nagy gyártók nem nagyon lépnek meg: tiszta, eredeti Androiddal adják a telefont. Ez azt jelenti, hogy a rendszer úgy néz ki, ahogy azt a Google megálmodta, és nincs ráhúzva semmiféle csicsás grafikai elem, valamint nincs tele felesleges programokkal sem, amik hosszú távon csak lassítják a telefont, és foglalják a helyet.

De talán még ennél is fontosabb, hogy ennek köszönhetően a Nokia 7.1 minden fontos frissítést nagyon gyorsan megkap majd, és legalább 2 évig biztosan megérkeznek rá az Android új főverziói is.

Azt mondjuk jegyezzük, meg, hogy az októberi megjelenéskor még az előző, Android 8.1-es rendszert találjuk majd a telefonon, azonban legkésőbb novemberben érkezik rá a 9.0.

Ami a kamerákat illeti, hátul egy dupla megoldást találunk: az egyik egy 12 megapixeles Zeiss lencse, míg a másik egy 5 megapixeles mélységszenzor, és ebből valószínűleg ki is található, hogy a képek elkészítéséért igazából az előbbi felelős, az utóbbi csak a manapság rendkívül divatos háttérelmosásos bokeh effektus létrehozásába segít be. Az előlapon egy 8 megapixeles kamerát lelhetünk fel, és továbbra is elérhető a Nokia saját kitalációja, a „boothie” mód, amivel egyszerre készíthetünk fotót vagy videót az előlapi és a hátlapi kamerákkal is. Ez annyiban mondjuk továbbfejlődött, hogy a fotóknál már nem kötelező egyszerre elkattintani mindkettőt, meghatározhatjuk, hogy melyik előlapi és melyik hátlapi felvételt kapcsolja össze a rendszer.

Érdekes a képernyő is. Az 5,84 hüvelykes panel tetejéről nem hiányzik a benyúló szenzorsziget (ezt a jelenséget most már kénytelenek leszünk elfogadni), viszont ahogy az ebben a kategóriában lenni szokott, alul megmaradt a nagyobb káva. Az ujjlenyomat-olvasó azonban nem ide, hanem a hátlapra került, a kamerák alá (és egyébként szuperül működik). A kijelzőnek még csak nem is a felbontása érdekes (simán Full HD, csak kinyújtva 19:9-es képarányra),

hanem az a tény, hogy támogatja a HDR-t, egészen pontosan a HDR 10-es szabványt, így egészen lenyűgöző színeket tud megjeleníteni.

Sőt, a telefon még arra is képes, hogy a sima SDR-tartalmakat élőben átalakítsa HDR-re, aminek tegyük hozzá, olyan nagyon sok értelme nincs, de jópofa.

A kijelzőben és a külső minőségben tehát kiemelkedik a középkategóriából a Nokia 7.1, míg a kamerarendszerével nagyon pontosan illeszkedik ebbe a szegmensbe. Valamint hardveresen is, a gyártó ugyanis a Snapdragon 636-os központi processzort választotta, amit mondjuk inkább az üzemidejéért lehet szeretni, és nem annyira a teljesítményéért. Ami azért kár, mert Magyarországon 120 ezer forinttól indul majd a 4GB memóriával és 64GB tárhellyel szerelt verzió értékesítése, és hiába néz ki nagyon jól a telefon, és hiába jön vegytiszta Androiddal, amit mindig imádunk, sajnos ennyi pénzért ez a hardveres erő egyszerűen kevésnek tűnik. Főleg, hogy pontosan ennyiért mutatkozott be nem olyan rég a közel csúcskategóriás processzort kínáló és kísértetiesen hasonló jellemzőkkel bíró Honor Play.